Hány éves kortól lehet elköltözni otthonról és milyen okkal?

És ki fog eltartani?

Mert aza gyanum hogy még eddig mindent IS a szüleidnek köszönhetsz.

Dolgozni gondolom nem akarsz, hova akarsz igy költözni?:)

"16 évesen kerelmezheto q szülői ház elhagyasa."

Igen, ha elég indok van rá (a fentiek nem az), és van egy felnőtt, aki vállalja, hogy gondoskodik róla, mert csak egy sztál magában nyilván nem engedik. Ha elviselhetetlen a helyzet és nincs befogadó felnőtt, akkor állami gondoizás.

17

Ugye a következő mondatot már nem sikerült elolvasni.... "A telefon, wifi nem olyan ok, ami miatt engedelyezne a gyamhivatal"

Négy gyermekes apuka vagyok, két házaságból. Jelenlegi, második családomban 15 éves a lányunk, 17 éves fiúnk.

A két nagy csemetének is voltak kamaszkori lázadó megnyilvánulásai, de mivel nem velem laktak engem kevésbé terhelt a probléma. Én, ill. második nejemmel főként annyit tapasztaltuk, nem mindig jöttek szívesen hozzánk, ha mégis, volt amikor alig beszéltek velünk. A vitákat anyjuknak tartogatták. Nagylányom (28) mai napig nehezen jön ki az anyjával, hol így, hol úgy vannak. Ő korán házasodott és elköltöztek szüleimhez, vagyis nagyszülőihez. Idővel sajt házat vettek. Két napja született meg harmadik gyermekük, unokánk. Ex-nejem el sem jött megnézni a kórházba, majd valamikor meglátogatja... állítólag fáj a lába...

Nagyfiam (30) pr év vita után elköltözött anyjától és annak élettársától, szingli életet él. Alszik, eszik, dolgozik, majd ismétli nap, mint nap.

Kamasz fiúnk nehezen viselte a covid otthonlétet, mármint tanulás szempontjából. Az ő iskolája lényegében nem tartott online oktatást, így a jó tanuló srác eredményei visszaestek. Iskolát váltottunk vele. De a terhelés a változás miatt depressziós lett. A végletekben volt a természete. Vagy folyamatosan az ágyat nyomta és nem is beszélt senkivel, vagy ordibált mindenkivel. Ez közel három évig tartó folyamat volt. Többször közölte velünk, ő lelép, itt hagy minket. Tanulni 16 éves korig kötelező, közölte, ő nem tanul tovább. Majd a felvételire megemberelte magát és kisújból kirázta (lényegében tanulás nélkül). Mindegyik iskola két kézzel kapott utána, mivel nagyon jó matekból (is), ami ritka, így válogathatott. Informatika, programozói szakgimnáziumba ment. Sajnos télire ismét visszaesett a depresszióba, kórházban is volt. Nem fejezte be a tanévet. Az iskola eltanácsolta, mivel profilt vált az intézmény és nem indít ilyen szakokat. Ma egy új gimibe kezdett, most már nem volt választási lehetősége, vagy ez vagy mehet dolgozni. Vele pár hónapja nincs problémánk, remélhetőleg már nem is lesz. Talán túl van a kamaszkori kilengéseken. (bízunk benne)

Lányunk (15) nagyjából egy éve lázong. Minden felnőttet utál, főként minket szülőket és a tanárait. Hol rockernek öltözött, hol emosnak, egy ideje gót stílusban létezik. Nekünk is volt vele több vitánk. Főként, amikor este nem ért haza a megbeszélt 22 óráig, helyette hajnali 1-2 között tért haza. Ezt többször eljátszotta. Bátyja kétszer csinálta ezt pár éve. Lányunk 24 órából 16-18 órát nyomkodja a telefonját. Állandóan a haverokkal csetel. (többségét nem ismerjük, csak néhány általános iskolatársát) Nyár eleje óta van egy "pasija" is, ha minden igaz vele egyidős vidéki srác, aki rendszeresem felutazik Budapestre. Nem irigyeljük az ő szüleit sem a csavargása miatt! Fiúnk szerint a srác egy kis náci. Kétszer találkozott az ő társassága lányunkéval, akkor ismerte meg. Igaza lehet, mert lányunk a ruhásszekrénye ajtajának belső felére ragasztott egy horogkeresztet a sok egyéb matrica és kép mellé. Amikor megláttam, az agyvizem is felforrt! De nem rendeztem balhét. Az megjelenése miatt vitáztam már vele, de annak sem volt haszna, csupán kölcsönös kiabálás lett a vége. Ezért más módszerhez folyamodtam. Egyik hétvégén, amikor mindkét csemetének jobb volt a hangulata, leültetem a családot a nappaliba házimozizni és megnéztük Az élet szép c. Roberto Benigni filmet, majd pár szót beszélgettünk a zsidóüldözésről. Elmeséltük, miként vitték el szüleink szomszédjait, gyermekkori barátaikat, miként foglalták el önkényesen a lakásaikat az akkori hatalom emberei... 92 éves apám, nagyapjuk velünk lakik, ő szintén elmesélte, mit látott, mik történtek akkoriban. Lányunk szekrényéből másnapra eltűnt a horogkereszt!

Egész nyáron próbáltuk elmagyarázni neki, az új gimnáziumba, jó lenne, ha nem gót öltözékben menne. Ha mindenáron így akar öltözni, privát szabadidejében tegye. Ma végre nem vette fel a teljes gót szerelését, fehér blúzban, fekete szoknyában ment be. (persze, azért kifestette magát, a ha nem is annyira, mint szokta) Kíváncsiak leszünk, miként éli majd meg a telefonok leadását, miként éli meg a telefonfüggőségének elvonási tüneteit! (Épp beszéltük napokban ismerős felnőttekkel, a kormány ezen határozata után lesz dolga az iskolapszichológusoknak az elvonási tüneteket produkáló diákok miatt.)

