Szisztok! Segítene nekem valaki? Egy órán belül, szóval most van három negyed 6. Íron kellene egy fogalmazást de sehogy sincs ötletem. A cím meg van "Ajándékozni jó" vagy "Győztünk".

Az ajándékozósra valami szirupos karácsonyi történetet írnék, hogy nem is az a lényeg h kapok hanem adok és nem milliós ajándékot hanem sk cuccokat.

A győztünkre meg mondjuk egy háborúsat/csatásat. De lehet politikai is, nem muszáj aktuálpolitika, lehet pl. diákigazgató-választás is. Vagy sporteseményes, indul vki xy kupán, hogyan készültek fel rá, mennyi nehézség volt, blabla, a verseny, és a végén nyernek-örülnek.

Győztünk

I. rész

A regény elején rögtön megismerkedünk az osztályban a kémia órán a főbb szereplőikkel.

A kísérlet közben megszólalt az utcáról egy zongor-verkli, és minden figyelem odalett. Tavasz volt és a nap már csalogatta ki a fiúkat a szabadba. Délután gyűlést szerveztek és elnökválasztást. Az iskola előtt Csónakos megpróbált alkudni az olasz édességárussal, majd Nemecsek mesélte el, hogy a két Pásztor elvette a játékgolyóit, amiből kettő üveg volt, és erre még Boka is felháborodott. Ha egy erősebb fiú elveszi egy gyengébbnek a dolgait, azt einstand-nak nevezik “különleges pesti gyerekszóval.” Mindenki érezte, hogy ezt már nem lehet annyiban hagyni.

II. rész

Megismerjük a grundot, ami a legnagyobb boldogság a pesti fiúknak a nagy házak rengetegében, ahol nem lehet sehol sem játszani.

A grund egy üres telek volt, aminek egyik végében egy tót fát őrzött, és ami a Pál utcai fiúk főhadiszállása és játszótere volt. A grundon voltak erődök, amiket Boka parancsára, mert ő volt a kapitány, erősítgettek, de az erődöket Nemecsek és Csónakos építette. A grundon mindenkinek megvolt a tisztsége, mint egy igazi hadseregben, azzal a különbséggel, hogy itt minndenki tiszt volt, egyedül Nemecsek volt közlegény. Azon a napon, amikor az elnökválasztás volt, először ért Nemecsek a grundra és meglátta Áts Ferit, aki elvitte a zászlót. A fiúk, amikor egyenként megérkeztek, újra elnököt választottak, ezúttal is Bokát, bár volt 3 ellenszavazat, és elhatározták, hogy meglátogatják az ellenfél, a vörösingesek főhadiszállását, a Füvészkertet.

III. rész

Boka Nemecsekkel és Csónakossal indult el a Füvészkertbe, hogy egy papírlapot hagyjanak ott, amin ez áll: Itt jártak a Pál utcai fiúk.

Nem volt könnyű terep a Füvészkert. Hatalmas kőfal vette körül, felnőtt, éjszakai őr is vigyázott a kertre. Volt egy rom és egy sziget a közepén, amit csónakkal vagy a hídon lehetett megközelíteni, de ott két őr állt a vörösingesek közül. A fiúk nehezen jutottak előre, csalános volt a térség, az őrökkel is vigyázni kellett és a Füvészkert őre is nagyon szemfüles volt. A szigetre csónakkal jutottak be végül és Nemecsek beleesett a jéghideg vízbe és bőrig ázott. A csónaknál otthagyták Csónakost és Nemecsek és Boka kúszott tovább a helyre, ahol a vörösingesek tanácskoztak. Ekkor meglátták a vörösingesek közt Gerébet és ki is hallgatták, ahogy mindent elmond a grundról, amit a vörösingesek meg akarnak szerezni. Mikor elmentek, Boka kitűzte a papírt és rohantak vissza Nemecsekkel. A vörösingesek hamar észrevették, hogy ottjártak, és utánuk iramodtak. A három fiú egy üvegházba menekült, ahol Nemecsek ismét a hideg medencében kötött ki. Végül sikerült elmenekülniük a Füvészkertből. Nemecseknek összeadtak a lóvasútra, hogy minél hamarabb hazaérjen, mert már jégé fagyott a márciusi széltől a vizes ruhákban.

