Házassági szerződéshez hasonló szerződés?
A kérdésem az lenne, hogy ilyen létezik-e és ha igen, milyen formában?
Hamarosan tervezünk összeköltözni a párommal, én 3 éve egyedül élek és dolgozok, ő mama hoteles. Ebből kifolyólag nekem gyakorlatilag egy "lakás belseje" van: hűtő, sütőn kívül minden konyhai műszaki cikk, tv, két fotel, íróasztal, szekrénysor, éjjeli szekrények, franciaágy, edények, mosógép stb. Tehát tényleg az albérletben ahol lakok a tűzhelyen és egy kis dohányzóasztalon (meg nyilván a vizesblokkokon) kívül minden az enyém. Emiatt közös lakásnak is bútorozatlant keresnénk, ahova tudom hozni a bútorokat. Nyilván a bérleti szerződésben benne lesz hogy ketten lakunk majd életvitelszerűen a lakásban; engem viszont az érdekelne, hogy valami módon azt le lehet-e papírozni, hogy a közösen bérelt lakás berendezése teljes mértékben az enyém? Blokk, garancia erre-arra megvan, de sokmindent vettem használtan, aminek ugye úgymond "nincs nyoma".
Mielőtt bárki félreértené, imádom a páromat és vele szeretném leélni az életemet, de ettől függetlenül hiszek a dolgok tiszta, jogi rendezésében, illetve nem szeretném hogy egy esetleges szakítás esetén párom "fájdalomdíjul" elpakolja mondjuk a tv-t, az xboxot meg a mikrót mire én hazaérek.
Köszönöm!
A zsidó mondás szerint:
"A jó barátság alapja a pontos elszámolás." :)
Ahogy az első válaszoló írja, bármiről lehet szerződést írni, ami nem jogszabályba ütköző.
Erről igazából még szerződés se kellene, csak egy elismervényben felsorolni, hogy ezek és ezek a dolgok a te tulajdonodat képezik, ő meg aláírja, és kész.
Úgy általánosságban, hogy minden berendezés a tiéd, az nem jó, mert ha vesztek valamit közösen, akkor máris bukik a dolog. Vagy, minden ilyen esetben átírni a szerződést, hogy "minden, kivéve ...".
Lehet, csak - elvben - semmi értelme.
Ennek a szerződésnek pont az az értelme, hogy a törvényi rendelkezésektől eltérően szabjátok meg, mi kerül közös ill. külön vagyonba.
Ami az életközösség keletkezésekor már megvolt, az KÜLÖN VAGYON.
"hűtő, sütőn kívül minden konyhai műszaki cikk, tv, két fotel, íróasztal, szekrénysor, éjjeli szekrények, franciaágy, edények, mosógép stb."
Ezek a Te különvagyoni vagyontárgyaid törvényileg egyébként is.
Teljesen fölösleges lenne ezt egy külön szerződésben kimondatni.
Ugyanakkor azt tudnod kell, hogy a "családjogunk" a közös vagyon vélelmén alapszik.
Ez annyit jelent, hogy az életközösség (házassági vagyonközösség) megszakadásakor meglévő vagyonra az a vélelem, hogy az KÖZÖS VAGYONBA TARTOZIK.
Ha valamelyik fél különvagyoni igényt állít, akkor ezt neki kell bizonyítania, kivéve, ha a felek között egyébként nem vitás a vagyontárgyak különvagyonba tartozása.
Hogy ezt elkerüld, ennyiben mégis jó a szerződés.
Ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba vagy közjegyzői okiratba kell foglalni a szerződést.
Ügyvéd meg közjegyző akkor hasznos, ha egy ezek nélküli papír esetén az aláíró azt állítja, hogy a nyakához tették a kést, csak azért írta alá.
Alapesetben, egy ilyen párszázezres tételnél szerintem felesleges 50-et egy hivatalos személyre költeni.
"Mielőtt bárki félreértené, imádom a páromat és vele szeretném leélni az életemet, de ettől függetlenül hiszek a dolgok tiszta, jogi rendezésében, illetve nem szeretném hogy egy esetleges szakítás esetén párom "fájdalomdíjul" elpakolja mondjuk a tv-t, az xboxot meg a mikrót mire én hazaérek."
