Miért nincsenek már ilyen kemény kezű rendőrök?

Hát igen, csak ismételni tudom magam.

Ha ma egy rendőr megcsinálná azt, ami a kérdésben van, következő nap már nem lenne rendőr. És ennek vajmi kevés köze van a korrupcióhoz, vagy ahhoz, hogy mire sz*rnak a rendőrök meg mire nem...

Szóval, szép dolog a múltban nosztalgiázni, csak nézni kéne azt is, hogy akkor milyen világ volt, meg most milyen világ van...

A válasz egyszerű, kedves kérdező. Az ilyen kemény kezű rendőrök nem oldanak meg semmit. Az üvegezést akkor is meg kell csinálni, ha ő vágja ki az embereket, nemcsak akkor, ha a randalírozók. És ha ismételten ezt kellett tennie, éppen azt bizonyította, hogy semmit sem oldott meg. A pofon ugyanis a négy éves gyereket se téríti jobb belátásra, hát még a felnőttet. A rossz cselekvések csökkenésének más (kissé bonyolultabb, viszont annál eredményesebb) útja van.

Ezen túlmenően, a mai időkben már kikényszerítik a körülmények azokat a törvényeket, amelyek a rendőrt is kötelezik épeszű megoldásokra. Az más kérdés, ha a törvényeket legkevésbé a törvényhozók tartják be, őket pedig követik a rendőrök.

A normális viselkedést nagyon sok minden kényszeríti ki, de legkevésbé a pofon.

A felettem kettővel lévő hozzászólásra szerettem volna reagálni, mert a hozzászólása első része alapján egy értelmes véleményre gondoltam, még ha az nem is egyezik az én véleményemmel, ezért szerettem volna az érveket ütköztetni. Ezt követően elolvastam a következő mondatodat, ami egy ellentmondás:

"Ezen túlmenően, a mai időkben már kikényszerítik a körülmények azokat a törvényeket, amelyek a rendőrt is kötelezik épeszű megoldásokra. Az más kérdés, ha a törvényeket legkevésbé a törvényhozók tartják be, őket pedig követik a rendőrök. "

Tehát eddig azt taglaltuk, hogy a rendőrök azért nem járnak el úgy mint régen, mert ma már büntetik a rendőrt is a bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekmény miatt, pont ezért nem lehetnek a második helyen a törvényt be nem tartók listáján.

Nem kell olyan sokat visszautazni az időben, már az uniós csatlakozás előtt is egész más volt rendőrnek lenni. Akkor még tartott és egyben tisztelte is a rendőrt, mint a magyar, mint a cigány, ebben szerintem nagy szerepe volt a katonaságnak, ahol a férfiak megtanulták, hogy nem ők szarták a spanyol viaszt, mint ahogyan azt most páran gondolják magukról, hanem igen is amit a rendőr, vagy a katonaságnál az elöljáró mond, az úgy van, és meg kell csinálnod.

Visszatérve a cigányokra. Azért volt jobb a pofozkodós időszak, mert ha ismered a cigányokat, akkor tudod, hogy nagy többségük ösztönlény. Csak a verésből értenek, ezért nem hasonlíthatóak össze a gyermekekkel.

Ma egy fegyvere maradt a rendőröknek a cigányokkal szemben, az pedig a pszichológia. Meg kell őket ismerni, és egy állathoz tudom hasonlítani azt, ahogyan kommunikálsz vele. Ők azt hiszik, ha hangosabbak a rendőrnél, akkor fölé kerekedtek. Nem szabad olyan helyzetet kialakítani, hogy csordában érezzék magukat, mert akkor is felbátorodnak. Mindig a legnagyobb hangút, vagy a legnagyobb darab embert kell kiszedni, és azt megbilincselni, mert abból tanul a többi.

Én még dolgoztam együtt pofozkodós kollégával, aki még most is rendőr. Ha ő most bemegy a kocsmába, és azt mondja, hogy állj, komolyan mondom vigyázban állnak a cigányok 1 másodpercen belül. Ez a mostani fiatal cigókra már nem igaz, mivel ők már nem tudják milyen, mikor a Niva után vagy kötve és földúton rodeózunk vele.

Magyarban is vannak elenyésző számban ilyen elemek, akiket régen az emberek kiközösítettek, mert nem volt menő dolog a törvénnyel szembe menni.

Mesélek még egy sztorit. Az ember el lett kapva, nem vitte a balhét, visszapofázott a rendőrnek. Fényes nappal több ember előtt szarrá lett verve a bolt mellett. Másnap bement panaszkodni a rendőrségre, hogy őt megverte a rendőr. Az összes! megkérdezett tanú nem látott semmilyen megverést! A lakosok nagyon jól tudták, hogy megérdemelte.

Ezt követően kiment a főnök, bekopogott a cigányhoz, és ajtó nyitás után jól elverte a főnök is. Közben kifejtette részére, hogy milyen dolog az, hogy a beosztottjával csúnyán beszél, tagadja a tagadhatatlant.