Ilyen mértékű brutalitásra az állatokkal szemben, miért nincs valami törvény, ami globálisan megszüntetné az állatkínzást?

A videókat, bocs de nem néztem meg a válaszom előtt, nem akartam nagyon felidegesíteni magam rajta. Épp elég következtetést vontam le a tartalmáról a vélemények alapján.

Az ilyen kegyetlenkedést hasonlóan kellene büntetni (amire utalnak a hozzászólások), mint ha emberen követték volna el. Nem az állat felhasználása a probléma, hanem a humánus bánásmód!

Amikor ennek emberi célja van, azt az állatot gyorsan és szinte fájdalom nélkül is el lehet pusztítani ha éppen szükséges a húsáért vagy a szőrméért.

Itt a lényeg az elintézés módja.

Ne okozzunk semmilyen súlyos lelki vagy testi szenvedést az állatnak felhasználás előtt. Ez nagyon fontos!

A többi még emberileg (nehezen mondom ki de) valahol még elfogadható amikor emberi felhasználásra szükség van valamilyen részére.

"malaccal ugyanezt csinálják, hogy tudod figyelmen kívül hagyni, hogy remeg a teste, és üvölt a fájdalomtól?"

Ha ki akarsz véreztetni egy állatot, annak feltétele, hogy éljen, amikor átvágod az ütőerét. Másképp nem megy. A szívének kell kipumpálnia a vért az ereiből. A vér is egy húsipari termék, nem mellesleg nagyon finom.

Nyilván az sem lenne egy praktikus eljárás, ha levágás előtt drogokkal szedálnák le az állatot, mert akkor azt megennéd a húsával együtt. Ha meg kivéreztetés nélkül ölik meg, akkor a vére többnyire ott marad ahol van. Rontja a hús minőségét és külön felhasználni sem lehet.

Rosszul hangzik, de a dolog így működik.

Vannak gyorsan ható kábító megoldások, mint az agyát bénító elektromos kábító vagy az állat agyába ható azonnali eszmélet vesztést okozó megoldások. Attól még a szíve kipumpálja a vért de már nem szenved.

Egyszer volt egy vidéki lány ismerősöm (annál több volt) és kénytelen voltam disznó ölésre lemenni Somogyba. Nekem kellett fogni a disznó hátsó lábát. Rettenetes volt. Aznap egyetlen falat kaját nem tudtam enni. Ennek már lassan 20 éve és azóta már megint eszek disznóból készült dolgokat, de a véreshurkát még mindig meggondolom.

Tudom, minden állati élelmiszer hasonlóan készül és valahol ezt el kell fogadni, de az akkor nagyon sokkoló volt. Az mindenképp lényeges, hogy az állat nem élje meg a szenvedést. Amikor az agya már sérült és elveszti az eszméletét, akkor nem érzi. Habár elég bizarr még ez is nekem, de ez a szükséges rossz ahhoz, hogy egészségesen táplálkozni tudjunk. A "szükséges" rosszat a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

Az viszont érdekes, ha pl erdőben valami állat megtámadna és az lenne a választás, hogy ő vagy én, akkor nem éreznék lekifurdalást, hogy megakadályozzam bármi áron. Ott az ember önös igazságérzete és az önvédelem ösztöne működik.

"Egyszer volt egy vidéki lány ismerősöm (annál több volt) és kénytelen voltam disznó ölésre lemenni Somogyba. Nekem kellett fogni a disznó hátsó lábát. Rettenetes volt. Aznap egyetlen falat kaját nem tudtam enni."

Nos, az te vagy. Én vidéken nőttem fel, születésemtől kezdve évi 2-4 családi disznótort tartottunk, én pedig segítettem, nagyjából mióta megtanultam járni. Így beleszoktam, tudom, mivel jár és nem ráz meg a dolog. Természetesen, ha te az említett napig disznót csak hentesnél láttál darabokban, biztos másképp hat rád a dolog.

A Te álláspontos is természetes és érthető.

Ez így működik ősidők óta az ember és állatvilágban is.

Inkább csak az elkerülhető kínzás ellen vagyok.