Ha van egy saját boltom, eldönthetem kit nem szolgálok ki?

Kérdező, te érted, amit írsz?

"márpedig ő tőle megtagadom a kiszolgálást? "

A vevő szolgál ki téged?

Persze, megtagadhatod alapos indokkal. A feltételezés, hogy a pénze illegális tevékenységből származik nem alapos indok. Meg ugye az indokot neked kellene bizonyítani. Ez már most vesztett pernek hangzik, aminek az összes költsége téged terhel + a kártérítési díj.

Amúgy ennyire jól megy a bolt, hogy már válogatsz is hogy kit szolgálsz ki meg kit nem?

5. "Hát nem neki kellene igazolnia hogy az ő pénze márpedig tiszta?"

Nem vagy te hatóság, csak egy boltos, úgyhogy nem kell nekik a pénzükről nálad semmit sem igazolniuk. Fordítva ülsz a lovon.

Totális tévedésben vagy kérdező. A jogrendszer egyik legalapvetőbb jogelve az ártatlanság vélelme. Senkit nem ítélhetnek el bizonyítékok nélkül, hogy ők követtek el valamit és nem is tekinthetik őt az elkövetőnek, amíg ezt nem tudják egyértelműen bizonyítani. Amíg nem bizonyított, hogy ő követte el a bűncselekményt, addig nem fogják elítélni.

Önmagában csak annyi, hogy nincs alibid arra az időpontra, még egyáltalán nem bizonyíték semmire. Legfeljebb gyanút alapozhat meg a nyomozás során és emiatt elkezdenek alaposabban megvizsgálni, de önmagában ennyivel nem fognak elítélni. Ha valaki tényleg csak arra járt és bejelentette, mert megtalálta az áldozatot, akkor azt nem fogják csak azért bebörtönözni, mert másra sem tudják a bűncselekményt rábizonyítani.

Hogy ki mit gondol, feltételez és ezekből kiindulva hogyan cselekszik, az nem jelent semmit. Attól, hogy emberek akár nagyon sokan is tudatlanok és tévképzetek alapján rossz döntéseket hoznak még nem lesz igaz, amitől tartanak. Pláne nem bizonyít semmit azon kívül, hogy ők sokan vannak.

De önmagában abból, hogy nem jelentenek valamit, még nem feltétlenül következik az sem, hogy azért nem foglalkoznak vele, mert attól tartanak, hogy őket tartják majd az elkövetőnek. Számtalan dolog motiválhat valakit. Pl. Ha neki vannak más egyéb sötét ügyei, akkor okkal tarthat tőle, hogy ha egy gyilkosságban ugyan ártatlan, lebukhat az összes többi stiklijével, amik miatt akkor elővehetik őket. De lehet valakinek akár az is a motivációja, hogy időben oda kell érnie a gyerekért az iskolába és neki az fontosabb, mint az, hogy egy olyan bűnüggyel foglalkozzon, vallomást tegyen, stb. amihez neki semmi köze, érdemben semmivel nem tud hozzájárulni a megoldásához, viszont tőle aránytalanul sok időt és energiát elvon, amire neki máshol nagyobb szüksége van. Vagy persze akár ez is lehet csupán az illető feltételezése, mert fogalma sincs, hogy valójában hányszor és mennyi ideig kérdezgetnék, kellene-e utána rendőrségre, bíróságra járkálnia, vagy rögtön ott helyben túl lenne rajta pár perc alatt és soha többé nem keresnék. De ő az alapján mérlegel, amit gondol a dologról, nem amit tényként biztosan tud.

Az illegális pénzhez jutás kérdése annyiban más, hogy az adó törvények mindenki számára egységesen előírják, hogy a vagyonuk eredetével el kell tudniuk számolni. A gazdasági ügyeknél azért van egy fordított bizonyítási kötelezettség, mert amikor legálisan pénzhez jutsz bármilyen forrásból, annak automatikusan születik egy bizonyítéka. Munkaviszonynál van egy munkaszerződés, ajándékozásnál egy ajándékozási szerződés, kereskedelmi ügyletnél egy adásvételi szerződés, számla, vagy nyugta, ami igazolja a pénzmozgás legális voltát. Ha nincs meg ez az igazolás, akkor nem legális az ügylet.

Ha valakinek olyan jövedelme van, amivel nem tud elszámolni, hogy miből jutott a pénzhez, az megszegi a jövedelem forrásának átláthatóságáról és állami ellenőrizhetőségének szabályait és ezért vonják felelősségre. Teljesen mindegy, hogy a tevékenység volt illegális, amiből származik a bevétele, vagy csak adminisztrációs szabálysértést követ el (pl. kidobja a számlát, ami igazolná, hogy legálisan és kitől kapta a pénzt) és amiatt nem tudja bizonyítani, hogy legálisan jutott hozzá.