IV. rész

Az iskolában mindenki az előző napi kalandot tárgyalta. Tudták, hogy a három fiú sikerrel járt, de nem tudták a részleteket, mert Bokából és Nemecsekből egy szót sem lehetett kihúzni, Csónakos pedig össze-vissza fecsegett és nagyokat lódított. Óra után Rácz tanár úr behívatta Weiszet, Barabást, Kolnayt, Cselét, Nemecseket, Richtert, Lesziket magához és felelősségre vonta őket a gittegylet miatt. Kiderült minden. A tisztségek, a feladatok, előkerült a pecsét, a zászló, a gitt, és Rácz tanár úr elkobzott mindent, és feloszlatta az egyesületet, valamint megtiltotta, hogy bármilyen egyesületet alapítsanak. Mialatt a kioktatást folyt, Nemecsek kikapart egy jó adag gittet, ami az új egylet alapja lehet. El is határozták, hogy a grundon közgyűlést tartanak délután. El is kezdték a gyűlést délután, de Nemecsek észrevette az áruló Gerébet, aki a tóthoz sompolygott a farakások közt. Nemecsek kihallgatta őket és megtudta, hogy Geréb szivarral lefizette a tótot, hogy kergesse ki a fiúkat a grundról, mert más fiúk akarnak ide jönni, akik mindig tudnak majd szivart, sőt forintot is adni. A tót belement.

Nemecsek nagyon feldúltan visszament a többiek közé, hogy elmondja Bokának, de ő még nem érkezett meg, ezért elé akart menni, mert azt gondolta, hogy ő talán még tud hatni Gerébre. Közben a gittegylet nem tudta, milyen fontos ügyben szaladgált Nemecsek, ők csak azt látták, hogy nem törődött a gyűléssel és elment, ezért gyávának és árulónak mondták ki, és beírták a nevét a fekete könyvbe, csupa kis betűkkel.

Közben Nemecsek az utcán elmondott mindent Bokának és még látták Gerébet, de amikor utána kiáltottak, az csak nevetve elszaladt.

V. rész

Két nappal később a Füvészkertben a vörösingesek gyűlést tartottak. Áts Feri, a vörösingesek vezére kihirdette, hogy holnapra tűzte ki a háborút. A raktáros jelentette, hogy a raktárból ellopták a pál utcaiaktól zsákmányolt zászlót, és hogy egy picinyke lábnyom volt a raktár körül. Meghallgatták Gerébet, aki elmondta, hogy megvesztegette a tótot, hogy harc nélkül megkapják a grundot. Áts Feri nagyon mérges lett emiatt, és gyávának nevezte Gerébet, de ő azt mondta, hogy ő bizony nem gyáva, ő velük tart és Pál utcaiak ellen. Gyávának nevezte a Pál utcaiakat, de ekkor leugrott Nemecsek a fáról, ahol addig rejtőzött és a szemükbe vágta, hogy közülük a legkisebb sem gyáva, hiszen Ő is ellopta a zászlót, és akár megverhetik, de ő nem fut el. Áts Ferinek nagyon megtetszett a bátor kislegény, és hívta, hogy álljon be közéjük. Nemecsek persze nem lett áruló. Kicsavarták a kezéből a zászlót, és mivel Áts Feri azt mondta, hogy túl kicsi a veréshez, hát megfürösztötték. A kicsi Nemecsek büszkén kiáltotta Geréb szemébe, hogy áruló, és mikor elment, tisztelegtek neki a vörösingesek, Gerébet pedig rögtön kizárták a csapatukból.

VI. rész

Boka kiáltványt függesztett ki a grunra a közelgő háborúról, és a fiúk lelkesedve várták a parancsnokot. Boka mindent elmondott, mindenki felesküdött a csapatra. Boka elmondta a haditervet és elmondta, hogy Nemecsek lett a hadsegédje. Ez ellen a gittegylet tiltakozott, de Bokát nem érdekelte az egylet. A kis Nemecsek azonban – aki már nagyon beteg volt és minduntalan köhögésrohamok törtek rá – nem akarta, hogy Boka is megvesse, hát elmondta, hogy miért is tartják őt gyávának. Boka megígérte, hogy a háború után tisztázza Nemecseket. Bár Nemecsek szomorú volt, hogy az ő becsületének ügyét elnapolták, engedelmesen teljesítette Boka utasításait. Megérkezett Geréb és könyörgött Bokának, hogy fogadják vissza, de Boka nem engedte vissza a fiút, aki sírva elment.

