Milyen érzést vált ki benned a rendőr látványa?

Maga az egyenruha miatt néha kicsit feszültebb leszek, de ugyan ezt érzem mondjuk egy orvosi köpeny láttán.

Meg igazából rendőrök nélkül elég gáz lenne, 20éves nő vagyok, örülök, hogy viszonylag biztonságban tudok sötétben is sétálni, max nagyon béna próbálkozásoknál rosszabb szerencsére sosem történt.

Amúgy nem értem, hogy mit panaszkodnak a zsarukra, egy bolti biztonságiőr sokkal "rosszabb", folyton az ember nyomában vannak amikor meg a népes kiscsalád úgy vonul, hogy a gyerek fizetés nélkül iszik/eszik rájuk se néznek.

Belőlem semmilyet általában.

Kivéve ha messziről kiszúrom, hogy trafipaxozik, vagy ilyesmi, akkor talán valahol felmerül bennem, hogy unatkozásból, vagy kvótából akar-e valamit, de nem szoktak.

Egyébként utcán nem bánom, örülök is ha vannak itt-ott, jelenlétük kissé visszább foghatja a problémás alakokat.

Akartam írni majd kitöröltem, de most hogy láttam mit írt az 1.-es mégis leírom:

Én tisztelem a rendőröket, tűzoltókat és a mentősöket és szerintem a normális állampolgárok 99%-ka ugyan így van velük.

Én szintén rendőr akartam volna lenni, pontosabban nyomozó, végül az utolsó pillanatban rájöttem hogy nem nekem való, túl nagy stresszel jár, így Geográfusnak kezdtem tanulni.

Szerintem nem a kormánnyal kell összemosni az emberek viselkedését, elvégre attól hogy rendőr vagy nem leszel egyből kormánypárti.

Inkább az lehet hogy a tiszteletet nem tudják kifejezni az emberek és inkább kerülnek, "meghunyászkodnak". Rendőrnek lenni nagy dolog, itt Magyarországon pedig hál Isten még létezik a kölcsönös tisztelet és bizalom a lakosság és a rendőrség között.

Ha olyan lenne a rendőrség mint az Egyesült Államokban, akkor megérteném miért kerülnek téged az emberek, elvégre ott bárki bármikor fegyvert ránthat, egy igazoltatás is teljesen máshogy néz ki...

Szóval bennem az a kép van a rendőrökről ami kiskorom óta megmaradt róluk:

Igazoltatásnál (nem tudom hogy szokás-e még a rendőrök felől), de amikor Nyírség környékén egyszer igazoltattak minket a rendőrök éppen hazafelé tartva és szalutálva Jó Napot Kívánok-kal köszönt a rendőr bennem maradandó tekintélyt hagyott. Voltam vagy 4 éves, de akkor először láttam rendőrt és egyből az jött át hogy pontosan olyan egy rendőr mint minden mesében, egy olyan ember akire fel lehet nézni, olyan aki mindig a jó oldalon áll, aki minden gondot megold, egyszóval: menő.

Pláne miután elköszönt még integetett is nekem, szerintem pont ilyen egy rendőr akit tisztelni lehet aki már a mozdulataiból is barátságos, türelmes és tisztelettudó. Kajak olyan volt így visszaemlékezve mint valami szuperhős.

Most 22 éves vagyok, de bármikor látok rendőrt, mentőst vagy tűzoltót szirénázva mindig kedvem lenne szalutálni nekik.

Ha trafipaxozik, akkor a "nincs jobb dolguk?" érzésem van. Ha a városban jön velem szemben az utcán, akkor viszont helyeslem a jelenlétüket. Az idegesítő brazilok olyankor vagy eltűnnek, vagy meghúzzák magukat.

Szóval semmi bajom nincs velük, ha olyan tevékenységet végeznek, ami az én szememben is közhasznú.

Életemben csak párszor volt, hogy Magyarországon megállított a rendőr akár kocsival, akár este az utcán igazoltatni, eddig mindegyik alkalommal mintaszerűen és kedvesen zajlott minden. Nincs okom panaszra, azt az 1-2 drága fényképet leszámítva, amit aljas helyeken lőttek. Ez utóbbinál csak arra tud gondolni az ember, hogy kvótát kell teljesíteniük, de az meg a mindenkori kormány sara.