Az eltartási szerződést az eltartó halála után ki örökli?

Legbiztosabb, ha új eltartási szerződést köttök vele, azt utólag nem lehet megtámadni - ha rendesen ellátjátok stb., de az a biztos, ha nem itt a gyakorin érdeklődsz, hanem ügyvédhez, jogászhoz fordulsz, mert mi beszélhetünk össze-vissza. Még annak se higgy, ha valaki azzal érvel itt, hogy ő mondja a tutit, mert ő ügyvéd. Sokan kamuznak itt.

Egyedül annak higgy, aki jogszabályt idéz jogszabályhellyel, és te magad is látod a PTK-ban, és határozottan úgy értelmezed. De még ez sem tuti, mert lehet, hogy félreérted.

Ebben bízhatsz:

[link]

Próbálom értelmezni. Papának volt egy ingatlana, azt eladta. Az egyik gyerek (nagynéni) zsebre vágta a ház értékének a felét, a másik (az apád) - cserébe a fele ingatlanért - aláírt egy eltartási szerződést.

Meg van jelölve, hogy mekkora összeget kapott apád? És az, hogy az elmúlt években ő mennyi fizetett nagyapának? Ha igen, a két számot ki kell vonni egymásból és az a ti tartozásotok a nagypapa felé.

Az “…annyiban száll át, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi.” pontosan ezt jelenti. Magát a különbözetet, amit a nagypapa még nem kapott meg.

Tényleg jó lenne, ha ügyvéddel beszélnétek.

Az eltartási szerződés az örökséget teheli.

Az örökösök köteles a szerződésben foglalt feltételeknek megfelelően gondoskodni a jogosult eltartásáról.

Kiesik az öröklésből az, aki az örökséget visszautasítja.

Öröklés rendje:

1. te, testvéred, apukád halála előtti házastársa

2. 1. kiesése esetén: apai nagyapa és nagyanya

3. fentiek kiesése esetén: állam

Nem érthető a helyzet.

Tartási szerződésben szerepelni szokott, hogy az eltartó az eltartott valamilyen vagyontárgya fejében fogja eltartani az eltartottat. Ebben az esetben pedig, ha mondjuk a ház volt a tartási szerződésben megjelölt vagyontárgy, akkor annak a tulajdoni lapjára széljegy kerül, és nem lehet eladni.

Most akkor valami nem stimmel.

Itt valami bibi van.

Jól írja a 16-os.

Én azt hiszem, értem.

Adva van két testvér, az egyik vállalja az apa ápolását, a másik nem akar vele foglalkozni.

Ha nincs eltartási szerződés, akkor fele-fele arányban örökölnek majd, ha a nem törődő testvér nem mond le az örökségről, márpedig nincs erre garancia. Ha még készítenek is végrendeletet, akkor is a tesót megilleti a köteles rész, réadásul az papa sincs bebiztosítva, hogy az örökös fia, akivel megállapodott, mindvégig teljesíti a szerződést, bár a végrendeletet módosíthatja, de ez igaz úgy is, hogy akkor is módosíthatja, élete utolsó előtti napján, ha végig ápolta, csak mert a másik tesó beállított egy franciakrémessel és egy papírral "meg két tanúval"

Szóval igenis, jogtudatos dolog volt a szerződéskötés.

Szerintem felesleges megkeresni a régi szerződést, újat kell írni, esetleg abban ki lehet térni arra, hogy mi van akkor, ha te meghalnál.

De kérdezd csak meg az ügyvédet, mi csak okoskodunk a te kontódra.

Ja, azon elsiklottam.

Úgy támadható az eladás. Már ha valódi szerződés volt. De fogadni merek, hogy spóroltak az ügyvéden, és nem jelentették be sehova.

Viszont ha már semmilye sincs, de ennek ellenére is szeretne a kérdező gondoskodni, akkor azt szerződés nélkül is megteheti.

Esetleg legalább kérjen költségtérítést a kedves többiektől.

Ám ha tegyük fel, el is szúrták a szerződést, akkor a nagypapa csalt, ill. szerződést rúgott fel, így ha létezik is olyan, hogy szerződésörökös, nem terheli semmilyen kötelezettség, csak fel kell mondani a szerződést, sőt, minimum az eddigi kiadásokat is be lehet vasalni. Persze ilyenkor jön jól, ha könyvelő vagy autista a szerződő, aki mindent jegyez, az utolsó medvesajtig elteszi az ÁFÁ-s számlát.