Megvalósította-e bármilyen bűncselekmény/vétség tényállását Kulcsár Gergely jobbikos képviselő?

"Én úgy gondolom, hogy a holokauszt bizonyára úgy történt, ahogy a rengeteg túlélő a fizika törvényeinek és egymásnak is ellentmondva, kétségbevonhatatlanul elmesélte."

Szerintem téged és a jobbikos "nemnáci" haverjaidat el kéne vinni egy ilyen élménytúrára. Meglátjuk utána mennyire lovagolnátok a számokon.

Kedves utolsó! Nem értelek. Miért kéne bárkit is munkatáborba küldeni mindössze azért, mert kételkedik egy bizonyos történelmi tény éppen aktuális ábrázolásában. Én személy szerint bejártam a legismertebb munkatábort, sok mindent láttam, több kérdéssel jöttem haza, mint amennyivel érkeztem. A holokausztot tagadni szerintem is bűn és hatalmas ostobaság is! elmondom miért. Ha másért nem, akkor azért mert nem is lehet egész pontosan tudni, hogy mi is az, amit hinni kell, mi az amit nem lehet tagadni. Lehetséges például az is, hogy az ún. holokauszt™ még annál is SOKKAL szörnyűbb volt, mint amit NAPONTA hallunk minden tévében és rádióban. Felháborító például, hogy manapság már csak az ún. gázkamrákról beszélnek, mint gyilkolási eszközről, pedig ezekről a háború után még egyáltalán nem volt szó. Azonban nagyon sok különféle módszerről írt az akkori sajtó, melyeket minden kétség nélkül szintén HITELES tanúvallomások és szakértői bizottságok tanúsítottak és igazoltak. Az alábbiakat azért szedtem össze, hogy emlékezzünk a szörnyűséges holokausztra! Emlékezzünk úgy, ahogy valóban történhetett. Ne mindenféle gázkamrákat emlegessünk, emlékezzünk azokra a szörnyűségekre is, amiket manapság már elfelejtenek naponta lenyomni a torkokon. Az alábbi szörnyűségek időközben elfelejtődhettek, hogy ez teljesen ne történjen meg, itt egy rövid emlékeztető (lábjegyzetekkel) a legnyilvánvalóbb és hihetőbb módszerekre:

Tömegsírok léteztek, amelyekből csatornákon át vezették el a vért, sőt, az emberi zsírt. [1]

Savba vagy forró vízbe tették az elítélteket, és így gyilkolták meg őket. [2]

Injekciót fecskendeztek a szemükbe, hogy megváltoztassák a színét.[3]

A koncentrációs táborok foglyainak fejét összezsugorították. [4]

A krematóriumokban elégetett testek zsírját felfogták különleges edényekben.[5]

Egy SS-katona megsajnált egy gázkamrába bezárt anyukát és gyerekét, ezért az utolsó pillanatban beugrott melléjük, és velük együtt halt meg. [6]

A megölt zsidók testéből szappant főztek. Volt rá példa, hogy szappanokat a zsidók el is temettek, mintha emberek lettek volna. [7]

Elektromos árammal gyilkolták le a zsidók tömegeit hatalmas földalatti helyiségekben. [8]

Zsidók tömegeit ölték meg úgy, hogy bezárták őket egy terembe, ahonnan kiszivattyúzták a levegőt, másokat pedig diesel-motorokból kiáramló gőz segítségével gyilkoltak meg, de a klórgázt is használták ölésre a nácik. [9]

A hatalmas tömegsírokból néhány hét alatt minden nyom nélkül eltávolítottak több százezer holttestet. [10]

Treblinkában kerekeken guruló gázkamrák voltak, amelyek a holttesteket egészen a hatalmas égetőkemencékig hurcolták, ahova a halottakat belezúdították. De volt olyan is, hogy késleltetve adagolták a mérges gázt, így aztán egyesek a saját lábukon mentek az égető kemencékig. [11]

Elektromos futószalagon történt a foglyok legyilkolása.[12]

Hatalmas kemencékben, illetve hatalmas "rostélyokon" élve égették el az áldozataikat a nácik. [13]

SS-katonák bicikliversenyt rendeztek az auschwitzi gázkamrákhoz. [14]

A holttesteket úgy tüntették el, hogy felrobbantották őket. [15]

Kék pára lebegett az elgázosítottak tetemei felett a gázkamrában /A hidrocianid egyébként színtelen gáz./ [16][16]

A gázkamrákba bezárt emberek énekelték a nemzeti himnuszaikat, illetve az Internacionálét a haláluk előtti percekben. [17]

A nácik hordozható, könnyen áttelepíthető gázkamrákat is építettek. [18]

Folyékony hidrocianidot is itattak az áldozataikkal. [19]

A kivégzés után kivágták az elítéltek lábaiból az izmokat orvosi kísérlet céljára. [20]

A Zyklon-B gázt Auschwitzban a zuhanyrózsákon keresztül juttatták be a kamrába, de olyan is volt, hogy acélcsövön át vezették be. [21]

Az SS-katonák kolbászt készítettek a megölt emberek húsából. [22]

Ilse Koch, a buchenwaldi táborparancsnok felesége megölt zsidók mumifikálódott hüvelykujját használta villanykapcsolónak a lakásában. [23]

Flossenbürgban a kémlelőlyukon át kaptak levegőt az elítéltek, s amikor az ajtó kinyílt, elátkozták az SS-katonákat, és mindenkinek sikerült elmenekülnie. [24]

Lábjegyzetek

↑ A. Rückerl, op. cit. (note 141), p. 273f.; E. Wiesel, Paroles d'Etranger, Editiondu Seuil, Paris 1982, p. 86; A. Eichmann, in: H. Arendt, op. cit. (note 179), p.184; B. Naumann, op. cit. (note 142), p. 214.

