Börtönbe kerülhetnek azok a diákok,akik szekálták Baktalórántházán az osztálytársukat aki emiatt öngyilkos lett?

Itt nem a fizikai erősségre gondoltam. Én sem voltam fizikailag a leggyengébb, viszont csendes voltam, nyámnyila, olyan, aki nem üt vissza. Mondhatni, hogy gyáva voltam. És erre harapnak rá. Azt csesztetik, aki hagyja és tűri, mert gyenge a sarkára állni. Nem kell mind a hetet leütni. Általában a szekálók is tartanak a verekedéstől. Nekik az egyoldalú bunyó fekszik, ahol nem ütnek vissza. Ha már van egy gyerek, akibe beleálltak, de az vissza-vissza üt, meg megmondja a Magáét, azt idővel békén hagyják, nem kizárt, hogy lespanolnak Vele, és a köreikbe fogadják. Vagy legalábbis békén hagyják és keresnek mást.

Az is igaz amit Te írsz, (( Utólag megkésve bocsánat, ha zavarja a tegezés, de most így kényelmesebb, pedig alapvetően inkább magázni szeretek! )) , de ez is szekálók válogatják. Van akiknél számít, hogy van-e bátyja, bejön-e az anyja meg ilyenek, de vannak olyan szekáló brigádok, akik pont arra kapnak vérszemet, hogy behívta az Anyját, és de gáz, anyámasszony katonája! És hopp. Újra találtak fogást rajta. Tanárnak szól a gyerek és az megbünteti az elkövetőket, akkor azért kapnak vérszemet, bosszút állnak, mert spicliskedett. Abban sok szekáló pont a gyengeséget látja, ha a szekált külső segítséget kér, mert egyedül kevés.

De igen, ez valóban egy összetettebb dolog, de Én minden tisztelettel, de tartom Magam az eddigi álláspontomhoz, amit nem a rossz szándék szült, alapvetően nem is tartom pejoratívnak amit mondok, Én szimplán a saját meglátásomat, véleményemet vallom. Legalábbis a saját Életemet alapul véve. Nekem is voltak gyenge időszakaim, de ennyire gyenge nem voltam, hogy elmeneküljek minden elől, és hátrahagyjak mindent. Inkább erőt vettem Magamon, és kihúztam Magam ebből a dángványból.

"Gyenge volt. Ennyi. Te miért nem lettél öngyilkos? Én miért nem lettem öngyilkos? Előző hozzászólók miért nem lettek öngyilkosak? A többi osztály és iskolatársam miért nem lett öngyilkos? Talán Minket kevésbé szekáltak? Kevésbé vertek meg? Nem. Mi erősebbek voltunk."

A miértekre már nem lehet választ adni. A fiú az összes titkát, és a történetét magával vitte.

Azon, hogy gyengének titulálnak valakit mert öngyilkos lett nem valami túlérzékenység miatt "akadnak fenn" az emberek, hanem egyrészt mert ez egy nagyon leegyszerűsítő, és nem is igazán helytálló magyarázat másrészt kegyeleti okok miatt. Azzal összességében egyetértek, hogy a zaklatóit a korukra, feltehetően szintén rossz környezetükre, valamint arra való tekintettel hogy az ok-okozati összefüggések egy ilyen esetben rengeteg vitára adnak okot, és nem egyértelműek nem lehet bebörtönözni. Utóbbi miatt nyilván szüleiket és a pedagógusokat sem ebben az esetben. De az is elvárható, hogy egy ilyen jelenséggel szemben mint a bullying főleg ha az közintézményekben harapódzik el az állam részéről megfelelő jogalkotással vagy egyéb intézkedésekkel azért valami lépés történjen. Járulékos veszteség címszóval nem lehet efölött szemet hunyni.

