Most hogyan van ez a szerzői jog? Konkrétan itt most szabad vagy nem? Miért mond mást a két múzeum?

Sok weboldal üzemeltetői nem is törik a fejüket azon, hogy egy kép valójában jogvédelem alatt áll-e vagy sem, hanem automatikusan kiírják mindenhova, hogy jogvédett, mert övék az oldal. Valószínűleg itt is ez a helyzet a Szépművészeti Múzeum esetében.

Más szervezeteknél (pl. Wikipédia) kifejezetten hivatalos álláspont, hogy ők mindent szabadon hozzáférhetővé akarnak tenni, ezért még amiket ők maguk állítanak elő, azt is szabadon felhasználhatóként teszik közzé, mert ők hoztak egy ilyen döntést.

Megint más esetekben egyedi mérlegelés dönti el, hogy mit hogyan jelölnek, mert külön, egyesével nyilvántartják a képek jogállását és aminek van szerzői jogvédelme, azt ilyen jelöléssel teszik közzé, aminek nincs, azt pedig ilyenként.

Egy múzeum esetében alapvetően elkülönülnek az eredeti műalkotás szerzői jogai és a róla készült kép szerzői jogai, merthogy más az alkotója az egyiknek és a másiknak.

Ezért aztán egy múzeumi weboldalnál könnyen előfordulhat, hogy az eredeti alkotás már nem áll szerzői jogvédelem alatt, mert az elévült, viszont a róla készült kép még jogvédett, mivel a fénykép jóval később készült, mint az eredeti alkotás (jó eséllyel a múzeum egyik alkalmazottja készítette a múzeum számára, így a múzeum a jogtulajdonosa a műtárgyról készült fotónak).

A szerzői jogvédelem az alkotó halála utáni 70-ik év december 31-ig tart. Következő január 1-től válik az alkotás szabadon felhasználhatóvá.

Viszont a szerzői jogvédelem alapvető feltétele, hogy az alkotásnak az alkotói tevékenységéből származó egyéni, eredeti jelleggel kell rendelkeznie. Emiatt egy múzeumi reprográfiai fotó semmilyen esetben nem lehet szerzői jogvédett. Ugyanis a reprográfiai fotózás alapvető célja az eredeti mű lehető leghitelesebb visszaadása, bármilyen ezt zavaró technikai körülmény (pl. árnyékok, tükröződések, belógó nézők) kiküszöbölésével. Amennyiben sikerül kellő szakmai alapossággal kivitelezni a reprodukciós fotót, azon soha semmilyen eltérés nem lehet az eredeti festményhez képest, teljesen mindegy, hogy mikor, ki, milyen szaktudással készíti. Emiatt definíció szerint kizárt, hogy a fotós bármi saját alkotói szabadsággal éljen, bármit hozzáadjon az általa készített fotóhoz, ami másik reprofotókon nincs rajta. A reprográfiai fotók ezért egyáltalán nem élvezhetnek soha szerzői jogvédelmet.

Ha a képen megjelenik valami olyan, amitől az a fotós alkotói döntéséből eredő egyéni, eredeti jelleggel bír (pl. tükröződik a kép előtti üvegen egy néző), az már nem reprográfiai fotó, hanem egy riportkép egy kiállításról.

Egészen más a helyzet egy kiállítást bemutató riportfotók vagy egy kiállító teret bemutató enteriőr fotók esetén. Itt a fotósnak van komponálási, világítási, időzítési és egyéb kép alkotást befolyásoló döntési szabadsága. Ahány fotós ahány pillanatban készíti a képeket, annyi féle fotók születnek és a döntéseikből eredő különbségek miatt azok mind egyedi, eredeti jelleggel bírnak, ami a szerzői jogvédelem alapja.

Egy Dürer képnél nem atkuális, de a kérdés témájához kapcsolódik, hogy ha a kiállított kép szerzői jogvédelme még él, akkor annak a jogtulajdonosának jogában áll eldönteni, hogy a képéről lehet-e reprográfiai fotó másolatot készíteni és bár a reprofotó nem élvezi a készítőjének a szerzői jogvédelemét, az eredeti mű készítőjének joga van a reprofotó felhasználását is korlátozni, azért jogdíjat követelni, merthogy az a fotó az ő eredeti művét ábárzolja, annak a szerzői jogait használja, amiket ő gyakorol.

Mivel a reprofotó nem egy művészi újraértelmezése, átdolgozása az eredeti műnek, így új önálló alkotás nem jön létre, ezért a műalkotások szabad felhasználására vonatkozó feltételeket nem teljesíti. Ezért minden esetben szükséges az eredeti mű alkotójának engedélye a mű elkészítéséhez és bármilyen felhasználásához is.