↑ F. Müller, in: H. Langbein✡, op. cit. (note 151), v. 1, p. 87; witness Wells in the Eichmann Trial, in: F. J. Scheidl, op. cit. (note 74), v. 4, p. 236.

↑ H. Langbein✡, Menschen in Auschwitz, op. cit. (note 152), pp. 383f.

↑ H. Langbein✡, ibid., p. 381.

↑ R. Höß, in: M. Broszat (ed.), op. cit. (note 71), p. 130; H. Tauber, in: J.-C. Pressac, op. cit. (note 17), pp. 489f.; F. Müller, Sonderbehandlung, Steinhausen,Munich 1979, pp. 207f., 217ff.; H. Langbein✡, Menschen in Auschwitz, op. cit.(note 152), p. 148; B. Naumann, op. cit. (note 142), pp. 10, 334f., 443; S. Steinberg, according to: Französisches Büro des Informationsdienstes über Kriegsverbrechen (ed.), Konzentrationslager Dokument 321, Reprint 2001, Frankfurt/Main 1993, p. 206; and many more.

↑ E. Bonhoeffer, op. cit. (note 213), pp. 48f.

↑ S. Wiesenthal, Der neue Weg (Vienna), 15/16 & 17/18, 1946; the Soviets wanted to make this one of the charges at the IMT (exhibit USSR-393), but this plan failed due to the other Allies; cf. H. Härtle, Freispruch für Deutschland, Schütz, Göttingen 1965, pp. 126ff.; the Greenwood Cemetery in Atlanta (Georgia, USA) is not the only site to boast a Holocaust-memorial gravestone for 4 bars of "Jewish soap". Cf. also the following corrections: R. Harwood, D. Felderer, JHR 1(2) (1980) pp. 131-139; M. Weber, JHR 11(2) (1991) pp. 217-227.

↑ Aside from C. Mattogno, op. cit. (note 339), cf. esp. S. Szende, Der letzte Jude aus Polen, Europa-Verlag, Zürich 1945; S. Wiesenthal, Der neue Weg (Vienna), 19/20, 1946.[8] Aside from C. Mattogno, op. cit. (note 339), cf. esp. S. Szende, Der letzte Jude aus Polen, Europa-Verlag, Zürich 1945; S. Wiesenthal, Der neue Weg (Vienna), 19/20, 1946.

↑ Aside from C. Mattogno, op. cit. (note 339), cf. esp. W. Grossmann, Die Hölle von Treblinka, Verlag für fremdsprachige Literatur, Moscow 1947; The Black Book of Polish Jewry, Roy Publishers, New York 1943.

↑ Aside from note 349, cf. also W. Benz, Dimension des Völkermords, Oldenbourg, Munich 1991; pp. 320, 469, 479, 489, 537ff.

↑ Reports of the Polish underground movement, Archiv der Polnischen Vereinigten Arbeiterpartei, 202/III, v. 7, pp. 120f., quoted in: P. Longerich, op. cit.(note 271), p. 438.

↑ Pravda, Feb. 2, 1945, cf. U. Walendy, Historische Tatsachen No. 31: "Die Befreiung von Auschwitz 1945", Verlag für Volkstum und Zeitgeschichtsforschung, Vlotho 1987, p. 4.

↑ H. von Moltke, Briefe an Freya 1939-1945, Beck, Munich 1988, p. 420; cf. P. Longerich (ed.), op. cit. (note 271), p. 435; Pravda, Feb. 2, 1945.

↑ Nürnberger Nachrichten, Sept. 11, 1978, report about eyewitness testimony in the jury court trial in Aschaffenburg.

↑ R. Höß, in: M. Broszat (ed.), op. cit. (note 71), pp. 161f.; A. Rückerl, NS-Prozesse, op. cit. (note 127), p. 78; H. Grabitz, NS-Prozesse., op. cit. (note191), p. 28.

↑ R. Böck, Frankfurt Public Prosecutor's Office, Ref. 4 Js 444/59, pp. 6881f.

↑ H. G. Adler, H. Langbein✡, E. Lingens-Reiner (eds.), Auschwitz - Zeugnisse und Berichte, Europäische Verlagsanstalt, Cologne 1984, p. 76.

↑ R. Aschenauer (ed.), Ich, Adolf Eichmann, Druffel, Leoni 1980, pp. 179f.

↑ Verdict of the Hannover District Court, Ref. 2 Ks 1/60; cf. H. Lichtenstein, op. cit. (note 84), p. 83.

↑ F. Müller, op. cit. (note 345), p. 74.

↑ M. Scheckter and a report of June 4, 1945, written by an officer of the 2nd Armored Division, about Auschwitz; Französisches Büro des Informationsdienstes über Kriegsverbrechen (ed.), op. cit. (note 345), p. 184.

↑ David Pressac, in J.-C. Pressac, op. cit. (note 17), p. 554, fourth column, lines 17-22.

↑ Kurt Glass, New York Times, April 10. 1995. from: 'Death Was Our Destiny', p.49-50, by Arnold Friedman, Vantage Press, 1972.

↑ Arnold Friedman, Death Was Our Destiny, Vantage Press, 1972, p.49-50