Szerintetek az normális, hogy egy 14 éves lány sztriptízbárban táncol?

"A #37-es kommentemre miért van ekkora kussban mindegyikőtök?!"

Hát nézd, én eddig sem túlságosan veszekedtem veled, nem is pontoztalak le. Eleve én is azt írtam, hogy szerintem csak sportként rúdtáncol. Szóval nem igazán engem címeztél, de elmondom, én hogy látom.

Rettentő bosszantó jelenség vagy úgy altalában, mert alig-alig láttam még olyan kérdést, ahol nem instant veszekedni kezdtél volna. Kb az első hozzászólásodban azzal indítottál, hogy a kérdezőt nehogy pofánb.sszák.

Ha az elején szépen, kulturált emberekhez méltón leírod, hogy a csaj egyesületben rúdtáncol, ami mint sport teljesen valid, mindenki neked adott volna igazat - én is ezt tettem, és valahogy el lett fogadva. Még azt is hozzátehetted volna, hogy kivételes esetben pénzt is kaphatott volna érte.

Te azonban nem cáfoltad az erotikus műsort, hanem közölted, hogy mivel elmúlt 14, azt csinál, amit akar, ami nem igaz. Ahogy az sem igaz, hogy simán dolgozhat 14 évesen. Innentől jött valami, ami vitának nem nevezhető, inkább a putri két klánja közötti f.szméregetésnek.

Erre a végen találtál egy speciálist kivételt, ami valamilyen szinten téged igazol, de csak éppen annyira, hogy mások orra alá dörgölhesd. Valójában te is rosszul tudtad, mert csak úgy nem lehet 14 évesen dolgozni, k.rva mindegy, mennyi szőlőt szüreteltél villányban, és a pizza hutos ikrek sem dolgozhatnának most 13 évesen, mert nem kulturális, vagy sporttevékenység.

Annyi történt, hogy egyikünk sem tudta pontosan a jogszabályt - te sem - csak neked volt egy kis vakszerencséd, amin most örömködhetsz.

#41-nek:

Elöljáróban megjegyezném hogy vagy jó emberismerő vagy, vagy én kimondottan "piszkálom a fantáziád", és ezért tiszteltél meg kiemelt figyelemmel.

Tehát:

Amikor durva reakciót adtam "nehogy pofán baxxák" formájában, akkor mindössze annyi történt előtte, hogy a lány apjának a helyébe gondoltam magam. 13 éves a lányom! Vagy elhiszed, vagy nem. Hidegen hagy.

Veled az a baj, hogy nem ismered fel, hogy más ember másképp is gondolkodhat mint te. Akkor sem, ha az a viselkedéséből egyértelműen következik.

Idézlek: "mindenki neked adott volna igazat"

Fogalmad sincs hogy mennyire nem érdekel, hogy bárki is igazat ad -e nekem.

A kérdező kérdése pedig vagy egy nagyon szánalmas embert takar, vagy csak simán a megszokott provokatív kérdés, és ennek megfelelő stílusban válaszoltam. Gyűlölöm az olyan embereket akik nem a saját dolgukkal foglalkoznak hanem a máséval, ráadásul ártó szándékkal!

"vagy jó emberismerő vagy, vagy én kimondottan "piszkálom a fantáziád""

Talán kicsit mindkettő. A neved ki van írva, és van egy jellegzetes stílusod, így megjegyeztelek. Alapvetően "bírlak", vitáztunk is már hosszasan értelmeset, sok dologban hasonlóan gondolkodunk, épp ezért mondom, hogy szerintem teljesen felesleges szardobálásokba mégy bele.

"13 éves a lányom! Vagy elhiszed, vagy nem"

Persze, hogy elhiszem, miért ne hinném.

"nem ismered fel, hogy más ember másképp is gondolkodhat mint te"

Már miért ne ismerném fel? Valójában pont, hogy nagyon jó vagyok benne, mint mondtam, nem velem vesztél össze.

"nem érdekel, hogy bárki is igazat ad -e nekem."

Ez ügyben szkeptikus vagyok, de ez nem lényeg, ne nyissuk ki. Igazából nem is azt akartam mondani, hogy neked erre szükséged lett volna, hanem azt, hogy a konfliktus nem a véleményeden indult be, mert az abszolút valid volt, hanem a stíluson, és a pontatlanságon. Erre mondtam, hogy ha másképpen fogalmazol, ugyanezt a véleményt mindenki befogadta volna, és te is spórolsz egy jókora veszekedést.

"Gyűlölöm az olyan embereket akik nem a saját dolgukkal foglalkoznak hanem a máséval, ráadásul ártó szándékkal!"

