A válóperek során, ha gyermekelhelyezésre kerül a sor, akkor az esetek döntő többségében miért az anya kapja meg a gyereket?

""Azért, mert bizonyított tény, hogy egy

anyára sokkal nagyobb szüksége van

egy gyermeknek, mint apára." Ezt a címeres ökörséget legfeljebb"

pedig ez így van, egyszerű pszichológia, a bírói jgyakorlat meg egyre inkább veszi át.

Miért a bírókat szidjátok, amikor a legtöbb férfi úgy indul a válásnak, hogy nem óhajtja a gyerekeit nevelni, csak a gyerektartás mértékén és a vagyonon van vita???

[link]

"Nem igaz, hogy az elvált apák kevésbé alkalmasak a gyermeknevelésre - legalábbis a bíróságok ítélkezési gyakorlata cáfolja ezt.

Azokban a válóperekben, ahol a szülők "harcolnak" a gyerekért, az elhelyezéseknél nagyjából fele-fele arányban döntenek az anya, illetve az apa javára.

"A gyermeknek az anyánál van a helye." Sokan gondolják úgy, hogy ez a vezérelv irányítja a válóperes bírák ténykedését. Ám a statisztika arról árulkodik, hogy a válás utáni "jó anyákról" és "rossz apákról" szóló előítélet a valóságban nem létezik. Dr. Grád András egykori bíró, pszichológus, jelenlegi alkotmánybíró és dr. Kőrös András, a Legfelsőbb Bíróság társelnöke a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéleteit vizsgálva arra jutott, hogy azokban az válóperekben, ahol nincs közös megegyezés, a gyerekek az eseteknek alig több mint a felénél kerülnek az anyjukhoz. Az apák küzdelme tehát korántsem annyira reménytelen, mint azt sokan gondolják. Viszont a megegyezéses ügyek 90 százalékában a gyerekek az anya védőszárnyai alatt maradnak. "

Tessék, erről írtam korábban. Lehet küzdeni a gyerekért. De akkor az együttélés során is legyenek szívesek az apák foglalkozni a gyerekkel, együtt tanulni (nem csak néha-néha), játszani, meghallgatni hogy mi a kedvenc színe, kik a barátai, melyik ételt utálja, főzni neki, kivasalni a blúzát, tudni hogy milyen méretet hordanak, melyik nap kell ünneplőbe öltözni, stb.

Azért vicces volt, amikor a bölcsiben megkérdeztem az egyik apukát reggel, hogy aznap van-e a befizetés, erre azt válaszolta, hogy nem tudom, valószínűleg nem, mert a feleségem nem adott pénzt és nem kérte hogy fizessem be. A barátnőm meg látta, hogy reggel apuka lefényképezte a gyerekét, hogy tudja, milyen ruhában kell hazavinni. Ő legalább megpróbálta, nem úgy mint az én volt férjem, akinek összesen 5 óvodai év is kevés volt azt megtanulni, hogy a gyerekeknek mi a jelük és ez bele van rajzolva a cuccaikba.

Az én példám pont az ellenkezője az átlagnak:

Bár dolgoztam, te éjjel mindig én keltem fel rendbe tenni a gyereket, majd odatettem, hogy megszoptassa az anyuka, aki GYED-en volt. Mikor nagyobb lett a gyermek bébiételeket kapott és évekig az esetek 99,99%-ban én keltem fel hozzájuk este. Közben született még egy gyermekem. A szabadidőm kb.: 90%-ban én voltam a gyerekekkel. Ugyanez az arány az anyukánál kb 20% volt. Én meséltem nekik este, én énekeltem és bohóckodtam velük. Sétáltattam őket, mentünk játszótérre és a strandra. Az arányok itt is hasonlóak. Azóta elváltunk, de sokat vannak a gyerekek nálam és nem is szeretnek otthon lenni. Hétköznap is nálam akarnak lenni. Az anyjuk vett nekik tabletet, hogy addig se kell velük foglalkozni. Bébiszitterek is vannak. Sosem dolgozott alkalmazottként, ellenben a vállalkozó és valójában veszteséges volt mind. Raktam élősködött sokáig. A gyerekeket tulajdon tárgynak tekinti. A gondoskodáshoz való hozzálássa is elég siralmas, de ez egy hosszú történet.

Szóval nálunk erősen megfordultak a szerepek.

Ez ha mind igaz, vajon miért lenne jobb helye a gyereknek az anyjuknál?

Nem küzdöttem...papírforma szerint zajlott a válóper.

Akkor még nem voltam erős hozzá, hogy a gyerekekért "harcoljak".

15: De akkor ugye nem is a csúnya gonosz anyapárti bírót szidod mert nem nálad maradt a gyerek?

Tudod néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Egy bíró ha előtte van két ember, az egyik nevelni akarja a gyerekeket a másik pedig nem mondja, hogy ő is, akkor nem dönthet másképp, mint annak ítéli, aki ezt kéri.