Ha egy országban olyan munkaerőhiány, demográfiai válság van, amit már nem lehet belső szaporulattal megoldani, akkor melyik a helyes út ennek megoldására? Liberálisok válaszát is várom.

1. Ausztrál modell:

Nagyon szigorú, hiányszakmával kell rendelkeznie a bevándorlónak, beszélnie kell a nyelvet, elbeszélgetés, pszichológiai teszt, addig maradhat az országban, amíg dolgozik, nagyon meg kell küzdeni az állampolgárságért. Többnyire csak munkavállaló marad az ember. Ha szedett-vedett, közel-keleti, afrikai aljanéppel töltött hajó köt ki az ausztrál tengerparton, akkor azonnal visszafordítják, legfeljebb kapnak egy tányér ételt, és egy kis üzemanyagot, amivel haza tudnak menni.

Noha valóban bevándorlók leszármazottjai alkotják az ausztrál lakosság (és elítéltek utódai), a mai állam már a talpára állt, a kormányuk a jelenlegi, ténylegesen rájuk szavazó emberek érdekeit képviseli.

2. Merkeli/Junkeri modell:

Aki ellenőrzi a határt az náci, hiszen aki nem akarja teletömi a kontinenst mindenféle képzetlen, munkavégzésre alkalmatlan, akár terrorizmusra hajlamos aljanéppel, az szélsőjobboldali, populista.

Harsogni kell, hogy az országban munkaerőhiány van, annak ellenére, hogy a saját fiataljaik nem tudnak elhelyezkedni, képzettek, és képzetlenek egyaránt.

A "menekülteknek" csak a jó tulajdonságait mutathatja a média.

Nem számít, hogy akar-e, képes-e dolgozni, segélyezni kell.

A német népnek kell alkalmazkodni, tanulni a nyelvét, el kell fogadnia, hogy az egy másmilyen kultúra, amivel innestől kezdve kötelező együtt élnie.

Mindenféle ellenőrzés, azonosítás nélkül milliók lézenghetnek az országban.

Ezek után csodálkozni, hogy ha neagyjisten a gonosz populisták nyernek, akik egy kis buta, migránsozással tudják befolyásolni azt a népet, akik eddig ők manipuláltak a liberális médiával és véleményterrorral.