Ez már molesztálás?

"A szexuális abúzus szexuális visszaélést, bántalmazást jelent. Sok formája lehet, a szexualizált légkör megteremtésétől a valódi közösülésig, de az elkövető minden esetben hatalmi pozícióban van a gyermekkel szemben, és ezzel a hatalommal él vissza. A gyermekkori szexuális abúzus súlyos és tartós károkat okoz, ezek közül a leggyakoribbak: depresszió, szorongás, poszttraumás stressz szindróma, antiszociális viselkedés, egyéb pszichés zavarok.

Az elkövető gyakran közeli hozzátartozó (szülő, nevelőszülő, azonos vagy ellenkező nemű rokon) vagy közeli ismerős (például szomszéd, családi jó barát), akiben a gyermek megbízik. Mivel a felnőttnek hatalma van a gyermek felett, beleegyezésről akkor sem lehet beszélni, ha a gyermek nem fizikai kényszer alatt cselekszik. Az áldozat naivitásával és kiszolgáltatottságával él vissza egy nála idősebb (nem mindig nagykorú), nagyobb tudással rendelkező elkövető. Innen ered a gyermekkori szexuális abúzus komplexitása: a gyermek úgy érzi, hogy beleegyezett a történtekbe, ezért cinkosnak érzi magát, és bűntudat gyötri. A bűntudat akkor is megmarad, amikor az áldozat már – legalábbis időben – eltávolodott a történtektől.

„Éppen ez a legnehezebb az abúzusban: a hallgatás csapdája. Az ember elmulasztja az első pillanatot, amikor még lehetne szólni, lehetne panaszkodni, és utána már minden késő, cinkossá válik. Az abúzus által egy életre összeköti magát a lelkiismeret-furdalással, a szennyel, a selejtesség érzésével, és olyan szoros szálak fűzik az elkövetőhöz, hogy ebből sosem szabadul. Már nem is gondol rá, honnan jön az érzés, de bűnös lesz örökre, és nincs feloldozás.” (Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés)

Készültek ugyan statisztikák arról, milyen arányban szenvednek el kiskorúak szexuális abúzust, de a számadatok sosem lesznek mérvadóak. Nagy a látencia, azaz sok olyan eset van, amely nem jelenik meg a felmérésekben. Az esetek többségét nem jelentik, mert az áldozat fél, szégyelli magát, és/vagy az elkövető manipulálja őt. A hatóságok gyakorta kétségbe vonják vagy elutasítják a vádakat, és az áldozatot hibáztatják. Amerikai tanulmányok szerint tizennyolc éves koruk előtt a lányok egynegyedét-egyharmadát, illetve a fiúk egynyolcadát-egyhatodát éri valamilyen szexuális abúzus."

Szia Kérdező!

Igen ez már molesztálás.

A vénember egy perverz disznó. (sajnos sok ilyen van)

Ha a kisebb lányokat meg akarod védeni, soha ne hagyd őket magukra az öreggel.

Az ilyen dögöket (már elnézést a kifejezésért) a határozottság és a fenyegetés elriasztja.

Ha azt látod, hogy nem megfelelően viszonyul a kislányokhoz, azonnal tudasd vele (de csak vele, négyszemközt) hogy tudod mit forgat a fejében és ha jót akar magának visszafogja a perverz disznóságait. Fenyegesd meg, direktbe, határozottan és ne hagyd magad elbizonytalanítani akármit mond!

Legyél határozott és ne hasson meg az amit utána hallani fogsz tőle:

- először a tagadás (ő soha, semmit, ő azt sem tudja miről beszélsz)

- utána a fenyegetés (vissza fog támadni, fenyegetni téged, bepróbálkozik ő is a megfélemlítéssel)

- utána alkudozik veled (de akkor csak ezt meg azt)

- utána pedig valóban megijed és könyörög (nem teheted,hiszen ő a nagyapád, bla-bla-bla, hát van neked szíved)

- majd beletörődik, hogy te vagy az erősebb és visszavonulót fúj (látványosan elkerül és a kicsiket is)

Ha tényleg az vagy és kitartó, meg tudod védeni magadat is és a kicsiket is.

Nem javaslom a botránycsinálást, mert nem biztos hogy jól tudsz belőle kijönni. Ha sokan állnak az öreg mellé, akkor csak rontasz a helyzeteden. Nem írtál szinte semmit a családi viszonyaidról, de ha ide írod a problémát, úgy gondolom nem nagyon van olyan a családodban akivel ezt meg tudnád beszélni. Legalábbis úgy érzed.

Jól gondolom?