Megéri elolvasni a Mein Kampf-ot, illetve aki elolvasta, miért tette?

Éppen ez a probléma lényege: az oktatás, az hogy mi van a tananyagban az már egy óriási nagy cenzúra! Ráadásul a legrosszabb fajta mert gyerekek sokszor egész életre kiható gondolkodásmódját és információszűrőit állítja be!

Hogy dönthet bárki is egységesen arról hogy mit kell tanulnia MINDEN gyereknek egy országban? OK hogy elméletben bármi mást is tanulhat sulin kívül a gyerek de ez csak a szabadság látszatát adja meg mert a gyerekek nagy többsége örül hogy semmi mást nem kell olvasnia sulin kívül, nemhogy még magánszorgalomból pártatlanul informálódjon saját magának.

A mai közoktatás csak egy dróngyár.

Szerintem csak alap, egyetemes dolgokat kéne tanítani (írás/olvasás/matek/alapvető emberi értékek/elsősegély/érzelmi intelligencia stb), és módszereket arra hogy a gyerek maga hogyan tanuljon, keressen/használjon/összevessen információt, stb.

bocs az off-ért

én Hitler önéletrajzát nem olvastam, ellenben Gandhi-ét igen (még régebben, bocs, ha rosszul írom a nevét). Gandhi önéletrajzát egyébként azóta is ajánlom mindenkinek, mert annyira összeszedett, hogy nagyon sok komolyabb mű példát vehetne róla. mind az egyes (hosszú) mondatok szerkesztésében, mind az egész mű struktúrájában.

köszi, hogy megvilágítottátok, hogy mennyire "féloldalasan" tanultuk a történelmet! valójában engem sose érdekelt, ezért sose gondoltam bele, hogy miért csak a hangos dolgokról tanultunk és a békéről miért olyan keveset..

Ha már Hitler, akkor Hermann Rauschning: Hitler bizalmasa voltam c. könyvét ajánlom, nagyon érdekes.

[link]

Általában az oktatásról szerintem ez egy nagyon jó előadás:

„Az Életiskolában a gyerekek reggel felírják egy papírra, hogy mit kell vásárolni az ebédhez, ez íráslecke, de ha számot írnak mellé, az számtan. Elmennek biciklivel, az tornaóra, és mikor jönnek visszafelé, és elszámoltak a boltban, ami számtanóra is volt, akkor megnézik, hogy a gólya megjött-e már aznap, az meg környezetismeret. Tehát egy negyedórában az élet tartalmaz öt tantárgyat, és mi szedjük szét az életet tantárgyakká úgy, hogy bejön a magyartanár, utána kimegy, és csengetnek. Utána bejön valaki, és beszél a környezetről, és sorolhatnám. Számtanórán nincs szó magyarról és beszédről és bármi másról. Ez a szétszedett világ a bajunk igazából.”

Hintalan László előadása:

https://www.youtube.com/watch?v=AcW4WERklKQ

A mai oktatás mint dróngyár elmélettel egyet értek, viszont az is érthető, hogy törin miért a háborúk hadjáratok, hódítások kerülnek előtérbe.

Oké, hogy volt egy Gandhi nevű indiai férfi, aki szépeket mondott, és békés volt, de ez a történelemre nem igazán volt befolyásoló tényező. Lásd, egy ország sem olvadt össze a szomszédjával, egy nép sem vándorolt el miatta, stb. Míg mondjuk Dzsingisz kán, és utódai világhódítása, igen nagy változásokat hozott magával, és nem csak Keleten. Nem fejtegetem tovább, de remélem érthető amit írtam. A földünk népességében, és arculatában bekövetkezett nagy változások általában egy egy nagyobb háború miatt következtek be. Ez a történelem. Történtek dolgok, ahol évszázadokig béke volt ott nem történt semmi, ergo nincs mit tanulni róla.

Bocs az offért, hogy a témánál maradjunk, egyszer én is elkezdtem olvasni, de a felénél abba hagytam, nem láttam értelmét, zavaros katyvasznak tűnt. Mondjuk még tini voltam...

Azért szerintem Gandhi kicsit több annál hogy békés indiai bácsi volt. Több száz éves angol uralom alól szabadította fel a Föld második legnépesebb országát! És mindezt békésen érte el: összefogással, passzív ellenállással. OK ennél azért árnyaltabb volt a dolog, de a lényeg hogy nem szabadságharccal meg terrorizmussal, tehát bebizonyította hogy így is lehet. Ez sokkal nagyobb dolog szerintem mind Dzsingiszke aki kb ugyanazt csinálta mint az elődei csak durvábban.

A békeidőt nagyon leértékeli a történelem, pedig a legtöbb fejlődés mindig békeidőben történt, ez alól talán csak a világháborúk a kivételek. Béke nélkül háború sem lehetne mert akkor termelték az embereket akikkel utána jót lehetett vérfürdőzni ;) Fordítva ez nem igaz.

Itt van a polcomon. Kíváncsiságból szereztem be, még évekkel ezelőtt - történelmünk része, miért ne olvashatnám?

Ám nem olvastam végig, csak nagy vonalakban, mert egy iszonyúan száraz és nehéz olvasmány. Nincs benne semmi olyan amit a történelem iránt érdeklődők már ne ismernének unalomig.

Szerintem nem rossz könyv.

Sokan unalmasnak találják, de Hitler fogalmazásmódjában van valami, ami megragadja az embert.

Egyszer megéri átnyálazni.