Ilyenkor nem a konkrét lopás, drogkereskedés, vagy egyéb illegális ügylet miatt fogják megbüntetni, mert ezekre nincs bizonyíték ellene (ha persze a nyomozás során fény derül rá, hogy miből szerezte a pénzt és az illegális, akkor azért pluszban is megbüntetik). Hanem alapvetően csak az adó jogszabályok megsértése miatt fogják megbüntetni, azért mert a bevételét eltitkolta, igazolni nem tudja a pénz eredetét. Ha a nagymamától kapta a pénzt, de ezt nem tudja bebizonyítani, vagy a nagymamának se lehetne papíron annyi pénze, mint amennyit állítólag adott neki, akkor azért is ugyanúgy elítélhetik.

Viszont ilyen esetekben a pénz mennyisége számít, nem a konkrét pénz darabok eredete. Ha valakinek van egy félmilliós havi keresete és nem is költ annál többet, mint amennyi bevétele van, akkor senki nem fogja megvizsgálni, hogy az a tízezres, amivel egy kisboltban éppen fizet, vajon honnan származik. Ha az a konkrét bankjegy hamis, vagy esetleg a sorszámát valamiért követik, mert feljegyezték valamilyen bűncselekménnyel kapcsolatban, az már egy másik történet, de ez sokkal ritkább. Viszont itt már visszafordul a bizonyítás, mert a normál, hétköznapi pénzforgalomban nincs bankjegyenkénti nyilvántartási kötelezettség. Szóval ha nálad van egy nyilvántartott sorszámú bankjegy, az önmagában nem bizonyítja, hogy közöd van a bűncselekményhez, amivel kapcsolatban feljegyezték a sorszámát. Az elkövető fizethetett vele egy boltban, a boltos meg visszaadhatott vele neked és ezt nem kell tudnod bizonyítani. Szóval ezért önmagában nem tudnak megbüntetni. Emiatt legfeljebb csak elkezdenek téged alaposabban megvizsgálni, hogy vajon találnak-e nálad bármi olyan MÁSIK bizonyítékot, ami ahhoz a bűncselekményhez köthet és ami képes lehet egyértelműen bizonyítani, hogy közöd van hozzá. De csak a bankjegy önmagában nem bizonyít rád semmit és büntetni sem fognak miatta.

Hogy a kérdésről is legyen szó. Ha te egy nyilvánosan működő boltot üzemeltetsz, ahova bárki szabadon bemehet vásárolni, akkor minden betérő vásárlót egyformán ki kell szolgálnod. A házirendben kiköthetsz bizonyos indokolt és racionális működési normákat, mint pl. hogy koszos, büdös, ittas vendégeket, a többi vásárlót zavaró embereket, vásárlókat nem szolgálsz ki, kutyát és egyéb háziállatot nem engedsz be, arcot eltakaró maszkban tilos belépni, stb. De ezeknek a korlátoknak racionálisnak, mérhetőnek és egységesen mindenkire érvényesnek kell lennie, nem mehet pofára szubjektíven, csak mert neked épp olyan kedved van, hogy egyik embert kiszolgálod, másikat nem. Aki megfelel az általánosan előírt elvárásoknak, azt ki kell szolgálnod, nem válogathatsz pofára, hogy kit szolgálsz ki és kit nem.

Ha te egy klubtagság alapján működő üzletet működtetsz, ahol csak azokat szolgálod ki, akik valamilyen előválogatáson átmentek és megszerezték a klubtagságot (pl. úgy tudom, csak korábban egy időben ilyen volt a Metro), akkor a klubtagsági megadásában lehet nagyobb mérlegelési lehetőséged. Így már végezhetsz alaposabb előzetes vizsgálatot, hogy milyen szempontok alapján szolgálod ki vagy nem. Viszont a mérlegeléshez bekért adatoknak és magának a mérlegelési eljárásnak, szempontrendszernek is meg kell felelni az átláthatóság és egyenlő elbánás elvének, szóval itt sem hozhatsz csak úgy hasra ütésre bármilyen döntéseket.

Azt megteheted, hogy nem egy nyilvános, utcáról bárki által megtalálható helyen üzemelteted a szolgáltatásodat, hanem egy eldugott helyen, mondjuk egy átlagos magánlakásban, vagy egy ipartelep belső területén, amit nyilvánosan nem hirdetsz és csak azok találnak meg, akiknek te megadod a címet, így eleve tudni sem fognak rólad azok, akiket nem akarsz kiszolgálni.

Az már csak félig legális, szürke területe a dolognak, hogy ha a titkos helyeden mégis megtalál valaki, becsönget, hogy hello, jöttem vásárolni, akkor ha nem szimpatikus az ember, akkor te mondhatod, hogy tévedés, itt nincs ilyen bolt, miközben valójában van.