Hogyan védekezhetünk a gyermek elvitele ellen?

"A férj - bosszúéhes, érzéketlen alak - tulajdonjogot formál a gyerekere" - ahogy elnézem Kérdező, itt a lányod meg te formáltok tulajdonjogot a gyerekre, és azért vagy halálosan megsértődve a férjre, mert védeni merészeli a saját jogait és érdekeit ebben a családi konfliktusban. Tudod, nem te vagy a bíró, hogy eldöntsd, kinek miben van igaza, kinek mi a kötelessége és kinek mihez van joga, erre a célra a bíróság való, mindkét fél meghallgatása, és megfelelő mérlegelés után.

(a férj a saját részéről teljesen jogosan nem legalizálja a sérelmére elkövetett gyermekrablást, ahogy teljesen jogosan nem fizet addig semmit, amíg nincs erről vagy bírósági ítélet, vagy közjegyző által hitelesített megállapodás. Akármelyiket is megtenné, a saját helyzetét és esélyeit rontaná a perben. És hát - láthatóan legnagyobb bánatodra - nem nyeretlen kétéves akit maximálisan ki tudtok használni, ügyvédhez fordult, és megfogadta az ügyvéd tanácsait.

"Hogyan védekezhetünk a gyermek elvitele ellen?" - a férj hogy tudott ellene védekezni?

Kérdező, nem kellene végre tudomásul venned azt a TÉNYT, hogy a szülők egyenjogúak, no meg azt, hogy vitás kérdések végső eldöntésére a társadalom a bíróság nevű intézményt találta ki. Az az a hely, ahol mindenki elmondhatja a mondókáját, bemutathatja a bizonyítékait annak reményében, hogy születik egy igazságos döntés.

Ezzel szemben te itt feketén-fehéren azon ágálsz, hogy a férjnek (apának) ne legyen joga semmihez, ne legyen beleszólása semmibe, írjon alá mindent ami nektek jó, és virítsa a lóvét.

Azért nem kellene annyira csodálkoznod, hogy ez az álláspont nem annyira nyerő azoknál, akikbe szorult némi igazságérzet.

Emellett meg csak kicsit röhejes, hogy az a fél, amelyik ellopta a gyereket a másiktól, az aggódik azon, hogy a másik majd biztos el fogja lopni. Árul már el légyszi, hogy miért van szerinted több joga a lányodnak a gyerekhez, mint az apjának? Semmi olyant nem írtál, ami miatt azt kellene gondolnunk, hogy az apa bántaná a gyereket, az, hogy férjnek milyen volt a lányoddal, az indifferens a gyerek szempontjából, a gyereknek akkor is ők az apja és az anyja, ha tíz élet hosszan utálják egymást.

("Születés óta hazamegy, lefekszik tv-t nézni majd leordítja a feleségét a gyerekre ráparancsol, hogy fürödj és aludj, oszt ennyi." - a bíró helyében ekkor hajtanálak el titeket a vérbe és ítélném a gyereket az apának kedves lányodat tartásdíj-fizetésre kötelezve, minden további tárgyalás nélkül. Gondolkodj el erősen, hogy miért....)