Házastársi tartást követelhet valaki pusztán azért, mert a házasság alatt nem dolgozott?

ez mindig a helyzettől függ.

Az hogy valaki korábban nem dolgozott nem ok arra hogy utána se tegye meg. Azonban ha valaki megszokta hogy a házasságban nem kell pénzt keresnie - ez nem az ő egyedüli döntése, a házasságban ez közös, a másik fél is benne volt ebben - akkor idő kell ahhoz, hogy képes legyen önmaga eltartására.

Ahogyan nagyon nem mindegy miért nem dolgozott. Ha pl. a közös gyerekeiket nevelte addig és éppen a párja számára teremtette meg azt a hátteret amiben jól tudott dolgozni, élni, az is más, mint ha valaki szimplán úgy dönt hogy nem keres munkát hanem tartsa el őt a házastársa.

Egy kisgyerekes nő pl. önhibáján kívül nem képes magát eltartani, mert a válás után egyedül marad a gyerekével/gyerekeivel akik mellett nem tud sem azonnal állást találni sem annyit keresni ami az eltartásához elegendő lenne. Főleg ha olyan munkát tudna csak találni a képzettségével, tudásával ami több műszakos lenne vagy nagyon sokat kellene hozzá utaznia és nincs aki közben felügyelje a gyereket.

Nem önhiba az ha valakinek nincs kedve dolgozni pedig lenne munkahely.

A megítélt összeg mindig a korábbi és válás utáni anyagi helyzet függvénye. Egy keveset kereső házastárstól egy egyedülálló számára nyilván ha meg is állapítanak valami összeget az minimális lehet. Egy sokat keresőtől a kisgyerekes elvált fél számára meg magasabb.

Követelni lehet.

De csak akkor kapja meg, ha önhibáján kívül képtelwn eltartani magát.