Kicsit lehet, hogy fura, de mi ilyenkor az általános "eljárás"?
Édesapám X ideje meghalt. Nem is ez a lényeg, bár számomra kevés idő telt el azóta, de próbálok nem erre koncentrálni. Kicsit fura lehet a kérdésem.
Én már nagyon sok ideje (évek óta) nem lakom otthon. Felnőtt ember vagyok én is is a húgom is.
Én néha haza látogatok, a tesóm, nap mint nap otthon él.
Édesapám, otthon lakott, aztán egyszer csak tiszta váratlanul meghalt.
Egyszer csak ír a tesóm egy sms-t, hogy: "Apu meghalt." aztán semmi.
Nem tudom elérni semmi formában, nem veszi fel a telefont, nem reagál sms-re, órákon át. (ahhoz távol vagyok, hogy oda rohanjak)
Kis időugrás:
Minden hivatalos dolog lezajlott.
Teltek a hónapok, majd én ezt felhozom neki, hogy ez kicsit durva volt, hogy így közölte apu halálhírét,(előtte is, de akkor egyből hárította a témát) majd ő közli, hogy szerinte mindenki így reagált volna az ő helyében.
Tényleg ez a normális? Ok, hogy valaki kétségbe esik, vagy sokkot kap vagy akármi, de.....
Tudom, hogy nem én voltam akkor és ott jelen, de számomra furcsa egy halál hír közlése ilyen formában.
Igazad van, ilyenkor fel kell hívni. Én is felhívnám a hugomat, pedig nem nagyon rajongok érte.
16 F
"Mégis hogyan kellett volna közölnie?"
Felhív, vagy amikor ezen sms után én hívom felveszi a telefont.
Mivel apu nem volt beteg vagy semmi, így az ég világon semmire nem gondoltam, nem számítottam.
(hogy most baleset érte, vagy X, Y vagy akármi)
A nagy semmibe jön egy ilyen sms, én hívom, írok neki, minden, (NEM 2 utcára voltunk, hogy hirtelen oda teremjek)
Én értem, hogy nem ezt vártad ilyen helyzetben, és megértem, hogy rosszul esik neked, de nézd el neki, mert valószínűleg akkora sokkot kapott, hogy azt se tudta mit csinál. Lehet egy hang sem jött ki a torkán.
Azért egy közeli hozzátartozó hirtelen halála egy olyan durva szituáció, amire szerintem nincs általános séma, hogy hogyan illik viselkedni. Sőt, ilyenkor az ember olyan szélsőséges érzelmeket él át, hogy igen sokféle viselkedés normálisnak tekinthető.
Nincs olyan, hogy "általános eljárás", mindenki másképp reagál. Ha tényleg ilyen hirtelen történt, akkor valószínűleg még fel sem fogta, egyszerűen nem akarta vagy nem is tudta még hangosan kimondani, csak annyi lélekjelenléte volt, hogy valahogy azért csak szólni kell róla neked. Az mondjuk mivel lett volna jobb, hogy esetleg fölhív aztán ott kukul a telefonban, vagy esetleg zokog, de kimondani nem tudja?
Ilyen szituációban iszonyat erős akarat kell hozzá, hogy valakinek még arra is legyen ereje, hogy a sajátján kívül mások lelkét is pátyolgassa. Kár már ezen rugózni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!