A cigányok miért nem tudnak rendesen beilleszkedni a magyar társadalomba?

Sziasztok!

A többségi cigányság sajnos képtelen erre, én a mai napig is tapasztalom, hogy semmit sem akarnak elérni az életbe, koszban és retekben élnek, hiába a sok erő-feszítésem annak ellenére, hogy a barátnőm onnan jött, ott nevelkedett fel a normális életre, itt a tanulás és a munkára gondolok, sajnos azt viszik tovább amit kicsi korukba láttak, ahogy nevelték, és hogy hogyan nevelték fel, egyenlő a nullával, szinte semmilyen nevelést nem kapott, hiszen az állatokkal is úgy bánnak ahogy azt normális ember nem bán, itt gondolok az állatok rugdosására, az igénytelenségre, a bűzre ami a lakásba és az udvaron található... pl. a szemetet azt az udvarra hordják, szinte úszik a retek mindenhol, a házon betört ablakok, az eresz csatorna szét szedve, víz és áram egyszer van, egyszer nincs, és a drogokról nem is beszélve, ha nincs az, akkor van gázpalack, tetű, poloska, csótány, minden amit eltudok képzelni, ők azok akiket putris oláh cigányoknak hívnak, akiknek mindegy, hogy mi lesz a gyerekükkel a lényeg a segély amit nem gyerekekre költenek ha nem új mobil telefon vásárlására stb.. a gyerekek esznek magába kenyeret, akkor esznek normálisan ha mi a barátnőmmel viszünk le enni valót, úgy eszik, hogy azt öröm nézni...( sajnos ). Nagyon ritka az, hogy ha valakit ki lehet emelni a putriból, nekem nagyon nehéz dolgom volt és a mai napig is nagyon nehéz, hiszen a gyökereket nem lehet megváltoztatni, mert akiről nem gondoskodtak megfelelően és nem részesült oda figyelésben, nevelésben mert az anyuka vagy az apuka xart bele mindenbe annak esélye nincsen a fel emelkedésre. A rengeteg hazudozás a pletyka, a kavarás, a félelem keltés, ez megy, bárki bármit mond, én szem és fűl tanúja vagyok mindannak amit látok és hallok. Nagyon szomorú vagyok. Ha ki akarna törni onnét nem lehet csak úgy kitörni, mert hiába van pl. itt a barátnőm velem, ahol kulturált körülmények és normális emberek veszik körül ahol a társadalmi normáknak megfelelően élnek az emberek nem megy, illetve megy, de folyton vissza esik, mert az anyuka naponta többször hívja, hogy mi történt, most nincs áram, most nincs víz, most ez halt meg, most az... szóval erre van idő, és az a baj, hogy ezeknek az emberek nem veszik észre azt, hogy ha eddig nem gondoskodtak a lányukról, akkor legalább most hagyják békén és hagyják kicsit fel emelkedni, egy kicsit legalább hagy normalizálódjon az élete, de sajnos nem hagyják, mert mi van akkor ha neki jobb lesz? Hát ez az... Most éppen ott tart a dolog, hogy a tanulással szeretnék valamit elérni a barátnőmnél, és annyiban sikerült, hogy beszeretné fejezni a 7. és a 8. év folyamot, de nagyon nehéz , mert folyton vissza esik, és akárhányszor neki kezd, neki lendül, az anyuka mindig be kavar valamit, amin szegény kattog... Nagyon sajnálom ezeket az embereket, és a testvéreit is a barátnőmnek, mert esélyük sincsen az új életre a ki emelkedésre... a normális nevelésre. Hiába költ az állam milliárdokat, soha nem fog változni semmi, mert a génjeikbe van a semmitevés a putriba élés, a koszba a mocsokba jól elvannak, ezek tapasztalatok, élesbe látok mindent, nem szeretek ott lenni, és botrányos ahogy bánnak a kicsi gyerekekkel, saját magukkal, az állatokkal, az állatokat, már 7-8 évesen rugdossák és anyuka nevet rajta. Én egyszer megkérdeztem a testvérét aki 7 éves, hogy miért bántod szegény kutyust, a válasz az volt rá : mert jól esik, és nem tud vissza ütni. Ez volt a válasz. Írni, olvasni alig tudnak, iskolába nem járnak, de persze kapják a segélyt, hogy hogyan? jó kérdést, hiszen a családi pótlékot akkor kapják, ha a gyerek tanul. Én bízom magamba és fő képen a bárnőmbe, hogy sikerülhet a jövő és sikerülhet ha nem is teljesen, de kicsit megváltoztatni és más más élet szemléletet elé vetíteni és megtanulnia mind azt amit anyuka nem tett meg. Ennyit szerettem volna írni. Köszönöm, hogy elolvastátok.