Miután egész délután gyakorlatoztak, kimondták, hogy aki a másnapi háborúból hiányzik, az szószegő. A gyakorlat után a gittegylet sürgős közgyűlést hívott össze, mert az elnök elfelejtette rágni a gitttet, ami kiszáradt. Ezt akarták kitárgyalni, de megérkezett Geréb apja, aki tudni akarta, hogy a fia valóban áruló-e vagy sem. A kis Nemecsek, aki a láztól már nem is volt magáná,l azt mondta, hogy Geréb nem áruló. Geréb apja boldogan tért haza, Boka pedig hazakísérte Nemecseket, aki már alig állt a lábán, és hallucinált a láztól.

VII. rész

Másnap latin órán Rácz tanár úr is észrevette, hogy a fiúk majd kibújnak a bőrükből. Az egész iskola lázban égett, sokan részt akartak venni a csatában, jelentkeztek, harcolni, kémkedni vagy csak nézőnek, de Boka nem engedett maguk közé idegent. Mentek a grundra gyakorlatozni. Geréb levelet küldött a cselédjükkel, hogy kihallgatta a Füvészkertben a vörösingeseket és megtudta, hogy azok csak másnap támadnak, és elküldte Nemcseknek az új könyvét, amit apjától kapott, mert kiderült róla, hogy mégsem áruló. Kérte, hogy fogadják vissza és bocsássanak meg neki. Boka visszafogadta Gerébet, és beállt mindenki a helyére. Követek érkeztek a vörösingesektől, akik elhozták a hadüzenetet, megállapodtak a harc szabályiban és megkérdezték a bátor Nemecsek címét. Meg is látogatták a kis Nemecseket, aki lázasan feküdt otthon és nagyon elszomorodott, amikor megtudta, hogy már másnap lesz a háború, és akkor ő kimarad abból.

VIII. rész

Gyönyörű nap volt a háború napja. Hatalmas volt a sietség az iskola után, és háromnegyed kettőkor már mindenki a helyén volt. Boka elmondta, hogy kissé megváltoztatta a haditervet és egy sáncot ásatott, ahol a legerősebbek megbújnak majd, és onnan támadnak az ellenségre. Fél háromkor megérkezett az ellenség, és csak a csapat egyik része támadott az idősebb Pásztor vezetésével. Áts Ferivel a vörösingesek másik felével a jelre várt, hogy majd akkor támadnak, ha Pásztorék már győztek. Pásztorékat azonban legyőzték a Pál utcaiak és egyenként bezárták őket a tót kunyhójába. Hiába várta Áts Feri a trombitajelet, az nem jött. Aztán azt hallották, hogy a Pál utcaiak éljeneztek. Erre berontottak és bizony hiába voltak kevesebben, teljesen pihentek voltak a Pál utcaiak seregével szemben. Nagyon erősen nyomultak előre és egyszer csak Áts Feri elkiáltotta magát, hogy szabadítsák ki a kunyhóban levőket. Egyszerre azonban ott termett Nemecsek, aki a láztól “megtáltosodva” a földre fektette az idegen vezért. A vörösingesek között hatalmas lett a zavar és végérvényesen elvesztették a háborút. Az ellenség elment és csak Áts Feri álldogált ott és nézte, amint mindenki körülvette Nemecseket, akit kineveztek kapitánynak. Amikor Áts elment, mindenki tisztelgett neki. Aztán megjelent Nemecsek rémült édesanyja, aki már mindenütt kereste a beteg fiút, aki csak úgy megszökött az ágyából. Az egész csapat hazáig kísérte őket. Végül csak Boka maradt a ház előtt és keservesen sírt. Aztán megérkezett Nemecsek apja is és ő is csak sírt vele. Aztán Boka egyedül maradt az utcán, de látta Áts Ferit, aki eljött, hogy Nemecsek állapota felől érdeklődjön.