Ha valaki elhalálozik, akkor szerintem alapvetően a legtöbbünk nem azt tartja a helyénvaló reakciónak, hogy a halott emlékét sértő, degradáló kifejezéseket használunk, hanem ennél egy empatikusabb hozzáállást várnánk. Talán elég belegondolni abba, hogyha saját gyermekünket valamilyen betegsége folytán elvesztenénk akkor sehonnan sem hallanánk szívesen azt, hogy ez szomorú de túl gyenge volt. Pedig a te gondolatmeneted alapján ezekre is ugyanúgy ráhúzhatnánk, hogy a gyermek halálának az oka az hogy gyenge volt, és az immunrendszere nem tudott megküzdeni azokkal a kórokozókkal amiket más emberek szervezete legyőzött. Az már más kérdés, hogy a modern világban ahol akár egy fertőzés esetén is a túlélésünkben egyre nagyobb szerepet játszanak az immunrendszerünkön kívüli tényezők, ennek mennyi értelme van.

Az öngyilkosságot elkövetőkkel azonban gyakran kevésbé együttérzőek az emberek. Mert itt az illető saját maga hozott egy döntést, hogy véget vet az életének. Pedig akik ezt a döntést meghozzák, elsöprő többségben súlyos pszichiátriai betegségben szenvednek, és ezeknek a betegségeknek ugyanúgy megvan a biológiai háttere mint annak, hogy valaki cukorbeteg. A kedélyállapotunkat, a viselkedésünket nagy mértékben meghatározza az agy felépítése, a hormonok, egyes ingerületátvivő anyagok hatása, persze ezek szoros kölcsönhatásban vannak a környezetünkből érkező ingerekkel. A lényeg hogy ezeknek az aktuális működése, vagy működési zavara bizony előidőzhet szuicid viselkedést. Például a szteroidok túladagolása, köztudottan fokozza az agressziót, olykor egészen addig a pontig amíg egyébként normális emberek bekattannak, otthon végeznek a családjukkal és magukkal is. De egyes pszichiátriai gyógyszerek mellékhatásai között is szerepel a szuicid ideáció, öngyilkosság rizikó mert ezzel a kockázattal járhat eleinte hogy megpiszkálja az ingerületátvivő anyagok működését, amíg az nem stabilizálódik.

Nos, pszichiátriai betegségek esetén gyakran az áll a háttérben hogy például a fent említett résztvevők egyike nem működik megfelelően ami szuicid késztetésekben is megnyilvánulhat. Tehát a válasz a kérdésedre lehet az, hogy mi még azért nem öltük meg magunkat mert a mentális egészségünk ha nem is teljesen oké, még jobb állapotban van mint a fiúnak volt.

Másik dolog: veled ugyanaz biztosan nem történt meg mint mással. Persze szeret mindenki azzal érvelni, hogy nem érti valaki miért tett így vagy úgy, hiszen egy adott történés vele is megesett és ennek ellenére mégis másképpen cselekedett. Igen, az adott történés esetleg lehet nagyon hasonló de az ami valakivel történt emiatt az magában foglalja az ő egyéni megélését, ami már mindenkinél más lesz. Még egyénenként is változik mit hogy élünk meg. Felkelek, minden rendben. Munkába menet felszállok a villamosra. Jön egy utas, véletlen rálép a lábamra, továbbmegy szó nélkül én pedig nyomom tovább a telefont, esetleg felnézek de nem érdekel. Tegyük fel, éjjel anyám kórházba kerül, nem alszom egy órát sem, másnap megyek munkába, felszállok a villamosra, öcsémmel anyám állapotáról beszélek messengeren, jön az utas, megint megtapossa a lábam, szó nélkül továbbmegy és lehet így már utánaüvöltöm hogy halló, bocsánat vagy valami?! Aztán ki tudja mi lesz a vége. De sok verziót írhatnék, pl. hogy elbőgöm magam emiatt, vagy egész nap rágódom rajta hogy miért van ennyi bunkó paraszt, és csak még egy okot találok rá hogy mizantróp legyek. Egyáltalán az, hogy hogyan reagálunk nagyban múlik a környezetünkön, a szocializáció során mit láttunk, mi a helyénvaló, mi nem, milyen megküzdési mechanizmusokat tudtunk elsajátítani. Bizonyos adottságokkal születünk, de ilyenkor alakul ki az is hogy az adottságainkkal vagy azok ellenére hogyan élünk, viselkedünk. A súlyemelős analógiáddal élve, ezt úgy magyaráznám, hogy az edzés sem minden nap ugyanolyan könnyű, a teljesítmény ingadozik. Amit az egyének között mérve látsz különbség egy pillanatnyi állapot, szintén folyamatosan változik. Van akinek önerőből nincs lehetősége terembe járni, van aki régóta járt de rossz technikával sajátította el a gyakorlatokat de ilyenkor tudunk segítséget nyújtani.

