Milyen ésszerű érvek szólnak az új köznevelési törvény mellett? Mégis miért volt szükség rá?

Hű, ha neked vannak állami suliba járó gyerekeid, akkor vagy kivételesen mázlista vagy az iskolákkal, vagy a hited elnyomja az éleslátásodat.

De mindenképpen egy másik „buborékban” élsz, mint én. Leírom, mi a valóság az én világomban.

„Mert vagy nem tudott volna mert sportoló vagy külföldön él az ott dolgozó szüleivel, vagy nem volt rá alkalmas, mert mondjuk már 5 helyről zavarták el fegyelmivel, mindenhol agresszíven támadt a diákokra.”

Az ismeretségi körömben ezekkel ellentétben azért lettek magántanulók a gyerekek, mert kicsinálta őket az iskola (értsd: a kiégett, rosszindulatú tanítónők – mielőtt nekem esnének, nem, nem minden tanító vagy tanár ilyen, de sajnos elég sokan vannak, amit meg is értek a munkakörülményeik miatt). Akár „normális”, akár pozitív vagy negatív irányban „kilógó” gyerekekről van szó, az állami rendszer jelenleg sajnos nem igazán tudja őket kezelni.

Olyanok is vannak, akik részképességzavarosak (pl. diszlexiásak), és a suliban nem tudnak velük mit kezdeni, mivel a tanárok nem értenek hozzá (plusz 30+ gyerek mellett energiájuk sincs a differenciálásra), no meg fejlesztő sincs elég… vagyis legjobb esetben közlik a gyerekkel, hogy feküdjön a padon órán. Szerintem elég érthető, ha a szülő – aki pontosan látja, hogy Pistike nem hülye, csak az olvasással van nehézsége, amit fejleszteni lehetne – emiatt más megoldást keres, ahol nem olyan közegben fog a gyereke eltölteni 12 évet, ahol hülyének nézik.

Létezik tehát egy (egyre növekvő számú) réteg, akik valóban „kimenekítik” a gyereküket az állami rendszerből. Épp azért, hogy egy szétszivatott roncs helyett „érett, ismeretekkel gazdag, gondolkodni képes emberke legyen belőle”. Innen nézve érthetetlen, mit fog megoldani a rejtélyes „engedélyező szerv” által lehetővé tett „egyéni munkarend”… ami azért is érdekes, mert egyéni tanrendre eddig is volt lehetőség (ismerek általános iskolást és gimist is, aki így tanul, de kis guglizással számos iskolában találni erről információt). És mivel azt sem tudni, mit takarnak pontosan ezek a fogalmak, elég sok kérdés merül fel az emberben…

„MINDEN iskolában elvárás lesz, hogy az IKT eszközök megfelelő alkalmazásával, a lehető legjobb módszerekkel tanítsák a diákokat és éppen a korunknak megfelelő ismeretanyagokra,…”

Hát, szerintem ez inkább a „mese”, nem az alternatív iskolákról „szőttek”. Aki belelát a hazai állami iskolák működésébe, pontosan tudja a valóságot: túlterhelt, felülről csesztetett, így frusztrált tanárok, eszközök hiánya, zabszemmel a seggükben irányító igazgatók, hozzá nem értők által gyártott központi tankönyvekből kötelező oktatás… Írhatnak négyévente új kerettantervet (majd készíthetnek EU-pénzből hozzá új tankönyveket megint), semmi nem fog változni tőle, amíg arra nem találunk megoldást, hogy a tanári pálya vonzó legyen (anyagi megbecsültség), így valóban rátermett és elhivatott emberek válasszák. Vagy hogy egyszerűen csak válasszák – mivel a kormányzati kommunikációval ellentétben igen nagy tanárhiány van (a reál tárgyakból egyenesen brutális). Ja, és legyen pénz a „sima” iskolák számára is (ne csak az egyháziakba öntsük).

Azt nem említed, hogy a módosítás értelmében (a max. 30%-os eltérés mellett) mostantól félévente kéne megfelelniük az alternatív suliknak a kerettantervnek. Ez pl. a Waldorfoknál elég gázos, hiszen ott működik a differenciálás, nem kell „első félévre írni-olvasni” (sarkítottam nyilván). Egyébként régebben én is azt gondoltam, a Waldorf-sulik amolyan hosszúra nyúlt óvodák. De mióta a gyerekeim állami iskolások, a tesóméi meg Waldorf-iskolások, jobban belelátok a dolgokba, és ma már inkább viccnek tartom, hogy az állami rendszerben 12 évig bifláztatunk be doglokat (amiket aztán szinte mind elfelejt a gyerek), neveljük szorongó, együttműködésre képtelen kis biorobotokká a gyerekeket, a W-gimiben pedig csupán egy évet kell a „hosszúra nyúlt ovira” rátenniük, hogy le tudják rakni ugyanazt az érettségit, mint egy állami iskolában. Nyilván az sem véletlen, hogy az ex oktatási miniszter Pokorni Zoltán gyerekei is ilyen iskolába jártak, ahogy számos értelmiségi adja tanulócsoportba vagy egyéb alternatív suliba a gyerekét.

