Baloldalnak az fáj, hogy nem tudnak nyerni? Olyanok mint a gyerek amikor hisztizik a boltban ha nem kap csokit?

Nekem nem az fáj, hogy nem tud nyerni a baloldal, történetesen az én pártom több mandátumhoz jutott, mint az előző ciklusban. Nekem az fáj, hogy Magyarország vesztett. Te is vesztettél nagy valószínűséggel, a lakóhelyed is vesztett nagy valószínűséggel, még akkor is, ha a Fidesszel szimpatizálsz, és örülsz, hogy ők uralkodhatnak mindannyiunkon következmények nélkül.

Távol otthonomtól voltam szavazatszámláló, most értem haza, kicsit fáradt vagyok. A viszonylag pontos eredményt még csak hallomásból tudtam meg, miután 10 körül felkeltem.

Persze csalódott, szomorú vagyok, de nem örjöngök, nem hisztizek, stb. számomra ez nem személyes ügy volt. A hazámat szeretem, és a hazám vesztett nagyon, és ez egy kicsit más.

Dühíteni majd az fog, amikor a Fidesz konkrétan visszaél a hatalmával, ill. a hazám és a nép ellen cselekszik, vagy nem cselekszik.

Felőlem lehet hatalmon a Fidesz, ha a nép érdekét szolgálja (eddig nem így volt), és kétlem, hogy megvilágosodnának, megtérnének. Ha igaz keresztények lennének, nem álkeresztények, akkor annak örülnék. Remélem Isten ismét csodát tesz, és lesz új Pálfordulás a szó szoros értelmében.

Akkor nem követnének el előre megfontoltan megbánás nélkül, következetesen és folytatólagosan, szervezetten, nyereségvágyból bűnök garmadát a nemzet ellen és Isten parancsolatával szemben.

Tehát mind mondtam, nem vergődöm, hanem emelt fővel viselem a tudatot, hogy a nemzet vesztett.

Talán megérdemli, van egy ilyen filozófia is, de attól még fáj. Tudod, a gyereknek is bizonyos keretek között hagyni kell, hogy csináljon, amit akar, még ha tudjuk, hogy ezzel árt magának, és fáj ez a tudat, de ettől a normális szülő még nem vágja magát földhöz, nem hisztizik.

Ahogy jöttem haza, azon gondolkoztam, hogy az élet ugyanúgy megy tovább, a hazámat ugyanúgy szeretem, a fákat ugyanúgy szeretem, az út széli prostik miatt, akiket a buszból láttam, ugyanúgy elszomorodott a szívem, mint eddig, mert személyes sorstragédiájú embereket látok mögötte, stb. a szép és lepusztult házakon szintén elgondolkoztam.

A szegény embereken szintén, hogy nem hiszik el, hogy lehet valami más, és beletörődnek abba, amibe szocializálódtak, iszonyat nehéz melóval lehetne őket felemelni, ha egyáltalán, és tudod, ugyanez a helyzet a magyar néppel is: nem tanultuk meg a demokráciát, diktatúrán szocializálódtunk, és ehhez ragaszkodunk (nem én, nem a pártom, hanem a magyar nép jelentős része). Ha nem így lenne, akkor itt se a vörös-, se a narancsdiktátor nem maradhatna meg. Igen, ez szomorú.

#22

Sajnos nem csak igaz lehetne, hanem az is.

Sajnos az, hogy az ország a saját erejéhez képest szépen fejlődik, viszont távolról sem igaz.

"Aki dolgozik az jut is valamire." Ez igaz is, meg nem is, meg részben igaz, viszont nem a témához kapcsolódik.

"És aki dolgozni akar annak van munkája."

Ez sem teljesen igaz, de ez csak egyetlen apró tényező a sok millió másik fontos tényező között, amit figyelembe kellene venni. A rabszolgáknak is lehet hogy mindig volt munkájuk, de ez még nem jelentette, hogy milyen jó volt nekik, és a rabszolgatartóknak és a rabszolgakereskedőknek és emberrablóknak hálásnak kellet volna lenniük.

"Nincs diktatúra nincs veszteség, van helyette viszont polgári kormány családtámogatás otthonteremtési támogatás stb."

Köszönöm, hogy megismételted a kormánypropagandát.

Az utolsó mondatod meg téged minősít, nem is kell hozzászólnom.