A heves abortuszellenzők miért mindig férfiak?

Gyerek vagyok agyilag... lehet, de nem ebben és nem emiatt.

Mert tudom hogy más ember életét nem vehetem el. Meg mert felelősen döntök afelől, hogy amíg nulla hajlandóságom lenne a babához (mert ugye minimális esély mindig van), addig nem csinálok baromságot.

Meg mert tisztában vagyok azzal, hogy az én kényelmem nem ér annyit a latban, mint a baba, egy másik ember élete, bármi is a körülmény, bárki is a felelős.

Ha valaki agyilag gyerek, szerintem azok azok, akik nem tudnak felelősséget vállalni, nem tudják a saját érdeküket egy ártatlan életért a háttérbe helyezni, vagy akik szerint jogunk van nőként a testünkről dönteni, de felelősen dönteni, áááh...

A sajátodról hogyne lenne, de a babádéról, aki egy önálló, dns-sel rendelkező kis emberélet, az már nem a #mybodymychoice kategória.

Kedves 19-es válaszoló! Jó olvasni, hogy más is így vélekedik ezekről az esetekről (megerőszakolás, magzati rendellenesség). Talán egy másik kommentedre már reagáltam egy másik kérdésnél (nem biztos)

20 éves anyuka

#22 igen, szerintem az én voltam:)

Ha ugyanígy írtad alá

Hadd tudjam jobban, hogy hogyan állok hozzá ÉN. Köszi.

Mellesleg nagyon sok olyan ember van, aki megtartotta az erőszakból fogant babáját. Mindannyiuk azt mondja, hogy ő tartotta bennük a lelket, ő segített talpra állni nekik a tragédia után, ő adott értelmet az életüknek utána.

Olyat meg senki nem mondott, hogy megtartotta, és bár ne tette volna.

Az is egy hozzáállás persze, amit te mondasz, de egy tragédiára mióta válasz az, hogy kioltunk egy másik életet is? (Az erőszakolónak nem jár halálbüntetés - a babának igen?)

Személyes fb profiljukon olvastam, videókon meséltek ők maguk, kommenteket írtak személyesen, ilyesmi. Linkeljem, hogy elhidd, vagy elkönyvelted már, hogy ez nem lézetik?

Talán neked se kell minden egyes nőre kivetítened azt, ahogyan gondolod, hogy érezni KELL.

Meg vannak tanulmányok, amik a lelki gyógyulást vizsgálják erőszak után: ha a nő abortuszramegy, akkor tart a legtovább. Ha megszüli és örökbe adja, akkor hamarább gyógyul, ha meg fel is neveli, akkor a leghamarabb.

Meg tudod, az abortusz minden esetben fájdalmas a nőnek is (posztabortusz szindróma). Egy egèsz életen át tartó bűntudat keverve egy egész életen át tartó szégyenérzettel (erőszak) sztem nem a legjobb kombó...

(Igen, mielőtt ebbe is belekötsz: a legtöbb nő megbánja a tettét, és évtizedekig szenved miatta, bármi is volt az oka a döntèsének. Ezt is olvastam, tudom, saját beszámolók alapján. A legnagyobb hazugság az, hogy majd ez megoldja a problémákat. Rohadtul nem.

Értem, sajnálom, hogy ezt átélted, szörnyű lehetett.

De az, hogy te ezt tapasztaltad, nem jelenti azt, hogy ez általános érvényű.

És amúgy a sorstársaid hh nem adták akkor örökbe a babát? Csak érdeklődöm... Mindenki a legjobban járt volna akkor.

És ha elkönyvelted magadban a keresztény kamupropagandát, akkor hagyjunk is sztem minden értelmes vitát, nem akarlak győzködni, hogy mi igaz és mi nem, de nem hinném, hogy saját tapasztalatukat elmesélő nők hazudnának.