Aha.
"Házassági szerződésnél igen, de itt nem erről van szó."
De. Pontosan erről van szó.
Ugyanazok az alaki feltételek kellenek hozzá, mint a házassági vagyonjogi szerződéshez.
Köszönöm!
Úgy gondoltam hogy tételesen felsorolni az ilyen nagyobb értékeket, de természetesen ha együtt veszünk valamit az közös vagyon lesz. Esetleg jófej ügyvéddel két legyet egy csapásra lehet? Azaz ha az albérleti szerződés miatt úgyis megyünk majd, odaadni neki ezt a másikat is egy füst alatt?
A 7es kifejthetné ezt a tömör választ egy fokkal jobban is, mert így csak igazat adott nekem:)
7.es vagyok.
Nos, nem akartam egy, a Mikes Kelemen rodostói vendégszereplését megszégyenítő terjedelmű okfejtéssel előhozakodni, de ahhoz, hogy értsd, messziről kell kezdenem.
Beszéljünk egy kicsit a szerelemről. Annak ugyanis vannak fokozatai. Mélységei, amelyek javarészt attól függenek, hogy a párunk milyen erős érzelmeket képes csiholni bennünk. Mert nem mindenkivel illünk össze egyformán. Az emberek különböző húrokat pendítenek meg bennünk. Van, akit utálunk az első pillanattól, noha erre okot nem adott, és magyarázatát sem tudjuk adni az érzésünknek. Van, aki semmilyen nyomot nem hagy bennünk, és jószerivel már akkor elfelejtjük, miközben beszélünk vele. Van, akihez egyre jobban vonzódunk, ahogy megismerjük, és van aki a puszta létével fenekestül fordítja fel az életünket. Akinek egyetlen pillantásától megroggyan a térdünk.
Én magam közel 50 felejthető kapcsolat és egy elrontott házasság árán találtam meg ezt a személyt, és korábbi szerelmeimre innen visszagondolva jutottam erre a következtetésre. Mindenkinek az addigi legerősebb szerelme ad csak viszonyítási alapot. Senki sem tudja, milyen az igazi szerelem, amíg át nem éli, és igazi viszonyítási alap híján minden lepkefingnyi érzelmecskét annak gondol. Ezt nem lekicsinylésképpen mondom, hanem csak azért, hogy megértsd, miért nem kelt visszatetszést bennem az ilyesfajta szerződés. Szóval, aki megtalálta azt a személyt, akivel VALÓBAN érdemes összekötnie az életét, aztán az illető lelép mellőle, annak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy mit visz magával. Hiszen ÉLNI sem tud a párja nélkül! Azért akar vele élni!
És miféle szerelem az, amikor életem szerelmét ültetem a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba meg holmi pótolható, urambocsá' nélkülözhető TÁRGYAKAT dobálok?
De továbbmegyek! Miféle szerelem az, amikor egyáltalán mérlegelek? Amikor mérlegelésre van szükségem?
Ismétlem, nem a szerelmed erősségét degradálom, hanem arra akarom felhívni a figyelmedet, hogy nincs kellő viszonyítási alapod annak megítéléshez,hogy kivel érdemes összekötni az életedet.
Mondom mindezt úgy, hogy első házasságomból csupasz seggel léptem ki. Hátrahagytam mindent, új házat a teljes berendezéssel, amiért jószerivel egy életet gürcöltem végig. A 0-ról indultunk. Másod- és harmadállásokat vállaltam, hétvégén kőműves melletti segédmunkával kerestem némi pluszt. Én voltam, aki előteremtettem mindent. De a váláskor ez nem érdekelt. Nekem fontosabb a lelki békém, mintsem hogy holmi tárgyakon civakodjak. Ha még egyszer válnék, most is így tennék. Szerencsére ez a veszély nem fenyeget, hiszen második feleségemmel évtizedek óta töretlenül imádjuk egymást, és ha ne adj'isten, valamelyikünkkel történik valami, tuti, hogy a másik is utánahal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!