Elkövetett-e valamilyen jogi vétséget (is) az, aki elhunyt édesanyjának azt az asszonynevét vésette a sírkőre, amit újabb férjhezmenetele előtt viselt, nem pedig azt, amilyen néven meghalt?
Mert erkölcsileg nagyon is elítélem.
A történet röviden: A szomszéd néni sírjára gyermekei nem a hivatalos nevét vésették, amit 37 éven keresztül, haláláig viselt, hanem hanem azt, amit előtte, édesapjuk elhunytáig.
Utólag szomorú megtudni, hogy ennyire rossz viszonyban lehettek édesanyjuk második férjével, még 37 elteltével is - nyilván ez a motívum -, de ez valahol csalás is, mert oda nem olyan nevű halottat temettek el.
Először is végrendelkezés hiányában az elhugyt temetéséről a halála előtti házastársa v. élettársa köteles gondoskodni jelen esetben. Vagyis az aki halála előtt a férje volt (de csak akkor ha halála napján is fennált a házasság,ha nem,akkor a törvényes öröklés szerint a gyerekei).
Ez magában foglalja,hogy az özvegy férj dönthet az eltemetés módjáról és helyéről,övé a rendelkezési jog a tekintetben,hogy állít-e síremléket és milyet.
Tehát nem a gyerekeknek van joguk ezt eldönteni. Hogy a gyerekek ez mellett vásároltak egy sírkövet(már ha csak az ő pénzükből),amin a tetszésük szerinti szöveg van rajta,az más dolog,ezt a sírkövet nem köteles az özvegy férj elhelyeztetni a sírnál.
Elvileg az özvegy férj elvitethetné a sírkövet onnan,átvésetni a nevét az megint más kérdés,ha közösen vették akkor csak a gyerekek beleegyezésével,ha teljes mértékben a gyerekek vették,akkor az az ő tulajdonuk,így csak elvitethetné és vihetne oda egy másikat,amin a másik név szerepel.
11: A kérdező ugyan nem írta, de a szóhasználatból arra következtetek, hogy a néni második férjétől is özvegy lehetett.
„ennyire rossz viszonyban lehetTEK édesanyjuk második férjével”
A 2012-04-24 11:19-es „kedves” hozzászóló kivételével mindenkinek köszönöm a válaszokat. Az Ő bántó, a témához méltatlan durva, bárdolatlan megjegyzését figyelmen kívül hagyom, mert látatlanban és ismeretlenül nem szoktam senkit sem minősíteni.
Hölgyeim és Uram!
Csak egy dolog nem jutott eszükbe: A megözvegyült férjnek egyáltalán nincsenek jogai? Legalább annyi, hogy elhunyt feleségével kapcsolatban az emlékeztesse az utókort, hogy 37 éven keresztül az Ő életének volt a része és az Ő karjaiban halt meg? A számára vér szerint idegen embereken kívül Ő is megsiratta, 37 év után Neki is hiányzik!
2012-04-24 10:58-nak: A történet pontosan így zajlott le, 37 évvel ezelőtt.
Hiába maradt a gyermekek szemében a néni Kovás Béláné, a PTk. És a CsJT. szerint nem Kovács Bélánéként élte le az életét, hanem élete utolsó 37 évében Kis Jánosnéként, hogy az Ön által példának felhozott neveket használjam.
A családi kapcsolat – az, hogy édesanya – az, amit nem lehet elvenni Tőlük.
Ezzel reagáltam
2012-04-24 11:03 hozzászólására is. A „Mami” családi kapcsolatot jelöl, ez egy elfogadott kulturális szokás, és nem ugyanaz a kategória, amikor valakit nevesítünk. (Ami viszont meg kell, hogy feleljen az elhalálozáskor fennálló valóságnak!)
2012-04-24 11:09-nek Kár volt a tárgyszerűen és rokonszenvesen elkezdett mondatot így befejezni! Ez nagyon frivol válasz, és ez is méltatlan a témához!
2012-04-24 13:39-nek: A gondolatmenettel teljesen egyetértek, csak egy anomália van benne: Szabó Erzsébet valóban volt Kovács János neje, de oda nem mint Kovács János özvegye van eltemetve, mert utána 37 évig Gipsz Jakab törvényes felesége volt.
Ezen az gondolatmeneten elindulva a megtámadhatatlan megoldás az lett volna, hogy
Kovács János – aki már 40 évnél is régebben ott nyugszik, majd alatta
Édesanyánk (Mami, Nagyi, Bözsikénk, ami arra utal, hogy a hátramaradottak életében, minek tekintették, minek nevezték), de a sírkő vésése már elkészült!!!!
2012-04-21 15:01-nek
Nem akartam Forsythe Saga-t csinálni egy egyszerű, engem foglalkoztató – és nagyon is megdöbbentő – kérdésből, de hogy teljesen világos legyen, kénytelen leszek belemenni részletekbe is.
A temetést az elhunyt édes gyermekei intézték, mert az özvegyen maradt 85 éves bácsi gyakorlatilag mozgásképtelen, segédeszközzel egy-két lépést még megtesz, de első emeleti – lift nélküli házban - lakásukat – segítség hiányában - kereken egy éve nem tudta elhagyni.
A felesége temetésén nem volt ott, mert elhunyt felesége hozzátartozói nem ajánlották fel Neki, hogy ölben leviszik, kocsival elviszik a temetőbe és szereznek egy kerekesszéket, amiben a sírhoz lehetett volna tolni. (A 140 ezer forint hozzájárulást viszont elfogadták.)
Teljesen ki volt szolgáltatva, így a feleségét a nagyon régen elhunyt első férj fölé temették. Erre került vissza a régi sírkő a kérdésben jelölt vésésekkel.
2012-04-24 15:12-nek: Ha nagyon akarjuk, lehet azt is mondani, hogy nem voltam megfelelően szabatos, de átgondoltan fogalmaztam így: Nem az édesanyjuk halálának pillanatában vagy az azóta eltelt 4 hónapban romolhatott meg a viszony az özvegyen maradt bácsi és az elhunyt néni középkorú gyermekei között. Ez egy nagyon régre visszanyúló – lehet, hogy az első pillanattól kezdve fennálló -, hosszú folyamat eredménye lehetett.
Ha a bácsi - ahogyan írod - szobafogságra van ítélve, hogyan, mikor, kitől tudta meg, hogy feleségének nem az elhalálozáskori - élete utolsó 37 évében az összes hivatalos, személyes okmányon szereplő - férjezett neve került a sírkőre?
Hogyan fogadta?
Szegény bácsi (még) nem tudja!
Nem Tőle tudom. A húga mesélte megdöbbenve és mélységesen felháborodva, de nem árulta el a bátyjának, és engem is arra kért, hogy én se szóljak róla, csak meg kellett valakivel osztania azt a fájdalmat, amit akkor érzett, amikor a testvére megbízásából virágot vitt a sírra és a feliratot meglátta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!