IX. rész

Itt néhány bejegyzés következik a gittegylet jegyzőkönyvéből, ami tartalmazza, hogy Nemecsek Ernő nem gyáva és nevét tévedésből írták kis betűvel, és hogy Boka János nevét a történelemkönyvbe be kell írni Hunyadi neve mellé, mert legalább olyan jó vezér ő is. És a legyőzöttek nevei közé pedig az Áts Feri nevét. Továbbá bejegyzések állnak a kiszáradt gitt miatt, amit Kolnay, az elnök nem rágott, és ami miatt az elnöknek fegyelmit szavazott meg az egyesület, és ami nagyon nem tetszett az elnöknek és azt mondta rá: “szemétség”.

X. rész

A Rákos utcában, ahol Nemecsekék laktak, nagy volt a csend. Minden szomszéd lábujjhegyen járt, hogy nehogy megzavarja a kis beteget. Mindenki kérdezősködött, hozott valamit, de csak azt a választ kapták, hogy a kisfiú nagyon rosszul van. Amikor megérkezett Boka és elmondta Nemecseknek, hogy a gittegylet mindent megbánt vele kapcsoltaban és még díszoklevelet is készítettek neki, amiben bocsánatot kérnek és csupa nagybetűvel írják a nevét, de a kis Nemecsek nem hitt Bokának. Megörült a hírre, hogy Áts Feri ott járt előző este és utána érdeklődött, és azt is megtudta, hogy a vörösingesek új vezért választottak, az idősebb Pásztort, de kitiltották őket még aznap este a Füvészkertből, mert a Füvészkert igazgatója megelégelte a nagy lármázásokat. A kis Nemecsek a láztól már mindenfélét elképzelt. Sem a szülei, sem Boka nem tudta lecsitítani. A kisfiú biztosan tudta, hogy meghal, pedig nem is hallotta, amikor az orvos azt mondta az édesapjának, hogy már nem éri meg a reggelt, de talán az estét sem. Mire megérkezett az egylet, hogy átnyújtsák a díszoklevelet, Nemecsek már meghalt.

A fiúk hazamentek, Boka pedig a városban bolyongott, majd a grudra ment be, hogy kisírja magát. Tanúja volt, hogy Barabás és Kolnay ünnepélyesen kibékültek. Nemecseken és a grundon tűnődött és a kunyhóban furcsa szerszámokat látott meg. Ekkor tudta meg a tóttól, hogy a grund tulajdonosa házat építtett arra a helyre, amiért ők harcoltak, amiért Nemecsek az életét adta.

Karácsony számomra az év legszebb ünnepe. Hogyan telik ez az ünnep nálunk? Elmesélem.

Az egész család együtt vacsorázik. Minden évben hagyományos ételek készülnek: savanyú bableves aszaltszilvával, dióstészta és dedelle, rántotthal. Nagyon izgatottak voltunk az unokatestvéreimmel együtt, hogy mit kapunk karácsonyra. Türelmetlenül vártuk a csengő hangját, ami jelzi, megjött a Jézuska. Anyuék már mosolyogtak rajtunk, hogy nem tudunk tovább várni. Végre megszólalt a csengő. Futás a karácsonyfához, ahol elcsodálkoztunk, mennyi ajándék van. Érdekes módon, mindenki megtalálta elsőre az ajándékát. Gyorsan kibontottuk őket. A kis húgom minden játékot a sajátjának hitt.

A karácsony nemcsak az ajándékozásról szól. Azért szeretem, mert az egész család együtt van és sokat beszélgetünk.

(Angyal Vivien, IV.B)

December 24. Erről a napról írok.

Reggel felkeltem és már ott állt a karácsonyfa a hallban. Reggeli után játszottunk és még sok mindent csináltunk. Ebédre savanyú bableves és tészta volt. Ebéd után lezuhanyoztunk, majd lefeküdtünk egy kicsit. Aztán lementünk. A karácsonyfa alatt ott voltak az ajándékok. Mendikáltunk és kibontottuk az ajándékokat. Vacsorára hal, majonézes krumpli, szalmakrumpli, alma és kuglóf volt. Vacsora előtt elolvastuk a Bibliából Jézus születésének történetét. Úgy volt, hogy én is megyek az éjféli misére, de csak Sári és az apa ment.

Ilyen volt az ezévi karácsonyom.

(Menyhárt Máté, IV.B)

A karácsony a legszebb ünnep. Ilyenkor született Jézus Krisztus.

Ezen az ünnepen az emberek szeretettel vannak egymás iránt. Összejön a család, együtt vacsorázunk, megajándékozzuk egymást. Rengeteg ajándékot kaptunk...