"Na de szerzői jogvédelem hogyan értelmezhető egy festményre?"

Ugyanúgy, mint bármilyen másik alkotásra.

"Annak semmi értelme digitálisan, csak a róla készült digitális képnek lehet védelme, meg magának a fizikai alkotásnak a vásznon."

Meg bármilyen az eredeti képpel kapcsolatos felhasználásnak.

A szerzői jog magára az eredeti festményre, mint alkotásra, annak látványára vonatkozik.

A jogvédelem elszakad a fizikai hordozótól. Maga a szerzői jogi törvény alapvetően nem is foglalkozik az alkotások fizikai megjelenésével, hordozójával, mert teljesen mindegy. Médium független a szabályozás.

A jogvédelem szempontjából teljesen mindegy, hogy vászonra, márványba, bitekbe, vagy szavakba vésték bele a műalkotást. Egy könyvnél nem maga a papírra vetett szavak élvezik a jogvédelmet, hanem a szavak sorrendje, a szavakban megjelenő gondolatok. Egy festménynél sem maga a festék élvezi a védelmet, hanem a vizuális látvány, ami megjelenik a festék által. Ha ezt a festményt lefényképezed, az jogi értelemben még ugyanaz a kép marad és ugyanannak a festménynek a szerzői jogait sérted a felhasználásával.

Ha te (akár kézzel, akár egy festmény készítő géppel) festesz egy másik ugyanolyat és ugyanannyiért akarod eladni, mert azt állítod, hogy az az eredeti, az nem csak egyszerűen hazugság, hanem hamisítás.

Ha festesz egy, vagy akár több ugyanolyat és el akarod adni olcsóbban, mert bevallod, hogy nem az eredeti, hanem másolata annak, az nem hazugság, mert nem állítod, hogy ez az eredeti. De ettől még szerzői jogsértés, mert az eredeti szerzői alkotás értékét akarod a saját hasznodra kihasználni.

Ha te csinálsz egy pólót, hogy eladd, amire annak a festménynek a képét teszed rá, az is szerzői jogsértés, mert az eredeti kép ismertségére, szépségére építed a saját üzletedet, az ő szerzői jogait sérted.

Ha csinálsz egy képeslapot, amin az a festmény van, akkor is a festménynek a szerzői jogait sérted.

"Ha viszont reprográfiai fotók egyáltalán nem élvezhetnek soha szerzői jogvédelmet, akkor ezt kiírni nemcsak hülyeség, hanem hazugság is."

Egyrészt tájékozatlanság, mert az általános szerzőjogi vélekedés alól egy különleges kivételt jelentenek azok az alkotási formák, amik mégsem élveznek szerzőjogi védelmet. Pl. Jókai író volt, az írásai műalkotások, szerzői jog védi őket. De ha valaha bárhova leírta a Jókai bableves (vagy bármi más étel) receptjét, az nem lesz attól műalkotás, hogy Jókai írta le és nem fog szerzői jogvédelmet kapni, mert az egy pont ugyanolyan recept, mint az összes többi recept, ami pont ugyanazokat a hozzávalókat sorolja fel. Az általános vélekedés és a helyes hozzáállás ettől még az, hogy általában egy írás, egy festmény, egy fotó, egy szobor mindig szerzői jogvédelmet élvez - csak van egy pár kivétel ez alól.

Másrészt a saját tartalmaik kontrollálásának szándéka miatt szokás kiírni. A múzeum fér hozzá a képhez, ők készítették a képet, ők akarják ellenőrizni, hogy ki mire használhatja fel.

Többek közt ezzel is védik az eredeti alkotó szerzői jogait, hogy az ő általuk készített képpel se éljen vissza senki.

Igazából már eleve az sem egyértelmű a jelölés alapján, hogy a weboldalra kitett képek mellett megjelenő szerzői jogvédelem jelzéssel vajon a feltöltött fényképre gondoltak, vagy az eredeti képre, amit a fotó ábrázol. Például ugye a fénykép készítőjének a nevét sem írták ki, csak Dürerét. Tehát könnyen lehet, hogy az eredeti festményre gondoltak a szerzői jogvédelemmel.

Harmad részt egyszerűsítés, kényelem, lustaság. A legtöbb weboldalon általánosan, automatizáltan szokott megjelenni, hogy minden szerzői jogi védelem alatt áll. Nem irkálják ki külön-külön minden képnél, hiszen úgyis minden képhez oda kéne írni. Egyszerűbb eleve úgy megcsinálni a weboldal motorját, hogy egyszer az elkészítéskor beleprogramozzák, hogy minden képhez írja ki, hogy jogvédett és nincs vele több dolog - pl. nem kell képenként ellenőrizni, hogy az a kép éppen jogvédett-e vagy sem.