Szerintem ezt túlgondolod. A kérdező aggódott egy 14 éves ismerőse miatt, és nem tudta, mi tévő legyen. Elmondtuk neki, hogy minden bizonnyal ártalmatlan sporttevékenységről van szó, és ennyi. Ebből nem volt szükségszerű ekkora cirkuszt csinálni - ok, volt társaságod is hozzá, de azért te voltál a fő hajtóerő.

#43-nak:

Kicsit elbeszélünk egymás mellett.

Ezek a kijelentéseim egybefüggőek voltak. Az első volt a konzekvencia és annak indoklása. A másodikban idéztem a konzekvenciámhoz vezető mondatodat, majd a harmadikban összegeztem a véleményem:

"Veled az a baj, hogy nem ismered fel, hogy más ember másképp is gondolkodhat mint te. Akkor sem, ha az a viselkedéséből egyértelműen következik.

Idézlek: "mindenki neked adott volna igazat"

Fogalmad sincs hogy mennyire nem érdekel, hogy bárki is igazat ad -e nekem."

A mondatod nyilvánvalóvá teszi hogy téged érdekel mások véleménye, és célod a diplomatikus megegyezés. Majd figyelmembe ajánlod hogy ezt a célt hogyan érhettem volna el, feltételezve rólam, hogy nekem is célom. Nem, nem célom. Én minden esetben a kérdezőre fókuszálok, hozzá igazítom a stílusom. Ha valaki üti a válaszomat, ráadásul már első olvasatra is h'lyeséget beszél, akkor "hirtelen felindulásból" is odavágok neki, majd körülnézek a pontos okoknak is. Ez történt #11-el, a #19, és #20-as válaszomban. Aztán, mivel kifelejtettem a szórásból a kérdezőt, bepótoltam #21-el.

Így talán már nem fogsz annyi kapufát lőni, amikor megpróbálod kitalálni a reakcióim okát. Totálisan öntörvényű vagyok.

"figyelmembe ajánlod hogy ezt a célt hogyan érhettem volna el, feltételezve rólam, hogy nekem is célom"

Még egyszer: nem feltételezem, hogy ez volt a célod. Egyszerűen annyit mondtam, hogy a cirkusz kiváltó oka nem a téma volt, mert abban meglett az egyetértés.

"Fogalmad sincs hogy mennyire nem érdekel, hogy bárki is igazat ad -e nekem."

Tudom, mondtad. Akkor is jeleztem, hogy erősen szkeptikus vagyok. Akit nem érdekel mások véleménye, az nem veszekszik oldalakon keresztül, ha ellent mondanak neki, és nem jön vissza még egy héttel később is, hogy számon kérje a győzelmét. Valamint ritkán érzi annyira fontosnak, hogy bebizonyítsa, őt mennyire nem érdekli mások véleménye, hogy még plusz egy hozzászólásban is kiemelje, mikor nem is ez a téma.

Az a helyzet, hogy hatalmas egód van, és az nem bírja elviselni, hogy ne legyen igaza, ne övé legyen az utolsó szó.

Nagyon érzékelem hogy próbálod felépíteni magadban a jellemem, ezt szépen le is írod, csakhogy nem figyelsz a részletekre. És részben ezért is lősz sorozatos kapufákat. Ismét sikerült összehoznod egyet.

Én ezt a kérdést amit feltettek, már rég elfelejtettem. Egészen addig, amíg ismét meg nem jelent a megválaszolt kérdések között, #39, vagyis Caution hozzászólásáig. Az ő kommentje volt az oka hogy visszaolvastam hogy mi is volt itt, és feldühített a válaszolók sunyi lapítása.

Ne erőlködj a kiismerésemet illetően. Túl sok lehetséges tényezővel kellene számolnod. Ha érdekel valami, inkább kérdezz.

"Ne erőlködj a kiismerésemet illetően."

Hát, ha már a kapufáknál tartunk: nem különösebben célom kiismerni, vagy felépíteni a személyiségedet. Nem megfejteni akarlak, csak visszajelzem, amit látok. Te meg azt kezdesz vele, ami neked tetszik.

Ismerek olyan embereket, akiket nem érdekel mások véleménye, és egészen másképpen viselkednek. Pl nem mondják el minden adandó alkalommal, hogy tesznek arra, hogy mit gondolnak mások. Pont azért, mert nem érdekli őket. Bele sem álltak volna egy ilyen adok-kapokba, és nem jöttek volna vissza learatni az igazukat, amikor valaki eszükbe juttatja. Mert nekik ez nem számít.

