Mi a véleményetek erről az úgynevezett gyermekvédelmi törvényről?

#10 "Azt hiszem, hogy mostmár biztos vagyok abban, hogy, amint tehetem (egyetem előtt, vagy után) elköltözöm nyugatabbra. "

Értem.

Szóval még kiskorú vagy, de sokkal jobban tudod mi hogyan megy a világban, mint azok akik a törvényt meghozták. A szüleid tartanak el, még közelében sem vagy az egyetemi felvételinek, de máris nagyon el akarsz innen menni.

Menj nyugodtan!

Tudod pont a fidesznek és azoknak akik most a fideszest tábort erősítik 30 évvel később, nekik köszönheted, hogy bármikor megteheted.

Ők voltak azok akik megdöntötték azoknak az egypárti diktatórikus hatalmát a rendszerváltáskor akiket te most olyan nagyon éltetsz, mint "demokratikus ellenzék".

Nem kell itt maradnod, de azért jobb lenne ha előtte kicsinykét jobban tájékozódnál a világról, nehogy pont annyira tévedj, mint ebben a szövegelésedben!

Ez az érv, már-már nevetséges, ha lehet ilyet mondani egy ennyire szomorú nézetre.

Kiskorú vagyok, igen. Változtat ez bármin? Nem mondtam, hogy jobban tudom náluk. Azt tudom, hogy tisztában vannak azzal, hogy mi megy a világban, viszont azt is tudom, hogy többé-kevésbé ezzel én is tisztában vagyok.

Igen, még a szüleim tartanak el. Az egyetemi felvételim garantált (nem dicsekedni akarok, de ahhoz egy csoda kéne, hogy nekem ne jöjjön össze), jók a tanulmányi eredményeim, első tanuló vagyok egy legalább átlagosnak nevezhető iskola egyik legjobb osztályában és szorgalmas is vagyok. A pénz az más kérdés. Valószínűleg még egyetem előtt elmondom, hogy meleg vagyok. Utánna a szüleimen múlik, hogy az egyetemet ezután is szeretnék-e finanszírozni. Ha nem, akkor is megtudom majd valahogy oldani. El akarok menni, mert itt nem olyan az élet, mint amire vágyok. Tudod, lehet, hogy nagy kérés, de én szeretnék majd házasodni, örökbefogadni, boldog lenni, félelem nélkül megfogni a párom kezét és hasonlók.

Nem a Fidesznek köszönhetem. A Szovjetúnió már rég a széthullás szélén állt és voltaképp az tartotta fent a kommunizmust, „szocializmust” is. Az pedig semmit sem jelent, hogy ők is elítélik a kommunistákat, a pedofilokat is elítélen, a gyilkosokat is, ahogy ők is, mégsem fogok velük egyetérteni.

Tájékozott vagyok a világról, nyugodtan elhiheted. Mit tévedtem a szövegelésemben?

#12 "Kiskorú vagyok, igen. Változtat ez bármin?"

IGEN!

Azt jelenti hogy még gyerek vagy, nem volt saját önálló életed, a világból nagyon keveset ismert valójában!

"El akarok menni, mert itt nem olyan az élet, mint amire vágyok. "

Pont ezt mondom neked hogy ELŐBB nézz utána milyen is máshol az élet VALÓJÁBAN és nem csak a facebook meg a tik-tok valóságában!

Van fiatal ismerősöm, aki pont ezzel a szöveggel ment ki a britekhez 6 éve, egyetem helyett, hogy neki nem tetszik az itteni élet és másképpen akar élni. NA, aztán kint szembe jött vele a valóság.

Ott kint is a szakképzetlen embernek nagyon nehéz boldogulnia, sok dologban még nehezebb, mint itthon és nem olyan csillogó a világ, mint ahogyan hitte.

"Tájékozott vagyok a világról, nyugodtan elhiheted. "

Nem hiszem el. Mitől lennél tájékozott mikor még a saját életedet sem élted soha? Kerestél már úgy pénzt, hogy abból kellett megélned? Fizetted már a saját költségeidet? Gondoskodtál már magadról? Jártál már egyáltalán máshol egy hétnél tovább? Még azt sem ismered milyen itt az élet, honnan lennél tájékozott a világról?