Ez a miértre, egy másik magyarázat. Azért, mert nem ugyanazt az életet éltük, nem ugyanolyan körülmények között, nem ugyanabban a környezetben.

Én azért mindig összeráncolom a szemöldököm, amikor ezt az éles kontrasztot látom felemlegetve mások részéről miszerint egyik oldalon vannak az öngyilkosok akik elmenekülnek a problémáik elől (tegyük fel hogy tényleg csak erről szól), másik oldalon a "többség" akik vért izzadva küzdenek meg minden eléjük tornyosuló akadállyal. Miközben én személy szerint azt látom, hogy ennek a "normális többségnek" jelentős hányada is menekül a problémái elől, csak másképpen. Alkohol, kábítószer, virtuális valóság, magunkról vagy a világról alkotott tévképzetek csak hogy elviselhetőbbé tegyük. Elég széles eszköztára van az embernek. Nem csak az öngyilkossággal lehet öngyilkosnak lenni.

A jó vagy rossz döntés kérdéséről annyit, hogy nem minden érzelmi állapotban látjuk ugyanazt jó döntésnek. Nem véletlen, hogy még a büntetőjogban is, egyes bűncselekmények kapcsán kisebb a büntetési tétel ha azt erős felindulásból követték el mert az egy bizonyított tény, amit figyelembe vesznek még emberölés esetén is, hogy ilyenkor egy beszűkült tudatállapotban cselekszik az ember. Aki öngyilkosságot követ el, egy olyan felfokozott érzelmi állapotban ahol nyilván nem egy egyébként mi szempontunkból racionális érvek szerint mérlegel, hanem azt tekinti jó döntésnek amit a pillanatnyi érzései diktálnak.

Másrészt, egy 16 évesről beszélünk! Már nem gyerek, de még nem is felnőtt, egy tini alapjáraton is teljesen más szempontrendszer alapján dönt. Egy ilyen krízishelyzetben segítségre van szükség, nagy eséllyel nem jól döntenek maguktól. Sajnos ez a segítség nem jutott el hozzá. Ki tudja miért. Ennyi idős koromban, nekem is rengeteg segítségre lett volna szükségem. Ezt akkor nem láttam, csak utólag ismerem fel mennyivel könnyebb lett volna ha jobb környezetben vagyok, és nyitottabb lettem volna. De hol nem jött segítség, hol elzárkóztam tőle mert olyan bántalmazó családban nőttem fel, ahol már gyerekként arra jutottam hogy magam vagyok, senkiben nem lehet megbízni, és senkire nem lehet számítani.

Én szerencsésen kijöttem azokból az évekből, ami ennek ellenére sem csak az én érdemem. Gábor már sajnos ezt nem mondhatja el, nyugodjon békében!

Alapvetően gyakorlatilag teljesen egyetértek azzal amit írsz, viszont Én akkor is azt mondom, hogy aki egy iskolai zaklatást, erőszakot ennyire szélsőségesen él meg, hogy csak ilyesfajta kiutat lát, az érzelmileg gyenge és túlérzékeny. Itt szerintem szó sincs kegyeletsértésről. Legalábbis Én nem annak szánom. Én csak próbálom visszafejteni az egészet és ez az egész annak az eredménye, hogy egy szekáló, bunkó közösség talált Magának egy érzelmileg gyenge, érzékeny Embert, akiben az általuk okozott stressz, fájdalom erre a lépésre vitte rá.

