Másnak se engedtek egy betűt sem elolvasni a saját vallomásából?

Tanúvallomás, soha nem voltam rendőrségen. Tudom, hogy az én hibám, hogy hagytam erőszakosnak lenni.

Egy büdös bunkó volt, előadta a bratyizós stílust, meg haverkodjunk, sőt tegeződni akart, vagyis ő tegezett, én nem. Előtte meg az asztalt csapkodta mérgében.

Fél órát váratott. Semmit nem olvasott fel. Minden szarba belekérdezett, hiába mondtam, nem szeretném, nem akarok mást belekeverni, többször bejöttek rendőr haverok azokkal játszottak el színjátékot. Egyszer beszólt nekem, hogy "átvertelek ám, minden szavadat leírtam", közben bejárkáltak a kollegái. Gondoltam a végén majd megnézhetem, azt sem tudom, mi lett 4 oldal, csak az én vallomásom. Nekem panaszkodott, hogy mondták spóroljon a papírral, nem volt jó a nyomtató, akkor elment máshova nyomtatni.

Hozta aláíratni, gondoltam leteszi, átolvasom, akkor nem engedte el a kezéből, meg hogy "az van benne, amit mondtál", írd alá minden lap alján, forgatta, majd a végén kikapta a kezemből és elvitte, simán aláírathatta volna, hogy sorozatgyilkos vagyok.

Saját példányt azt mondta nem ad, de én se erősködtem, mert anyám már az autóban elvette volna, ki volt akadva, mit merészeik a 23 éves lányát nélküle kihallgatni, meg mi az, hogy nem olvashatja el, a rendőrséget hívogatta, végül így is megszerezte egy rendőr ismerősétől (felolvasta neki telefonban, nehogy nyoma legyen.