Milyen volt a szocializmusban élni? Miben volt rosszabb / jobb mint most?

Az egyén sokkal nagyobb biztonságban érezhette magát, mint ma. Nem kellett tartania attól, hogy elveszti a munkahelyét, nem tudja fizetni a hiteleit és eladják a feje felől a házát. Nem voltak ekkora vagyoni különbségek az emberek között. Megbecsülték az alacsonyabb végzettségű munkásokat is. Nem volt divat az erkölcstelenség, a fiatalok nem drogoztak. A tv-ben sokkal több kulturális műsor volt, sem pornó, sem véres filmek, sem trágárkodás nem kerülhetett képernyőre. A bűnözés is jóval alacsonyabb méretű volt.

Viszont: nem utazhattunk nyugatra. Évekig kellett várni lakásra, autóra, sőt, telefonra is. Nem lehetett mindent korlátlanul leírni és elmondani, mert az ember esetleg megüthette miatta a bokáját. Egy időben a templomba járást sem nézték jó szemmel, és magasabb pozíciókban "ajánlatos" volt párttagnak, illetve ateistának lenni. Kötelező volt az orosz nyelv tanulása, a kisdobos, az úttörőmozgalmi tagság. A boltokban nem volt ekkora választék, mint ma, és például korszerű, nyugati cikkek nem voltak elérhetőek. Nem építhetett az ember olyan házat, amilyet akart, és nem tarthatott több ingatlant (esetleg még egy nyaralót, illetve hétvégi telket).

Mindent összevetve (gazdaságilag) most jobb az élet, de a nagy többség számára a szocializmus sem volt rossz.

Szerintem a milliárdosokat leszámítva a többségnek, az átlagembereknek jobb volt. Nem éhezett senki, nem fagyott meg senki a saját lakásában, mindenki igénybe tudta venni a tömegközlekedést, nem tagadták meg senkitől az egészségügyi ellátást. Ja, és nem voltak az utcán hajléktalanok. Kevesebb volt a bűnözés és az erőszak is. A rendszerváltás előtt a pesti házak kapuit sehol nem zárták, vidéken is sokszor elég volt a ház kulcsát egy szögre felakasztani. Egyszóval nagyobb volt a lét- és a közbiztonság. Nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban éltünk.

Akkoriban nem voltak milliárdosok, a cégvezetők nem kaptak százmilliós végkielégítéseket. Voltak persze az akkori elitnek is előnyei, de messze nem ilyen kirívó, mint most.

Ami hátrány, hogy azért bizonyos értelemben egy nyomasztó világban éltünk. Bár többnyire volt minden alapvető cikk, azért a választék szűkös volt, előfordultak időnként hiánycikkek. És bár a legtöbb embert ez olyan túl mélyen nem zavarta, létezett ez a kommunista hacacáré, alkalmazkodni kellett a rendszerhez, vigyázni kellett, kinek mit mondok, mert tudtuk, hogy a munkahelyeken is vannak besúgók. De ez se volt olyan túl tragikus. Végül is akkor mi voltunk a legvidámabb barakk. És az a fájdalmas ebben az egészben, hogy abból a rendszerből sokkal többet hoztunk ki. Akkor a kommunista országok élvonalában voltunk, minket irigyelt egész Kelet-Európa. Ma meg már a térségünkön belül is egy szégyenfolt vagyunk.

A Rákosi-rendszer totális diktatúra volt.Senki nem érezhette magát biztonságban,még a kommunisták sem.Erről nagyon hosszan lehetne beszélni.Nem ok nélkül volt 56.

A forradalom után fokozatosan javultak a körülmények.

Jobb volt,mint ma : mindenkinek volt munkahelye,még a cigányoknak is.A munkahely benne volt a személyi igazolványban,és aki nem dolgozott sehol ( nyomós ok nélkül)megbüntették közveszélyes munkakerülésért (KK).A dolgozókat a Munka Törvénykönyve valóban védte.Terhes és kisgyerekes nőket pl. nem lehetett elbocsátani.A szakszervezetek valóban védték is a dolgozókat.Az elbocsátáshoz is komoly indok kellett.A 70-es évekig viszont csak akkor lehetett munkahelyet változtatni,ha ahhoz a munkahely hozzájárult.Az új munkahely "kikérte " a dolgozót, a régi elengedte.Ha valaki engedély nélkül hagyta ott a munkahelyét,az önkényes kilépőnek számított,és ennek következményei voltak.Pl.az új munkahelyen meghatározott ideig nem lehetett magasabb fizetése,mint a régin volt stb.Aki tisztességesen dolgozott,és takarékoskodott,az néhány év alatt tudott házat építeni,autót,vikkendházat venni.A tanulás valóban ingyenes volt.Egy többgyerekes család is tudta egyetemre járatni a gyerekét.

A szakszervezetek segélyt adtak a rászorulóknak,kirándulásokat szerveztek,gyermek és felnőtt üdülóket tartottak fenn.Ezekbe ingyen vagy kevés pénzért kaphattak a dolgozók beutalót két-három évenként.

A munkahelyi kollektívák összetartottak,segítették egymást,ha kellett.Pl.házépítésnél ingyen ( ebédért ) dolgoztak a kollegáknak.Mivel minden állami tulajdon volt,és minden a dolgozó népé, aki tehette,hazavitt a munkahelyéről,azt ami kellett neki vagy amit tudott.(Építőanyagot,stb.)Lényegében virágzott a korrupció.A főnökök elnézték ezeket az "apróságokat",ha nem vitték túlzásba.Ők sem voltak különbek,Sokszor a melóst kérték meg egy kis munkára ( sok vezető szinte ingyen építette így fel a házát),felhasználva az ismerőseit.Ezért is nem szóltak a melósaikra.

Minden munkahelyen volt személyzetis,és pártszervezet is.

Nélkülök semmi nem történhetett a cégnél.Az embereket "káderezték."Aki előbbre akart jutni a ranglétrán,annak célszerű volt belépni a pártba.

Nme volt vallásszabadság.Aki vallásos volt,az a legtöbb helyen hátrányt szenvedett a munkahelyén.Ez csak a 80-as évek körül enyhült.Nem volt szólásszabadság,sem sajtószabadság.Az írók,művészek sem alkothattak olyant amit a rendszer nem engedélyezett.

A vezetők jobban éltek,mint a munkások.De ekkora különbség,mint most van,nem volt.

Azt azért tudni kell,hogy a szocialista gazdaság mesterségesen fenntartott volt,a gazdasági szabályok nem érvényesültek.Sokáig a rendszerváltás nélkül sem lehetett volna fenntartani.

Hirtelen ennyi jutott eszembe,.De erről az időszakról nagyon sokat lehetne beszélni.

Nme idealizálni akartam ezt a korszakot,csak érzékeltetni,hogy egy átlag ember hogyan élte meg.Ezért is van az idősebbekben nosztalgia a Kádár-korszak után.