Hogyan van az öröklésnél, én házastársként nem jelezhetem az öröklési eljárás során, hogy mennyivel (anyagilag) támogattuk a párom egykori családját?
Félek, hogy támogatunk, támogatunk de az öröklésnél ezt a párom nem tudja vagy nem fogja érvényesíteni tehát: tulajdonképp meglopom/meglopjuk/meglopják a gyermekemet. Egyenes ági öröklésnél ilyen esetekben a házas félnek nem lehet jelezni ezt a közjegyzőnél?
Köszönöm ha szakember is válaszol, vagy aki hasonlót élt már meg.
Köszönöm a sok-sok választ! Szuper, mert az a legjobb, aki azt írta, hogy "Nem tudok válaszolni".
Gyerekes? Férfi vagyok vagy nő... Te elárultad de én még NEM.
Külön kassza? Amit a házastársam odaad bárkinek azt nem a gyerekeinktől vesszük el észkombájn, Ön volt már házas?
Tulajdonképpen azt is kérdezhettem volna, hogy hány milliót ér egy család lelki békéje, meddig mehetünk el? Ezt csak az tudja, aki volt már így...
Mi a konkrét szitu? Vannak-e papírjaim?
Igen: bankszámla kivonatokkal tudom igazolni, hogy a házastársammal közös bankszámláról százezrek lettek elutalva (ellenszolgáltatás, ellenérték, viszonzás nélkül) és igen a többi oldal, a sógorság ezt nem tudja megtenni, mert onnan Anyósék/Apósék sehonnan nem kapnak támogatást, szinte egyáltalán nem. Vagy csak örüljek, hogy MI ezt megtehetjük és bízzak az Atyában? Ugye körvonalazódik a családi tragédia, ami sokszor azért van, mert ezt nem sokan tűrik éveken át.
Végül is affelé tart az ügyem úgy érzem, hogy ha a házastárs családja számára éveken-évtizedeken át nyújtott támogatást viszont akarom látni a párom és így a SAJÁT KÖZÖS gyerekeink jussaként, akkor készülhetek a pereskedésre a sógorsággal! Ha megéljük egyáltalán ebben a mai világban.
Ötlet?
És azzal mi van, ami Mo. alaptörvényében áll így:
XVI. cikk
(1) * Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.
(2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.
(3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását.
(4) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.
Ez az utolsó pont itt az érdekes. Ha a sógorság nem tesz semmit, nem tettek eleget alkotmányos kötelességüknek. Mert itt én nem olyat akarok, ami igazságtalan, hanem csak annyit, amennyi törvény szerint megillet minket.
Nem önszántunkból adjuk, mert én magamtól nem adnám vagy feltételhez kötném. A házastársam persze jobban fogja szeretni a sógorságot és a szüleit mint, amennyire én fogom. Na ha valamit elérek ez ügyben meg fogom osztani a közönséggel. Köszönöm szépen a foglalkozást!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!