"Mit tévedtem a szövegelésemben?"

Alapvetően mindenben. Egy gyerek nézőpontjából próbálsz megítélni egy teljes országot, az embereket, az életet, miközben a valóságnak csak részleteit ismered.

Gyereknek azért nem hívnám magam.

Tudom, hogy máshol milyen az élet. Nem, nem Facebookról és nem is Tik-Tok-ról. Az előbbit csak elvétve, az utóbbit egyáltalán nem használom. Tudom, hogy nyugatom sem mese habbal az élet, de nem is az az álmom. Nem a gazdagságért, hanem az emberek felfogása miatt szeretnék majd kiköltözni.

Angliába nem mennék sem a klíma, sem a brit törvénykezés miatt. A megélhetés is nehéz a drága ingatlanpiac miatt.

Szerinted ennyi idősen mit, közel a nagykorúsághoz mit élek, ha nem a saját életemet?

Nem, nem tartottam még el magam, de szerintem ez nem feltétele annak, hogy tájékozott legyek. Voltam már máshol egy hétnél tovább. Nem részletezném, de tapasztaltam elég sokat az életből, jóból és rosszból is.

Attól, hogy még fiatalkorú vagyok, nem vagyok gyerek. A nézőpontom pedig nem gyerekes, mégha neked annak is tűnik. Ismerem a valóság sok részletét, az meglehet, hogy a teljeset nem (egyáltalán van, aki ismeri az élet minden részletét?). A magyar emberek elég nagy aránya elutasító, kirekesztő, a törvényhozás szintén, az életről ne is beszéljünk, úgyis csak megpróbálnád elbagatelizálni az égető problémákat. Persze, nem ez a legfontosabb dolog az életben, de azért nem is elhanyagolható. Gondolj csak bele milyen lenne, ha te nem mutatkozhatnál publikusan a pároddal, félned kéne az előítéletektől, nem házasodhatnál és hiába szeretnél gyereket, tudnád, hogy még csak örökbe se fogadhatsz (a kormány nemrég tiltotta meg a melegek örökbefogadását).

#15 17 évesen mindenki ezt gondolja magáról, én is így gondoltam. De nem igaz. Most pont amiatt nem hiszed el nekem, mert még csak 17 éves vagy. Amikor meg majd már idősebb leszel és tényleg lesz elég tapasztalatod, akkor meg nem kell majd magyarázni, te éppen úgy tudni fogod hogy 17 évesen még fogalmad sem volt semmiről, mint ahogy mások is rájönnek erre.

A különbség mindig ott van, hogy van aki ezt el is ismeri és van aki akkor is tagadja mások előtt.

16-os, persze, természeteswn sok mindent nem tudok még. Nem értek a jogi procedúrákhoz, az adóbevalláshoz, nem értek a famegmunkáláshoz és még sok minden máshoz sem.

Pontosan mire gondolsz? Miről nincs fogalmam?

Pontosan mit értessz élet és valóság alatt?

Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy kint nem lesz ki segítsen, nem lesz ki ápoljon, ha beteg leszek, nem pihenhetek otthon egész nap. Képes lennék megdolgozni azért, hogy megéljek és képes is leszek majd rá. Tudom, hogy kint is élnek sokan nyomorban, hajléktalanul, tudom, hogy ott sem fenékig tejföl az élet. Viszont házasodhatok majd és, ha anyagilag megtehetjük a leendő párommal, akkor örökbe is fogadhatunk, az emberek teljesen máshogy gondolkodnak, elfogadóak, nem olyan negatívak (nem, nem netről szedem, hanem két ismerős is egybehangzóan ezt nyilatkozta arról a helyről, ahová menni szeretnék).

Mi más lenne a valóság számodra? Vagy mi más lenne az élet? Az élet a boldogság, a fájdalom és a felelősség kombinációja, az én nézetemben legalábbis így lehetne a legegyszerűbben körülírni, persze ez ennél azért sokkal-sokkal komplexebb, elismerem.