Amire te gondolhatsz szerintem, hogy nem célod velünk jóban lenni, vagy nekünk megfelelni. Ez kétségtelenül így van, de nem csak ebben áll a mások véleményének figyelembe vétele. Pl arra kínosan ügyelsz, nehogy már azt higgyük rólad, hogy mi itt egyáltalán meg tudunk téged karcolni, vagy bármilyen hatást kiváltani belőled. Nem: te kiismerhetetlen vagy, kemény és felettünk állsz. Annyira, hogy ha az ellenkezőjét gondolnánk, muszáj bebizonyítani, mekkora kapufa. Majd hozzátenni, hogy de amúgy szarok rá, mit hiszel. :)

Még egyszer: nem szándékom téged megfejteni, mert egy ember személyiségét nem is lehet. Nem akarom "jobban tudni", milyen vagy te. Szimplán csak elmondom, mit gondolok, nincs vele különösebb szándékom. Ha lehet, most az egyszer ne írd le, hogy mennyire leszarod, mit gondolok :).

#47-nek:

Ez kész bexarás. XD

"nem különösebben célom kiismerni, vagy felépíteni a személyiségedet."

Ezután pedig úgy kielemzel, hogy egy pszichiáternek is becsületére válna! XDXDXD

Nem kiröhöglek, csak tényleg poénosnak találom a szitut.

Egyébként egész jól csinálod, de az esetemben ott siklasz ki, hogy azt feltételezed hogy én azt hiszem hogy "felettetek állok". És ez teljesen félreviszi a következtetéseidet.

De segítek ebben is. Amire te gondolsz ezzel kapcsolatban, az a beképzeltség. Tudod van egy másik jellemvonás is, amely megjelenésében nagyon hasonlít a beképzeltségre, de a kiváltó okok köszönő-viszonyban sincsenek vele!

Ez pedig az önteltség.

Sajnos az öntelt kifejezés értelmezésében is "összemosások" vannak, ezért ez sem igazán pontos. Én csak akkor ugrok más torkának, ha válaszolok valamit a kérdezőnek és cáfolni próbál úgy, hogy biztosan hamis állítást tesz. Mivel tudok ellenpéldát az állítására ezért először leugatom, majd utánanézek, és azzal is "kiosztom".

A zárómondatodhoz:

Ha leszarnám hogy mit gondolsz, akkor már rég ignoráltalak volna. Qrvára hasonlóan gondolkodunk, csak te felületesebb vagy.

"Ezután pedig úgy kielemzel, hogy egy pszichiáternek is becsületére válna!"

Igen, értem amit mondasz, de a szándékaim némileg mások. Ha az lett volna a célom, hogy megfejtselek, akkor valóban kérdeznék. Az én célom ennél sokkal szerényebb volt, pusztán a viselkedésed egyetlen aspektusát firtattam. Nem azt mondom, hogy te ilyen, vagy olyan ember vagy, mindössze annyit állítok, hogy azok az emberek, akiknek mindegy mások véleménye, tapasztalatom szerint másként viselkednek.

"Amire te gondolsz ezzel kapcsolatban, az a beképzeltség."

Igazából ennyire messzire nem gondolkodtam, én nem gondoltam arra, hogy beképzelt, vagy öntelt lennél. Bár az ilyen kijelentéseid, mint "ebben is segítek", vagy "csak te felületesebb vagy" valóban tipikusan beképelt, leereszkedő mondatok.

"először leugatom, majd utánanézek, és azzal is "kiosztom""

Pontosan ezek miatt feltételezem azt, hogy fölénk helyezed magad.

"a kiváltó okok köszönő-viszonyban sincsenek vele"

Az önteltség és a beképzeltség között nem húznék ilyen markáns határt. A kiváltó okok nagyon is hasonlóak. Olyan ez, mint az önbizalom és az önértékelés: nem ugyanaz, nem szinonimák, de összefüggenek, és a kiváltó okaik is hasonlóak.

"csak te felületesebb vagy"

Szerintem ezt azért gondolhatod rólam, mert az a feltételezésed, hogy én úgy gondolom, ennyiben meg is fejtettelek, de mint mondtam, nem gondolom ezt. Én látom egyetlen arcodat, és csak erről a maszkról mondtam véleményt, nem a személyiségedről. Arról nem mondhatok, mert nem ismerlek.

Értem hogy mit firtattál, csak sajnos te a saját (elő)ítéleteid alapján értelmezed a megnyilvánulásaimat egyenként vizsgálva, és nem az összképet nézve, az előzmények tükrében. Felületes vagy? Igen.

A "De segítek ebben is" megjegyzésem arra tettem, amire az értelme mutat.

Azt már összegeztem neked hogy szerintem te konkréten a beképzeltségre gondoltál, és mivel az én esetemben nem erről van szó, ezért afféle önvallomással segítek neked.

De nem igazán tudom egy kifejezéssel megfogalmazni, hogy mi ez a viselkedés. Nem beképzeltség. A legtöbbször azt szoktam "megkapni" a személyes ismeretségeimtől, hogy "qrva nagy az arcom", és nem értik, hogy még hogyan nem vert agyon senki?! XD

Meg szoktam kérdezni, hogy te például miért nem próbálod meg?