Ha Önként mennék börtönbe, kevesebb lenne a kiszabott szabadságvesztés?

Ez már NEM BÜNTETŐJOGI kérdés. (És hiába vonulnál börtönbe - ami képtelenség - attól semmi sem változna.)

Ha te is gyerek voltál, egyetlen megoldás van: meg kell beszélned a húgoddal! Már ha egyáltalán emlékszik, és ha egyáltalán hajlandó veled beszélgetni róla. Lehetséges, hogy neki nincsenek erről élő emlékei, és akkor értelmetlen és káros előbányászni, felkavarni az egészet.

Szóval, ha a húgodnál nem látod, hogy baja van veled, nem akar veled lelkizni, akkor ne firtasd!

Ha viszont neked a dolog feldolgozhatatlan frusztrációt okoz, ennyi idő után még mindig ezen agyalsz, érzed, hogy az életedet befolyásolja, akkor fordulj pszichiáterhez! Ez talán egyedül csak a te gondod, magadnak, magadban kell feldolgozni - ebben szakember segítségére van szükséged.