Nagyon örültünk a sok játéknak, amit nagy szeretettel fogadtunk.

(Ágh Erika, IV.B)

Eljött a karácsony ünnepe és feldíszítettük a fát. Ez az ünnep a legszebb az egész évben.

Ilyenkor az emberek megajándékozzák egymást. Én is kaptam sok ajándékot, legjobban a mobil telefonnak örültem. Nem feledkeztem meg az ajándékozásról, készítettem meglepetést a szüleimnek. Nálunk szokás karácsonykor a mendikálás, én is voltam sok helyen.

Ilyen szép ünnepen mindig megyünk templomba és imádkozunk, hogy jövőre is ilyen békés karácsonyunk legyen.

(Menyhárt Csaba, IV.B)

Karácsonykor minden más. Ez a legszebb ünnep az évben. Minden ember boldog, örül és ünnepel. Ilyenkor ünnepeljük Jézus születését.

Az iskolában karácsonyi szünetet kaptunk. Ott már előtte ünnepeltünk. Otthon, december 23.-án feldíszítettük a fenyőfát. Díszítés közben mendikákat hallgattunk és énekeltünk. Másnap anyukám és a mamám elkészítették az ünnepi vacsorát. Megvacsoráztunk és utána kibontottam az ajándékaimat. Nagyon sok mindent kaptam... Templomba is elmentünk. Minden évben odamegyek a Betlehemhez is.

Nagyon sok vendégünk volt karácsonykor. Azt szeretném, ha soha nem múlnának el a karácsonyi ünnepek.

(Csőz Bálint, IV.B)

Megérkezett a várva-várt karácsony. Az emberek befejezik az utolsó vásárlásokat. Az üzletek és kávézók bezárnak, az utcák elnéptelenednek. Ahogy sötétedik, mindenki befejezi a munkát és a család izgatottan ünneplőbe öltözik.

Kigyúlnak a fények, kipirulnak az arcok, csillognak a szemek. Ilyenkor mindenki örül a családjának és a szeretteire gondol, akiktől távol van. Mintha a szoba melegétől és a gyertya fényétől felmelegednének az emberi szívek is. Nem mindenki ünnepel ajándékokkal, gazdagon megrakott karácsonyi asztal mellett. Szenteste a hajléktalan koldus is talán reménykedve nézi az egyetlen gyertyája fényét és a régen elveszített családjára gondol.

Nagyon szeretem a karácsonyt. Nekem sok ajándékot, hatalmas karácsonyfát és a családi békét jelenti. A karácsony elmúlik, mint a csillagszóró fénye, de a szeretetre vigyáznunk kell, hogy megmaradjon továbbra is a szívünkben.

(Bahorecz Cyntia, IV.B)

Én mindig nagyon várom a karácsonyt. Karácsonyeste elmegyünk a mamához és ott elfogyasztjuk a vacsorát. Ezután csönget a Jézuska. Én akkor mindig 120-szal futok a karácsonyfához, hogy kibontsam az ajándékaimat. Idén nagyon gyönyörűeket kaptam. Amikor hazamegyünk, még otthon is rengeteg meglepetés vár rám.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen gyorsan elmúlik a szeretet ünnepe.

(Juhos Flóra, IV.B)

A karácsony a legszebb ünnep a világon. Ilyenkor mindenki ajándékot kap.

Megvacsoráztunk és mindenki megkapta az ajándékát. Kibontottuk őket, és összeszereltük, amit kellett. Utána néztük a televíziót. Meguntuk és elmentünk a mamához. Ott is néztük a TV-t, majd kibontottuk az ajándékokat.

Mindenki nagyon örült az ajándékának és a sok meglepetésnek.

(Szépe Attila, IV.B)

Tegnap karácsony volt. Mit jelent számomra ez az ünnep?

Ez egy olyan nap, amely semmilyen más naphoz nem hasonlítható. Karácsonykor Jézus születésnapját ünnepeljük. Együtt van az egész család és ez számomra nagyon jó. Finomakat eszünk, beszélgetünk, énekelgetünk és imádkozunk. Nem feledkezünk meg az ajándékozásról sem. Azt nagyon szeretem, mert mindig sok szép ajándékot kapok, melyeknek nagyon örülök.

