Milyen esetben lép közbe a gyámügy?

Az, hogy hangosak, nem tartozik a gyámügyre. Ez csak csendháborítás, rendőrségen lehet feljelentést tenni.

Az ennyiből nem következtethető, hogy a gyerekek nevelésére alkalmatlanok lennének a szülők (jogi szempontból), így a gyámügy itt nem fog intézkedni.

Az ilyen helyzetekre amúgy sok esetben a rendőrök sem figyelnek fel. Nekünk c-típusú szomszédunk, egy alkesz apa, hetente kiverte a lakás ablakait pajszerral meg bent is szétvert mindent, amit lehetett. Feleségét a szó szoros értelemben kihajította az utcára, a gyerekeik (kamaszok) elszaladtak otthonról olyankor, és a rendőrök ki se jöttek, csak mikor már a fickó gázpalack felrobbantásával fenyegetőzött. Akkor is kb egy "ejnye bejnye" volt, semmi komoly következménye nem lett.

Ez nem a gyámügy dolga. Családsegítőnek jelezheted, ha gondolod, de nem lesz eredménye.

Ha jelzel a családsegítőnek, a következő fog történni: hivatalból kimennek a családhoz egy előre egyeztetett időpontban, körülnéznek, hogy minden rendben van-e, van-e étel a hűtőben meg ilyenek. Utána véleményt fognak kérni a gyerek óvónőjétől meg a gyermekorvostól, hogy látnak-e bántalmazásra utaló jeleket, ilyesmi. Utána pedig lezárják az ügyet, és hacsak valami szörnyűség nincs, nem fog történni semmi. Ha mégis úgy gondolják, hogy kell itt valamit tenni, akkor sem fogják a gyereket kiemelni, csak felveszik őket a rendszerükbe és időnként a nyakukra járnak. De attól még ugyanolyan hangosak maradnak.

Ismerős családot ugyanígy jelentett fel a szomszéd. Ugyanez volt, kvaanyázás kora reggeltől, verekedés, minden. Kiment a családsegítő, mindent rendben talált, utána a gyerekek óvónői és tanítónői megírták a családsegítőnek, hogy a gyerekekkel minden rendben (ami messze nem volt igaz, mindkét gyerek nagyon problémás, de nem akartak a szülőkkel kitolni), aztán ennyivel le is lett zárva az ügy. Mondjuk annyit elért a szomszéd, hogy a család ezután az ország másik felébe költözött egy családi házba, ahol nem lehet őket hallani.

Az egyik gyerek az én fiam osztálytársa volt, amíg el nem költöztek. A felettük lakó család fia (akik a feljelentést tették) szintén abba a suliba jár, és azt mondta a gyerekemnek, hogy "az apjuk verte őket, mint a lovat". Mégse történt semmi az égvilágon.

Azért mert van pár gyámügyi dolgozó, aki csak melegedni jár be az irodájaba, nem jelenti azt, hogy neked ne lenne bejelentési kötelezettséged. Mert van.

Jelentsd a családsegítőnél és a gyámhivatalnál is.

Sajnos nagyon gyakran olvasunk olyat hogy a kedves drága szülő végzett a gyermekeivel, és azt is tudjuk, hogy a gyámhivatal igenis tudott róla, hogy baj van, de nem tettek semmit. Viszont ha mindenki ebbe beletörődik, akkor sosem lesz változás. Sajnos középkori szinten sincs nálunk a gyermekvédelem, a mindenható szülő vedelme de legfőkepoen a szent anya védelme sokkal inkább fontos nekik, mint a gyermekek testi-lelki épsége. De tenni akkor is kell, különben soha nem fog semmi változni. Jó lenne ha családi tragédiák esetén a problémárol tudó gyámügyeseket is börtön fenyegetné. Akkor talán komolyan vennék a munkájukat.

Jelentsd a családsegítő felé. Simán lehet, hogy már most is alapellátottak, vagy védelembe vettek a gyerekek, és akkor is jó, ha van ilyen jelzés, mert a megbeszéléseken elő tudják adni magukat a szülők, aztán lezárják őket és 1 év múlva ugyanott tartunk ha jön a jelzés, csak kezdhetjuk elölről.

Mivel az ilyen gyerekek az iskolában vezetik le az otthonról hozott feszültséget, sok esetben jelez az iskola is. De ha félsz, hogy te lennél az első aki lép, megpróbálhatsz beszélni velük, ha úgy érzed.

