Hogyan lehet a legegyszerűbben tiltakozni az ellen hogy szervdonor legyek?

51.

Ráférne a pofádra. Elhiszem neked.

"ne normális embereknek kelljen külön utánajárni ha ebből nem kérnek.2

A bekrepálásod utáni szervdonáció megtagadása nem a normalitás ismérve.

2Másrészt tudtommal a pénzesebbek pioritást élveznek...szóval más a szerveiden nyerészkedik"

Figyelj, te p¤cs: jogodban áll hülyének lenni, jogodban áll a döglött testedről még életedben rendelkezni - az viszont NEM, hogy a saját idiótaságodat nálad sokkal különb emberek rágalmazásával próbáld megmagyarázni.

54.

Most mit csodálkozol? Társadalomban élünk. Élünk - és meghalunk. Nehéz vele szembenézni, hogy az életünk véges.

Képzeld vannak emberek, akik felülemelkednek az iszonyú fájdalmukon - hiszen egészséges szervet kivenni többségében fiatal, balesetben elhunyt emberekből lehet - és segítenek másokon, szeretteik vagy saját maguk szervei segítségével másokon, nagyon beteg embereken, akik évek óta a halálos ítélet birtokában élnek, gépek segítségével, dialízissel, hosszú várólistán a nevük. Aztán ott vannak az orvosok, akik komoly felelősséget vállalnak egy ilyen műtéttel, a hozzátartozók, akik reményt kapnak, az elhunyt hozzátartozói, akik egy kevés megnyugvást, vigasztalást, hogy szerettük így - vagy úgy, de más testében tovább él, halálában is segít.

De te elutasítod ezt, nem akarsz részt venni benne, holott neked semmibe nem kerül, és még azt is bevallod: te bizony elfogadnád a szervet.

És még te vagy felháborodva. Nem szégyelled magad? Gondolom nem.

szerintem Andizsuzsi adott megnyugtató választ a kérdezőnek.

egy kicsit továbbgondolva a problémát:

"Társadalomban élünk. Élünk - és meghalunk. Nehéz vele szembenézni, hogy az életünk véges."

Engedtessék meg, hogy ide idézzem Faludy zseniális Villon parafrázisát: Haláltánc.

itt a teljes:

[link]

és itt egy 2 részlet, ami mindig megkönnyeztet:

Tüzénél állt az Alkimista,

s óráját nézte, mely lejárt.

"Isten vagy ördög: egy napot még,

amíg megoldom a talányt,

a végső, nagy talányt, amerre

görebjeimnek ezre vitt,

csak egy napot, mert megfejtem,

megfejtem holnap alkonyig."

"Nem fejted" - szólt a hang- "nem fejted"

s vállára vette jéghideg

kezét, míg felrobbant a lombik:

"Aludni mégy most, mint a töbiek.

- A Titkot űztük mindahányan,

s az évek szálltak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

...

A vén Paraszt már tudta s várta

alkonytájt kinn az udvaron:

"Görnyedt testünknek nincsen ára,

s úgy halunk meg, mnt a barom.

Kaszás testvér! Sovány a földünk!

könyörgöm: egyet tégy nekem:

ha elviszel, szórd szét trágyának

testemet kinn a réteken!"

Ő rábólintott s vitte lassan,

s úgy szórta, szórta, szórta szét,

mint magvető keze a búzát,

vagy pipacsot az őszi szél.

- A földbe térünk mindahányan,

s az évek szállnak, mint a percek,

véred kiontott harmatával

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

************

https://www.youtube.com/watch?v=xOzgft37uGY