A legfontosabb azonban a szeretet, a béke és az öröm. Ezekről senkinek sem szabadna megfeledkeznie. Hát ilyen az én karácsonyom.

(Anonym, IV.B)

Ismét eljött a december, amikor a karácsonyi ünnepekre készülődünk. Ekkor Jézus születését ünnepeljük.

Ilyenkor nagy a készülődés. Pár nappal előtte az anyukám süteményeket és kalácsokat készít. Szüleimmel együtt választjuk ki a karácsonyfát. A testvéremmel nagyon várjuk, hogy elkezdjük díszíteni. Rárakjuk az égőket, díszeket, szaloncukrokat és a tetejére felkerül a torony. Nagyon várjuk a vacsorát, mert utána a fa alá kerülnek az ajándékok. Mi is készítettünk a tesvéremmel meglepetést a szüleinknek. Másnap elmentünk a nagyszüleinkhez és ott is ajándékok vártak ránk. Karácsonykor a szüleim nem dolgoznak, ezért nagyon örülök, mert együtt van a család. Hozzánk is jönnek vendégek. Főleg a kereszttestvéreméket várom, mert nagyon szeretünk együtt játszani.

Megszoktuk beszélni, hogy ki milyen ajándékot kapott. Kedvenc ünnepem a karácsony és már nagyon várom a következőt.

(Hencze Erik, IV. B)

Már nagyon vártam a karácsonyt. Az iskolában is készültünk az ünnepre. Díszítettünk karácsonyfát, felléptünk a karácsonyi műsorral a kultúrházban és a Szent-Erzsébet Kórházban. Az utolsó napon teadélelőttöt tartottunk.

Otthon is nagy volt a készülődés. Anyu sütött, főzött. A takarításba én is besegítettem. Közösen feldíszítettük a karácsonyfát. Szenteste megvacsoráztunk, azután kibontottuk az ajándékokat, később pedig elmentünk mendikáni a rokonokhoz. Karácsony napján reggel elmentünk a misére. Utána megebédeltünk és délután a rokonok jöttek látógatóba.

A karácsonyban az a legszebb, hogy együtt van a család és közösen örülünk az ajándékoknak.

(Menyhárt Ádám, IV. B)

Az este végre esett a hó. Persze, előtte eső volt, hogy a gyönyörű pelyhek olvadjanak, amint földet érnekL Úton hazafelé néztem a hóesést, óriási pelyhekben esett! Nagyon szép volt. Imádom a havat. Pláne, ha felnézek az égre és ajkaimra hullnak a hópelyhek, mindig lenyalogatom őket. A fenyőillatot is nagyon szeretem. Ma odamentem a fenyőárusokhoz, a sok fenyőfák közé, hogy érezzem az illatukat. A mi fenyőnk már megvan, kis csinos sűrű lombokkalJ A karácsony elengedhetetlen tartozéka a fenyőillatJ csak azt nem értem, miért vágják ki a csúnya kis fákat, ritka ágaival, hogy aztán, ha nem adják el őket, csak kidobják… Pedig még nőhettek volna!! Akaratlanul is Andersen meséje jut eszembe a szép fenyőfáról, amelyiket díszbe öltöztetik, aztán kiszáradva, kidobják és belehal… Valami miatt az emberek mégis nélkülözhetetlennek tartják a fenyőfát karácsonykor… Bár ettől még élhetne tovább is a fenyő… Kár, hogy nálunk nem cserépben, földdel együtt árulják a fát. De hisz ez csak Ukrajna! Mit is akarok én! Itt csak azt tudják, hogy kell egy országot csődbe juttatni.

Szóval a fenyőillat, a karácsonyi fények, a bejgli, és minden más egyéb, mégis csak elengedhetetlen „kelléke” a Karácsonynak! Van egy szép karácsonyi emlékem a jövőbőlJ a szeretett férfi, a szeretett nő, a nagylánykaJ és egy-két kis ifjonc, a hegyekben, szűk családi körben, egy nagy fenyő mellett, egy csomó ajándék között, meséket olvasnak felváltva… J A kandallóban ropog a tűz. Finom diós bejgli illat járja át a szobát és persze a fenyő illataJ De csak miután közelebb kerülünkJ és ő elhiszi, hogy vele is lehet együtt élni!!! Boldog Karácsonyt!