Műtárgy kölcsönadás múzeumnak, galériának. Mire figyeljek?
Édesapánk hagyatékából, vagyis a lakás falán, egy olyan festményt találtunk, amely nagyságrendileg vetekszik az ingatlan értékével. De még ha nem is az árat nézem: ez egyértelműen egy kulturális kincs. (Nem minden a pénz.)
Ez a festmény egy ismert és elismert magyar festő munkája – eddig ismeretlen műve. Mi hosszú évtizedekig nem is tudtuk, nem is foglalkoztunk vele, mi lóg a falon. Szerintem Édesapánk sem volt tisztában a jelentőségével.
Eddig két intézményt kerestünk meg: a művész nevét viselő múzeumot és egy neves budapesti galériát. Mindkét hely elsőként szeretné kiállítani – főleg a múzeum, ami egy kis vidéki, de közgyűjteményként működő intézmény. Ez egy kis községben található, ahol maga a művész élt és alkotott – műteremmel, emlékekkel, hangulattal. Meg is látogattam már, és nagyon megnyerő volt a légkör. A múzeum vezetője és kutatója rendkívül lelkes: szeretné, ha az újonnan felfedezett, eddig ismeretlen festmény elsőként ott lenne bemutatva – a művész egykori otthonában. Hajlok is erre, mert úgy érzem, nem mindig annak kell "elvinni a show-t", aki épp százmilliókat keres vele.
A múzeumvezető annyira lelkes, hogy kizárólag emiatt a festmény miatt egy három hónapos kiállítást szervezne, sajtómegjelenéssel, médiakapcsolatokkal – ezzel egyáltalán nincs is problémám.
Viszont: mire érdemes figyelni egy műtárgy kölcsönadásánál? Soha nem volt még a birtokomban nagy értékű vagy jelentőségű műalkotás.
Nyilván nem kérnénk pénzt a kiállításért, de:
Mit érdemes szerződésben kikötni?
Hogy védhetem le magam, hogy biztosan visszakapjuk a műtárgyat?
A biztosítást a múzeumnak kell intéznie, vagy nekem kell külön kötnöm?
Végül pedig: szerintetek érdemes egy kis vidéki múzeumnak adni a lehetőséget az első bemutatásra? Vagy inkább egy nagy, neves budapesti galéria legyen az? Tudom, nem minden a pénz – de melyik jelentene nagyobb figyelmet, nagyobb sajtóhatást, akár a művész öröksége, akár a festmény jövőbeli sorsa szempontjából?





A maffia fog bejelentkezni nálatok elsőnek a képért.
Esetleg Rosenfeld Manó, aki előadja, hogy az ő dédapjáé volt a kép, csak ugyebár a vészkorszakban elvették tőle, úgyhogy ingyen vissza kell neki adni, sőt még te kerülsz bajba.





a festmény jövőbeli sorsa szempontjából mindegy lenne, hogy a bp-i múzeum hanyadikként állítja ki
én érzelmi okokból, gesztusként a kis múzeumra szavaznék elsőként
Végül is a riasztó az riasztó a Nemzetiben is meg egy falusi tájházban is.
Mit érdemes szerződésben kikötni?
A biztosítást a múzeumnak kell intéznie, vagy nekem kell külön kötnöm?
Ezeket szakember tudná hitelesen megválaszolni.
Hogy védhetem le magam, hogy biztosan visszakapjuk a műtárgyat?
Ha van bármilyen hiteles, kölcsönösen aláírt, általuk lepecsételt kölcsönzési okmány, akkor nem tulajdonolhatják el.





Én legelső sorban a műtárgy biztosításáról beszélgetnék velük. Egyrészt, hogyha bármi baja esne (akár szállításnál, akár tök véletlenül akkor égne le az épület), akkor milyen összeget kapnék én, mint tulajdonos érte. Másrészt a rongálástól hogyan tervezik megvédeni. Ez nálunk még nem szokott gond lenni, de nyugaton nem egy műtárgyat próbáltak már tönkre tenni idióta környezetvédők valami homályos és számomra érthetetlen filozófiával.
De hangsúlyozom, hogy én se vagyok szakmabeli!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!