Örülnétek, ha visszahoznák a halálbüntetést?

"Vicces dolog, hogy Magyarországon elsősorban a "konzervatívok" állnak ki erősen a halálbüntetés mellett, holott a logika és józan ész szerint, kishazánkban - mint erős katolikus hagyományokkal rendelkező országban - épp hogy legfeljebb az újjító szellemiségű emberek kellene, hogy képviseljék az ügyet. Azt ne mondja nekem senki, hogy valaki egyszerre tud kiállni a halálbüntetés mellett és tudja magát kereszténynek vallani..."

Igazából Magyarországon mindenkinek el kéne utasítania a halálbüntetést, logika szerint. A konzervatívoknak a keresztény értékrendjük miatt, a liberálisoknak meg a liberális értékrendjük miatt. Merthogy a liberalizmusnak is alaptétele az emberi élet sérthetetlensége. És akkor hogy van az, hogy mégis állandóan itt van a közbeszédben ez a halálbüntetés dolog, a fentiek ellenére, és annak ellenére, hogy több nehezen felmondható nemzetközi szerződés is köti a kezünket a kérdésben? Ugye, ugye, az álszentség. A konzervatívok csak névleg keresztények, a liberálisok meg csak névleg liberálisok. Ide jutottunk.

Dehogy kegyelmeznénk! A bűnt büntetni kell. De Hamurapi törvényei óta eltelt vagy négyezer év - azóta már nem mindent megvakítással, csonkítással és akasztással büntetünk, találtunk ennél humánusabb, és ami ennél is fontosabb: tévedés esetén legalább részlegesen visszacsinálható büntetési formákat, mint például a börtön.

Nem tudom, mert hála Istennek, nem tapasztaltam még, hogy mit csinálnék, ha megölné valaki egy családtagomat. Valószínűnek tartom, hogy nem kiabálnék halálbüntetésért, nem akarnám, hogy bárki is megölje a gyilkost, de feltehetőleg borzasztó dühös lennék, ha futni hagynák. Viszont van a kettő között átmenet is.

Valakinek privát üzenetben már leírtam (lehet, hogy neked, nem tudom), hogy II. János Pál pápát egyszer egy őrült meg akarta ölni. Lőtt, nem talált, a pápának kutya baja nem lett, őt viszont gyilkossági kísérletért lecsukták. A pápa meglátogatta a börtönben, megbocsátásáról biztosította, és Isten áldását kérte rá. Nem családtagja életére tört az illető, hanem az övére. És mégsem kívánta a halálát, ugyanakkor nem folyamodott a hatóságokhoz, hogy mentsék fel, vagy enyhítsék büntetését - nem volt bűnpártoló.

Az államnak feladata, hogy minden állampolgára számára biztosítsa az olyan alapvető jogokat, mint az élet és a magántulajdon sérthetetlensége. Az, hogy egy állampolgár nem tartja tiszteletben más állampolgárok ilyen jogát, még nem jogvesztő, tehát attól őt még ugyanúgy megilletik ezek az alapvető jogok. És az államnak ezt ugyanúgy tiszteletben kell tartania, mint bárki másnak. Ha van halálbüntetés, akkor az állam nem tartja teljesen tiszteletben polgárai élethez való jogát. Mint említettem, van a halálbüntetésnél humánusabb büntetési forma is, például a börtön. Ha később kiderül, hogy a bíróság tévedett, és egy ártatlant büntettek, akkor a börtönbüntetés úgy, ahogy, de visszacsinálható. Nagy összegű kártérítés és azonnali szabadlábra helyezés ugyan nem kárpótolják teljesen az ártatlant, de a semminél az is több. De hogyan kárpótlod az ártatlanul halálra ítéltet? Ha akkor derül ki a tévedés, amikor még nem hajtották végre az ítéletet, akkor még nincs nagy gáz - de ha a végrehajtás után derül ki? Akkor hogy rehabilitálod a tagot?

Baromira megnézném, mennyire kapálózol a halálbüntetésért, amikor halálra ítélnek, mert rosszkor voltál rossz helyen, és rád utaló bizonyítékokat talált a bíróság egy gyilkossággal kapcsolatban.

Én is úgy gondolom, hogy aki embert öl, az megérdemli a halált. Viszont nem töltene el örömmel egy másik ember halála, függetlenül attól, hogy megérdemli-e, vagy sem.

"...nem lennének tele a börtönök, és nem lenne ennyi bűnözés sem..." érvelésed azonban hibás.

1. A börtönök most sem gyilkosokkal vannak tele. Egy évben 200-250 gyilkosság történik Magyarországon, a bűncselekmények száma viszont 400 000-450 000 között van. A gyilkosok kivégezése miatt egyetlen börtön sem kongana az ürességtől.

2. A bűnözés sem csökkenne, mivel ellentmond az emberi viselkedésnek. A büntetés ténye, illetve mértéke alapvetően nem befolyásolja az ember bűnre való hajlamát. Gyorshajtás esetén az ember nem a büntetésen (csekk, baleset) gondolkodik, hanem azon, hogy megússza gond nélkül. Csak akkor hajlandó figyelembe venni a sebességkorlátozást, ha garantált a lebukás (traffipax). (Amit remekül bizonyít, hogy hány milliárd Forintot "kaszál" a rendőrség a gyorshajtókon.) Ezért nem csökkenti a szándékos emberölések számát a halálbüntetés lehetősége, mivel a gyilkosok is bíznak abban, hogy megússzák büntetés nélkül.