Magyarországon is működik az, mint Amerikában, hogy jogomban áll hallgatni vagy ügyvédet kérni?

#9-nek:

Tudod hogy mi volt a legnehezebb a második esetnél?

Végig röhögés nélkül leplezni, hogy mi az "adum".

#9-nek:

Mi ez a csend?

Csak addig lehetett a hangodat hallani, amíg azt hitted hogy te irányítod a dolgokat? De amikor elveszted a kontrollt, inkább meghátrálsz?

Ez viszont inkább nyomingerekre jellemző, nem járőrökre.

Eltaláltam?

Hallgatás-beleegyezés.

Bár őszintén sajnálom hogy félbeszakadt a diskurzusunk.

Kíváncsi lettem volna egy olyan eszmecserére, ahol nem nekem kell kiharcolnom és kialakítanom az egyenlő erőviszonyokat, hanem azok eleve adottak.

Na már csak az lenne a poén, ha kiderülne hogy személyesen is ismerjük egymást! XD

Én pécsi vagyok.

#6

És akkor végül is ki bszott rá a nagyképűsködésre?

A rendőr, aki megvonta a vállát, és elment haza? Vagy te, mert egy hétig a sggedet se tudtad kitörölni, úgy fájt a kezed?

#15-nek:

És ha ezt nem csinálom, akkor ki baxott volna rá?

Ők akik jól elszórakoznak velem bent, vagy én, akivel szórakozhatnak?

Képtelenség egy "kívülállónak" elmagyarázni, hogy ezek az apróságoknak tűnő dolgok mekkora jelentőséggel bírnak egy zavarosban halászó embernek.

És ez alatt azt értem, hogy ezzel a későbbi rendőri viselkedést is alapvetően kontroll alá tudja venni, akár a tőle való "tartásig" eljutva.

Könnyen meglehet hogy én voltam a magam idejében az egyetlen, akit a gazdaságvédelmi alosztály MINDEN nyomozója lepasszolt a végén. Kint ücsörögtem a folyosón a radiátorhoz bilincselve, amikor odajött a járőrrel az alosztályvezető.

Csak ennyit mondott kezdésnek:

Tehát te vagy az a veszélyes? Majd meglátjuk.

Kénytelen volt személyesen előadóként intézni a kihallgatásokat, mert a beosztottai közül senki nem szerette volna.