Fiúnk legjobba haverja 16 éves. Ő épp a vitázó korszakát éli szüleivel. Pár hete, őt kitették otthonról, a nagymamánál kötött ki végül. Hétvégén hazament, mert a nagyi messze lakik az iskolától. Múlt héten volt nálunk, akkor már le volt higgadva. ő maga mondta, semmi komoly nem volt, csupán felkapták a vizet egymásra szüleivel. Vita vitát követett és ő lelépett, szülei pedig mondták menjen amerre akar... Ilyen vitánk nekünk is volt fiúnkkal és lányunkkal is, de ők végül nem mentek sehová. Olyan is megesett, én mentem el pár órára itthonról, amíg lehiggadtam.

Amikor már nem bírtunk a csemetékkel, megesett, kikapcsoltuk itthon a wifit, feltöltős telefonjukat nem töltöttök fel, nem vásároltunk édességet, pizzát, csak alapvető élelmiszereket. Amikor hajlandók voltak itthon elvégezni a feladatokat, akkor ismét jöhettek a kedvezmények. Úgy gondoljuk, ez normális elvárás és eljárás. Ha valaki nem így gondolja az vagy kamasz, vagy olyan felnőtt, akinek nincs/nem volt kamasz csemetéje.

Nem zártuk be őket soha, de igenis megesik, nem engedjük el őket esti buliba, rendezvényre. Az iskolába járás kötelező 16 éves korig. Addig a szülő (gyám) a felelős, hogy megjelenjen a gyerek az iskolában. Tehát, magával szúr ki, ha nem engedi a gyereket suliba! A szülőkön kérik számon a hiányzást! 16-18 éves kor között eléggé furcsa a helyzet. Nem kötelező az iskola, de 18 alatt csupán diákmunkát lehet vállalni. A legtöbb cég nem alkalmaz 18 alattiakat, mert nem vonhatók felelősségre. (habár, a törvény biztosít lehetőéget visszamenőleges kártérítési perre, miután az illető fiatal elérte a nagykorúságot, vagyis utólag behajthatják rajta, ha kárt okozott munka közben)

18 éves kórtól valóban el lehet hagyni a szülői házat! De állandó lakcím nélkül nem lehet iskolába járni, ha szeretne továbbtanulni. Állandó lakcím nélkül nem lehet munkát vállalni! Állandó lakcím nélkül nem lehet lakást bérelni (hivatalosan). Persze, lehet csövezni, de az mitől lenne jobb megoldás?

Akit nem bántalmaznak otthon, annak jobb megoldás lehet, ha legalább egy szakmát tanul és elhelyezkedik, majd utána lép le otthonról. Amikor már van saját fizetése, képes lakást bérelni (egyedül vagy másokkal), vagy munkásszállón tud lakni.

Kedves kérdező! Gondold át alaposan! Amennyiben nem bántalmaznak otthon, nem biztos, hogy jó ötlet lelépni. Az internet, a mobiltelefon előfizetés nem alapjog, de a víz az igen. Az áram szintén nem feltétele az életnek, kivéve, ha a fűtéshez szükséges a megléte. Azt értsd meg, ezek a dolgok pénzbe kerülnek, a pénzért meg kell dolgozni. A szülők ezért érzik tehernek, ha a gyerekük nem veszi ki a részét a házimunkából, illetve nem tanul, nem az ő elképzelésük szerint él... Minden szülőnek vannak elképzelései, mit szeretne a csemetéiben látni, amikor azok felnőttek lesznek. Egyik értelmes szülőnek sem jut eszébe, hogy a gyermeke bandázós, rocker, emos, gót... vagy akár csöves legyen. Elfogultak a szülők, így nem képesek pártatlanul szemléli a gyerekük életvitelét. Szemükben a csemete mindig azaz aranyos kisbaba lesz, aki volt kicsinek, illetve azaz ember, akit ők elképzeltek felnőttnek.

Idegenként nem látunk bele az életedbe, tehát, pontos, személyre szabott tanácsokat nem tudunk itt adni, csupán általánosan tudunk érvelni, mindenki a saját élettapasztalatai alapján.

Remélem megoldódik a problémád!

Amennyiben nagy a gáz, ha úgy érzed, nincs kiút, akkor fordulj segítségért! Nem ciki, nem kellemetlen! Iskolában, akár egy szimpatikus tanárral, akár az iskolapszichológussal, védőnővel beszélj. A helyi gyámügyhöz is fordulhatsz, akár a gyermekorvoshoz, ha vele jól kijössz.

Amennyiben bántalmazás is fennáll, úgy feltétlenül kérj segítséget!

Kedves Apuka!

A 15 éves lány lázongása az egy dolog. A telefon nyomkodás meg a szülők hibája. Lehetne azzal a gyerekkel beszélgetni, kirándulni, strandra menni, kicsit nyaralni olcsóbban. Ha nincs pénz akkor is tudok neki közös programot kitalálni. Ha kertes házam van ihaj csuhaj miket lehet neki kitalálni... De panelban is. Mosogatni, rendet rakni takarítani, mosni lehet nyugodtan. Ja hogy nem ? Akkor nincs telefon ennyi!

Az ilyen gyerek a szülők hibája. Egy dolog hogy lázadnak mert kamaszok. Én is voltam hülye ennyi idősen. Na de kicsit gondolkozzunk el! Egyelőre a szülő maradjon meg szülőnek és nem a gyerek irányít!