Nekünk magyaroknak miért kevés 20 év ahhoz, hogy a kisember látná értelmét a rendszerváltásnak?

"Nincs iparunk" - konkrétan a magyarországi ipari termelés kb. megduplázódott 1989 óta.

A GDP 1990 és 2006 között 35%-kal nőtt.

Az életszínvonal meghaladja az 1989. évit. Viszont egyenlőtlenebbül oszlik el, ezért lehet, hogy egyelőre többen vannak a rendszerváltás vesztesei, mint nyertesei. A kapitalizmus egyenlőtlenséggel jár. Számolni kell vele, hogy ahol kapitalizmust építenek, ott milliárdosok és hajléktalanok is megjelennek.

Nincs olyan, hogy "a kisember". Sokan vannak, akik látják a rendszerváltás eredményeit. Sokan vannak azok is, akik nem. Reméljük, az előbbiek aránya növekedni fog, mint ahogyan lassan növekedett eddig is.

Kapitalizmus + magyar mentalitás = ez.

Kapitalizmus + (pl.) svéd mentalitás = jólét.

Tanulni kéne az északiaktól.

16:15 - Sokáig én is próbáltam tagadni, de sajnos az a lehúzó tipikus viselkedés, amit magyar mentalitásnak csúfolnak, létezik, tisztelet a kivételnek, akik próbálunk ebből kimászni, hogy nem viselkedünk úgy, stb. De láttam a különbséget (több ízben is) magyar és külföldi között... Ha itt is olyan lenne az emberek viselkedése, már rég ebben a sárban tocsogna az ország. Egy fecske meg nem csinál nyarat.

Változni kell, kicsiben is. Határon túl felügyelet nélkül mertem hagyni a cuccaimat, itthon nem feltétlenül... De ez csak egy a sok közül, amit megfigyeltem.

16:15-ös:

Igen, rossz döntések.

Kik hozták meg azokat?

A politikusaink.

Honnan kerültek ki ők?

KÖZÜLÜNK. Ugyanolyanok, mint bármelyikünk, csak nagyban. Így remek mutatói annak, milyenek is vagyunk valójában.

És még egy kérdés:

Kik miatt volt eleve szükség a magas adókra?

Az adócsalók és más sunnyogók miatt, akik mással viseltetik a saját terheiket.

Kik miatt nem lehetett rendes reformokat csinálni a rendszerváltás óta?

A választók miatt, akik csak annyit értenek, hogy ha itt és most ők kapnak, akkor nekik jó, míg ha tőlük elvesznek, akkor nem jó.

Kik azok, akik folyamatosan keresztbe tesznek itt egymásnak?

A magyarok.

És a fent említett emberek is kicsodák?

Magyarok.

Van hát magyar mentalitás, vagy nincs?

Kik választották meg Meciart? Szlovákok.

Kik választották meg Dzurindát? Szlovákok.

Akkor van értelme szlovák mentalitásról beszélni? És ha nincs, a magyarról miért van?

Nincs olyan, hogy "közülünk" meg "a nép". 10 millióan élnek Mo.-n, igen eltérő "mentalitás"-sal.

Magyar volt Rákosi, Szálasi, Horthy, Kádár, Széchenyi és Kossuth. Melyikük képviseli a magyar mentalitást? Ne gyerekeskedjünk.

Nevetséges dolog a népről meg a mentalitásról beszélni. Nincs nép, hanem sok egyén van. Van mentalitásom, van a többieknek is, külön-külön. Még az enyém is változik az időben, és a többieké is. A többiek mentalitásáról dumálni (ráadásul értelmetlen módon azt egységesnek feltételezve) konkrét megoldandó problémák helyett gyermeteg pótcselekvés, lila álbölcsesség. Egyetlen közgazdász, közigazgatási szakember, szociálpolitikus stb. nincs, aki a szakmájában használna ilyen fogalmakat, mint "magyar mentalitás". Ilyeneket csak kocsmai világmegváltók és buta újságírók használnak.

"Akkor van értelme szlovák mentalitásról beszélni? És ha nincs, a magyarról miért van?"

Mondtam egy szóval is, hogy nincs?

"10 millióan élnek Mo.-n, igen eltérő "mentalitás"-sal."

Tény, hogy vannak egyéni eltérések, és természetesen kivételek is. De ha azt akarod mondani, hogy még soha nem tűnt fel neked egy olyan séma, gondolkodásmód, amit már nagyon-nagyon sokaknál felfedeztél volna legalább nyomokban, akkor bocsáss meg kérlek, de úgy vélem, nem mondasz teljesen igazat.

Gondolj csak a közlekedésre: tíz autósból (akik persze mind magyarok) hányan engednek át egy járdán várakozó egyént az utcán? Vagy akár csak egy másik autóst kikanyarodni valahonnan?

Nálunk talán egy.

Normálisabb helyeken 5-8.

Magyar mentalitás...?

"Magyar volt Rákosi, Szálasi, Horthy, Kádár, Széchenyi és Kossuth. Melyikük képviseli a magyar mentalitást? Ne gyerekeskedjünk."

Mindegyik, a maga módján. Széchenyi talán a legjobb példa, akit hozhattál. Gondolj csak bele, hogy végezte szegény. És vajon miért...?

"Nevetséges dolog a népről meg a mentalitásról beszélni."

Nem, mégpedig azért nem, mert egy területen, egy kultúrában, egy közegben, stb. élő egyének között elkerülhetetlenül ki fog alakulni egyfajta hasonlóság, mindig, mindenhol, mindenütt. Kivételek és egyéni verziók persze mindig lehetnek, lásd följebb, de mindig lesz egy nagy többség, akire bizony nagymértékben jellemzőek lesznek ezek a bizonyos hasonlóságok.

"konkrét megoldandó problémák helyett gyermeteg pótcselekvés, lila álbölcsesség."

Ja, ha szavakon szeretnél lovagolni, hát legyen, átfogalmazom, tessék:

Konkrét, megoldandó probléma például a fent említett közlekedési morál. Aminek külön érdekessége, hogy érdekes módon az autósiskolákról és a legtöbb oktatóról is általában azt lehet hallani, hogy szabálykövetést és előzékenységet tanítanak. De az eredmény végül mégis valami egészen más lesz. Vajon miért?

Vagy konkrét, megoldandó probléma az is, hogy Magyarországon értelmes programmal nem lehet választást nyerni, mert a választók jelentős része nem lát tovább az orránál, és nem is igen érti, mi hogy és miként - azon túl, hogy ha ő kap, akkor jó, ha elvesznek tőle, akkor nem jó, és pont. Vajon miért?

És még sorolhatnám... Szóval ha így jobban tetszik, akkor mondom így: tele vagyunk olyan konkrét, megoldandó problémákkal, amelyeknek legalábbis egy részét értelmesebb helyeken már igen hathatósan tudták orvosolni - mert akarták is, és mert a tömegek sem ellenkeztek. Nálunk azonban vagy nem is akarják, vagy ha akarják is, a tömegek ellenkeznek. Vajon miért?

Nem veszett el a kérdés. Ld. 1. válasz.

A rendszerváltásnak előnyei és hátrányai voltak. Van, aki az előnyeit érzi, van, aki a hátrányait. Naivitás azt gondolni, hogy lehetett volna rendszerváltást csinálni úgy, hogy csak előnyök származzanak belőle. A kapitalizmus nem utópia, vannak hibái. A gazdasági növekedés 1989 után a válságéveket kivéve gyorsabb volt, mint '89 előtt. Hosszú távon a jólét szempontjából a mostani rendszer megéri.