Ahhoz hogy valaki rendőr legyen kiüresedett lelkű pszichopatának kell lenni?

#20-nak:

Nem tudom hogy honnan vetted ezt a jellemrajzot a pszichopatákról, de nevetséges mértékben általánosítasz, és degradálsz. Megpróbáltál "kívűlről" megérteni minket, de ez soha nem fog sikerülni. Te nem vagy pszichopata.

Egy pszichopata nagy valószínűséggel öt percig sem lenne rendőr. Jellemzően öntörvényűek, így semmiféle ranglétrát nem kultiválnak. Szeretetre való képtelenség? Ezt felesleges volt kiemelni. Az érzelmek többségét nem ismerik. Általában a félelmet és a dühöt ismerik, és ha félelmet sikerül kiváltanod nála, akkor szinte automatikusan lép fel nála a düh és az agresszió. Félelmet legfeljebb agresszióval tudsz náluk kiváltani. Ezt nem egyszerű elérni náluk, de ha sikerül, menekülj. Nem túlzok, nem erősségünk a mérlegelés. Először kitombolom magam rajtad, aztán megnézem hogy mi maradt belőled.. És sajnos abban is tévedsz, hogy nem szadista hajlamúak. A megtorlás rendszerint dopaminnal jár.

Tanulásra való képtelenség. 🤣

Az a szociopata.

Azt tanuljuk meg, ami az érdekünkben áll. Tehát ha például szétverem a fejed tanúk előtt, és ezért börtönbe kerülök, akkor mi a tanulság?

Hogy legközelebb ügyelnem kell arra, hogy ne legyen tanú! Elfelejtetted, hogy öntörvényűek vagyunk?

Ismét #20-nak:

Talán egy olyan jellemző reakciót ismerek, ami rendszerint félreérthetetlenül pszichopatát jelez!

Ha tehetetlenül dühöng akkor úgy nyugtatja le magát, hogy fájdalmat okoz saját magának. Ököllel csap a falba és nem játékosan, vagy a falba rúg.

Nekem már tört el ujjam a kezemen, és a lábamon is. De kaptam már agyrázkódást is, amikor belefejeltem a falba. Egyébként ha ezt a viselkedést te váltod ki, eszedbe se jusson gúnyolni, kiröhögni.

Inkább örülj hogy a falat ütötte, nem téged. Mert azt remélem nem hiszed, hogy nem merne? A falat is azért ütné, mert még nem érte el a viselkedésed a "megéri" szintet. Mert a következményekkel pontosan tisztában van, és el tudod érni hogy ignorálja a következményeket.

Baxxus. Miért hiszitek a pszichopatákat butának?!

#23-nak:

Először is idézek neked olyan helyről, amivel nagyjából én is egyet értek, és amik rám is igazak:

"A pszichopátia személyiségzavar, melynek fő jellemzői a hazudozás, mások kizsákmányolása, meggondolatlanság, arrogancia, promiszkuitás, alacsony önkontroll, valamint empátia és bűntudat hiánya. Képtelenek szeretni, lelkiismeretnek, bűntudatnak nyoma sincs bennük, eszközük a felületes báj, mások manipulálása és uralása. A pszichopátiában szenvedő embereknek meggyőződése, hogy a többi ember fölött állnak, hogy előjogaik vannak, ezért figyelmen kívül hagyják a társadalmi normákat."

A jellem ábrázolása nagyjából megfelelő, csak van benne néhány olyan ok-okozati összefüggés, aminek nem feltétlen van köze egymáshoz. Például hogy meggyőződésünk hogy a többi ember fölött állunk, és EZÉRT hagyjuk figyelmen kívül a társadalmi normákat. Nekem is meggyőződésem hogy sok szempontból az átlag felett állok, amit rendszerint tények is igazolnak, de ennek semmi köze ahhoz, hogy lexarom a normákat. Azokat azért xarom le, mert nem érdekel mások véleménye, és azt csinálok amit akarok. Akinek meg nem tetszik az csináljon lázadást.

Majd én leverem.

Végszóként megjegyzem, hogy igazságügyi szakértő állapította meg a pszichopátiás személyiségzavaromat, többször is. Tudod mi az az IMEI? Vagyis az Igazságügyi Megfigyelő, és Elmegyógyító Intézet?

Én tudom.

Egy meglátásom:

Én nem szenvedek pszichopátiában.

Minden percét élvezem. 🤣

#27-nek:

Hoppá.

Nem szoktam hozzá, hogy ezen az oldalon az intelligencia jeleit tapasztaljam.

Egy pszichopatát rendszerint érdekelnek a következmények, ebben igazad van. Csakhogy teljesen más prioritásokat állít be, mint a "normális" emberek. Vegyünk engem. Intézetben nőttem fel, ahová 13 évesen kerültem eleve bűncselekmények elkövetése miatt. Azokról elég ha annyit mondok, hogy az utolsó elkapásomnál közel 15 fős rendőri készültséggel vadásztak az elkövetőkre, mert meggyőződésük volt hogy azokat amiket műveltem, egy legalább 3 fős banda csinálja. 13 voltam.

Tehát ezek után ugorjunk pár évet. Szerinted, amikor ismét "belendültem", mit mérlegeltem? Hogy ha bűncselekményeket követek el akkor egy bezárt helyre kerülhetek, amilyen helyen az életem addigi jó részét is töltöttem?

Szerinted tartottam tőle?

Vagy azt kezdtem mérlegelni, hogy hogyan kövessem el a balhékat úgy, hogy ne bukjak le?

Írtad továbbá, hogy: "Ami nem megy ésszel, az megy majd erővel."

És ezzel mi a baj?

A cél szentesíti az eszközt, nemde?

Ismét #25-nek:

Szerintem nem fogod megérteni amit írtam. A te empatikus gondolkodásodba erősen bezavar a társadalmi normáknak való megfelelés.

Újfent #27-nek:

Megjegyzem még, hogy bár te a pszichopátiát betegségként kezeled, de nem az. Mindössze eltérés a megszokott sablontól.

Ha betegség lenne, akkor azzal együtt azt is feltételezni kellene hogy egy pszichopata nem beszámítható, és csak akkor lenne elrendelhető a kényszer-gyógykezelése, amire céloztál.

Csakhogy akkor nem lenne büntethető. Tehát felteszem neked a kérdést: beteg, de akkor nem büntethető, vagy nem beteg, de akkor nem kötelezhető orvosi kezelésre? Mert a kettő kizárja egymást.