Jelezni tudsz névtelenül, de ha nem bántalmazás jelzést adsz le, a család betekinthet az iratba, és nyilván hamar leesik nekik, hogy szomszéd írta, ha belekerül, hogy "napi rendszerességgel hallom..."

Nálunk is volt egy hasonló szomszéd. Ott a gyerekek nagyobbak voltak.

Többször előfordult, hogy a gyerekek átjöttek segítséget kérni. Jelentettem minden létező helyen (rendőrség, családsegítő, gyámügy), semmi nem történt. Az sem érdekelte őket, hogy a gyerekeknek időnként nem volt mit enniük és átjártak hozzánk vacsorázni.

Egyszercsak eltűnt a család. Azóta is gyakran gondolok rájuk, hogy mi lehet szegény gyerekekkel.

5. vagyok, családsegítőben dolgozom. Egyrészt sok helyen valóban nem csinálnak semmit. Az én munkahelyemen nagyon lelkiismeretesek, de így is tűnhet úgy másnak, hogy "nem történik semmi", mert ezek a családok olyan régóta rosszul működnek és annyira alul motiváltak, hogy hiába kötelezi őket a hatóság pl. családterápiára, nevelési tanácsadásra, vagy nem lesz eredménye, vagy csak időszakos. Szóval nem igazán értem, hogy aki azt írja nem történt semmi, az mégis mit vár a szakembertől? Kiemelni a családból ordítós csúnya beszédért nem fogunk gyerekeket.

De pl. sok apró kézzel fogható eredmény van, pl. kap a gyerek szemüveget, mert mondjuk 2 éve nem látja a táblát, azért tanul rosszul, vagy elviszik neurológushoz. Ez kívülről nem látszik, de a gyereknek sokat jelenthet.

Szóval leginkább ezekért az apró eredményekért van értelme jelezni,még akkor is, ha nem látszik. Nem minden eredmény kézzel fogható.

Kettővel felettünk ugyanez, csak egy gyerekkel. Ők kb 12 éve élnek itt, a lány 12-13 éves. Nagyapám 40 évig élt itt, mi csak kb 7 éve vagyunk itt. Száma nincsen, hányszor jöttek ki a rendőrök este és éjjel is. De volt, hogy amint elmentek, folytatták is. Volt, hogy hetente 3-4x jöttek, de aztán valószínűleg a házban lakóknak elment a kedvük hívni őket, már nagyritkán hívja ki őket bárki is, ha a nagyonnál nagyonabban elvetik a sulykot. Ahogy legutóbb. Este 9 vagy 10 körül nem nyitott ablak mellett az egész környék zengett, hanem csukott ajtókkal a lépcsőház és a lakások, úgy ordított az asszony a szomszéddal, amiért kitudódott, hogy nem tudom, mit csinált, kiket értesített, milyen lépéseket tett... szegény a szomszédjuk, többször is jelentette őket tudtommal, volt is belőle vitája, de ezúttal úgy tűnik, csináltak is valamit, mert az asszony nagyon bepipult.

Ez egy hónapja lehetett. Azóta sem történt semmi az ügyben, nem jött senki és ők sem mentek sehova, gyerek is megvan.

Volt már mindent odafent. Csapkodás, tányértörés, állandó ordibálás, részegség, pofon, ütés, a lány az anyjától kapta meg részegen és józanul is, hogy kis k.rva, azt kiabálta neki részegen, amikor a lány kiabálta, hogy hagyják már abba, hogy neki nem parancsolhat, meg jött az, hogy ki van nyalva a segge (luxuskategóriának állította be, hogy kemény munkával megkeresi a pénzt melegvízre és a villanyra...). Apuka megütötte már a kiscsajt, az anyuka nem egyszer ordibált a férjével, hogy mit üti a lányát, pedig máshogy, de ő sem különb.

Lófax. Semmi nem történt. Járnak családsegítőhöz, a lány nem tanul valami fényesen (hogyan is tudna, arról is volt már kifakadós kiabálása, hogy azért nem megy, mert nem tud aludni tőlük, nincs nyugodt perce). Komolyan mondom, én, a ház lakói és szomszéd ház lakói is részletesen tudjuk az életüket, olyan szinten, hogy kinek él az anyja. Dobálás is volt már, szerintem az egyik dolog még mindig a ház előtti fa ágain pihen, de volt már táska, cigi, törékenyebb dolog. De semmi! Semmi nem történt!!!