Mely Államok sértették meg legtöbbször a nemzetközi jogrendet? Hogyan lehetne ezeket a jogsértéseket szankcionálni? Szankciók korlátai, előnyei, hátrányai?

Most éppen mindegyik ezt teszi a koronavírus leple alatt. Ausztráliával, Németországgal, és Angliával az élen.

Szankcionálni sehogy sem lehet, mert a nép mindent eltűr, mert meg van félemlítve és olyan szinten manipulálva van, hogy nem is veszi észre.

Lépjünk egy lépéssel hátrébb. A nemzetközi jogrend tökéletes? Objektív? Alkalmas minden probléma kezelésére? Mert azért megjegyezné, ami engem országként valóban és objektíven sértene, azt szorgalmaznám megváltoztatni, ha ez nem lehetséges, bizony megsérteném. Tovább megyek: figyelembe se venném.

Na persze gondosan! Ez azt jelenti, hogy tisztában vagyok vele, mindenféle politikát, kicsit és nagyot a mindenkori erőviszonyok hoznak létre. Például nem tekintem Trianont tisztességes békének (törvénynek) akkor se, ha mindenki más annak tartja. De ha tehetném, akkor se mennék ezért tüntetni (pláne nem mást tenni) az Elysée palota elé.

Azt kell világosan látni, a szankció mindig a gyengeség jele. Azt mutatja, erőszakosan erőt kívánok alkalmazni a velem egyet nem értőkkel szemben. Minden szankció ilyen, kicsi és nagy. Csak vannak esetek, mikor e "gyengeség" abban nyilvánul meg, hogy például nincs módom a gyilkosok lelkivilágát meggyógyítani, ezért kénytelen leszek elszeparálni (börtönbe csukni) őket, hogy megvédjem a társadalmat tőlük (mert mást nem tudok).

Tehát törvényt, szankciót mindig konszenzusosan kell hozni. A kényszer arra vonatkozhat, aki sem konszenzust, sem az ellenállás okát nem képes, nem akarja közölni. A kikényszerített törvény ellen fel fognak lázadni a kárvallottak. Ennek sokféle módja van, de a törvényhozó számára mind rendkívül költséges. Szankciót pedig arra érdemes alkalmazni, hogy kényszer legyen az elutasítás megfelelő indoklása. Ezt is csak akkor, ha más mód nincs, azaz gyengék vagyunk elérni a konszenzust.

Azt elfogadom, hogy ennek átlátásához is akarat és képesség kell.