Igen, Mindenki máshogy él meg egy adott szituációt, és ezt a megélést többek között a lelkierő befolyásolja. Vagy minek is nevezzem. Nem tudom. Igazából már eléggé este van és már kicsit álmosodom. De Én akkor is azt mondom, hogyha felosztjuk az Embereket erősekre és gyengékre, akkor Ő és igazából szinte az összes öngyilkos is a gyengék táborát erősíti. Vagy szerinted erős volt? És itt az erős-gyenge az nem pro-kontra tulajdonságok, hanem csak szimpla tulajdonságok. Mint mondjuk a hajszín, vagy magasság, vagy bármi. Nem rosszból mondom rá, hogy gyenge volt, hanem mert az Én szótáramban a gyengeségre illik rá az ami történt. ÉS szerintem Te sem az erős jelző mellé tennéd példának a tettét meg úgy az iskolai Életét.

Köszönöm szépen amúgy a tartalmas írást. Amúgy tényleg mindennel egyetértek amit írtál, csak ahogy nézem Te nem foglalsz állást abban, hogy gyenge vagy erős volt, pedig szerintem Te is gyengének kategorizálnád. De ha tévedek, javíts ki! És igen. Hirtelen hozott, hirtelen felindulásból egy rossz döntést egy gyenge pillanatában. Ezzel sem értesz egye?

Nagyon örülök neki hogy egyetértesz velem annak már kevésbé, hogy nem igazán értetted meg amit írtam. Ellenkező esetben nem kérdeznéd meg tőlem hogy szerintem ez alapján ő gyenge vagy erős. Amire próbáltam rámutatni, hogy az adott viselkedés nem gyengeség vagy erősség kérdése. Az ember egy rugalmas lény, a környezettel kölcsönhatásban fejlődünk, és minden különbségünk ellenére alapvetően nagyon hasonlóan működünk. Bizonyos körülmények között bármelyik ember fejlődésében zavarok támadhatnak, aminek lehet következménye a szuicid tendencia, nyilván ha valakinek pszichiátriai betegsége van aminek a hátterében biológiai elváltozás áll, akkor pedig beteg. Mindkét esetben lehet segíteni az illetőn. De szerintem amúgy sem kéne ilyen kétbites kategóriákban gondolkodni, hogy gyenge meg jó és gonosz. Egy felnőtt ember tudja hogy a világ árnyaltabb ennél.

És ismétlem, nem tudjuk a fiú miért döntött így. A felszínről hallottunk ami az iskolában történt, a teljes valóság pedig a maga mélységében távozott vele. Tök mindegy hogy te hogy rekonstruálod a történéseket.

Ugyanígy mindegy, hogy a te szótárad szerint ezt a kifejezést hogy kéne értelmezni, szerintem az emberek nagy része egy halott kapcsán ezt legalább érzéketlennek tekinti. A magyarázkodás az meg kicsit olyan, mintha valakit lehülyéznék és kifejteném, hogy 95 az IQ-ja, megbukott általános 8.-ban, ha az embereket intelligens és hülye emberek csoportjára osztjuk, te melyikbe sorolnád? Na, ugye! És akkor már lehet mondani, hogy szomorú hogy elhunyt, de fejest ugrott a 40 centis vízbe a kis buta.

Ezeket nem kell megmagyarázni, szerintem is inkább fejezzük be.

Sajnos ez a nagybetűs élet. Vagy megszoksz, vagy megszöksz. Sajnos ez a srác az utóbbit választotta. Elmehetett volna másik suliba, és lehetett volna belőle egy boldog sikeres ember, de sajnos nem.

Az osztály című filmet ajánlom megnézni.

Szerintem nem börtön kell, hanem a pedagógus szakma becsületének helyreállitása.

Hogy a pedagógusnak legyen nevelési képzettsége, joga, mentálhigiénés ismeretei, gyakorlata, csoportmediator stb stb és ne kelljen félnie a szülőktől stb.

Meg nem éhbérért mindezt, persze.

Akkor nem lenne félrenézés, le lenne rendezve pikk pakk,mert szakma lenne megint amiben szakemberek dolgoznak.