Nézőpont kérdése is tehát ez a dolog. Nekem szakmámból adódóan is volt szerencsétlenségem közelről látni a köznevelési törvénykezés alakulását, ahogy rengeteg tanár véleményét, mindennapi életét is látom. És azt kell mondjam, a tankönyvpiac államosításától a Taigetosz-törvényen át a mostani módosításig minden ész nélküli központosításra, a gyerekek uniformizálására utal, nem az általad írt gondolkodó emberek nevelésére.

Mivel nem csak gyerekeim vannak de magam is tanítok, mégpedig állami iskolában, így talán kicsivel több rálátásom van a dolgokra mint neked. De cáfolj meg nyugodtan, ha tudsz!

A magántanulói intézményről pontosan leírtam, hogy milyen esetek vannak, semmivel nem mondtál ennek ellen. Ahogyan az, hogy a „szülők kimenekítik a gyereküket” című mese másik oldalát is ismerem. Van nálunk is pár olyan diák, akit így „menekítettek” ki a szülei a kiégett pedagógus karmai közül. Csak az az apróság hiányzik a meséből, hogy ezen „kimenekített” diák előtte eljutott a fegyelmi tárgyalásáig és már nem a mi iskolánkban történt meg vele először. Amikor jön egy gyerek, mert a másik intézményből eltanácsolták – magyarán fegyelmi problémák miatt vagy inkább már átíratták, vagy kirúgták, akkor tiszta lappal indul. De amikor a harmadik igazgatói intőjét szerzi meg egy tanév alatt, akkor nem hiszem hogy az egy kiégett, megkeseredett pedagógus műve lenne. Inkább a diák tettei vezettek oda, nem gondolod?

Ahogyan ha az iskolában, az osztályban van másik 20-25 olyan gyerek, aki tud tanulni, akik nem panaszkodnak arra a tanárra, hanem szeretik, akik szülei jól kijönnek ugyanazzal a pedagógussal, élek a gyanúperrel, hogy ott a diákkal van a gond, esetleg a szüleivel. Valóban, nekem is van olyan kollégám, aki nem tudom mit keres még ott az iskolában. De a többséget ő is jól tudja kezelni, tanítani és nem ellenséges velük. Ahogyan nekem is volt olyan diákom, aki még az élettől is elvette a kedvemet, hiába próbáltam vele bármilyen módon jó viszonyt kialakítani, hiába dicsértem, segítettem, jutalmaztam amikor lehetett, akkor is első számú feladatának tekintette hogy engem kikészítsen, nekem rossz perceket szerezzen.

Az állami rendszer nem alkalmas a kivételes esetek kezelésére. Pontosan emiatt nem vagyok híre az erőltetett „integrált” oktatásnak, amikor képességre és bármire tekintet nélkül szándékosan vegyíteni kell a diákokat, mert csak. A pozitív irányba kilógó diákokat pontosan az korlátozza a leginkább, hogy ugyanoda vannak beerőltetve, mint a negatívan kilógók. Egyik sem tudja magát kibontakoztatni. Csak míg az elsőn lehet a tanárnak segíteni még egy nagy létszámú vegyes osztályban is, mert tehetséggondozásra, versenyeztetésre vagy egyéb fejlesztésre ma más még könnyebb módok vannak, mint régen – addig a negatív irányba kilógokkal nem tudunk mit kezdeni. Ha 1-2 ilyen diák van az osztályban az mindenkinek tönkre teszi az óráját. A kiégésnek sokszor ez az oka, hogy a pedagógus tervez, készül, dolgozik és szeretne jó órát tartani, de egyszerűen nem engedik. Hiába készülök én a legmodernebb eszközökkel, gyakorlati feladattal, érdekes, játékos módszerrel, ha ott megrekedünk, hogy a 25 gyerekből 18 nem készítette el a házi feladatát és emiatt semmire nem emlékszik az előző órák anyagából.

Az iskolákban most végre vannak fejlesztő pedagógusok és vannak oktatást segítők. Az elmúlt 5 évben az 1 db pedasszisztens helyett most van 2 az iskolában és idén már teljes állásban volt saját fejlesztő pedagógusunk, fél munkaidőben gyógytornászunk és jövőre még lesz fejlesztésre segítségünk. Tehát változás van, jelentős.

Az, hogy az alső tagozaton éveken keresztül nem volt lehetőség buktatásra, scak a szülő beleegyezésével lehetett évet ismételtetni, az hatalmas, behozhatatlan károkat okozott. 2011-től változtattak rajta, vagyis akik előtte kezdték az iskolát, közöttük még rengetegen lesznek akik úgy jutottak el negyedikbe, hogy írni-olvasni is alig tudtak. Ez nem a pedagógus hibája, hiszen mit tehet ellene? Ha Pistike akkor is mehet másodikba ha egy betűt sem volt hajlandó leírni az év során, akkor mihez kezdjenek vele negyediktől? Volt ilyen diákon pár éve. Szépen mosolygott minden órán, de se írni nem írt le semmit, se válaszolni nem volt hajlandó semmire, se csinálni bármit. Mit lehet kezdeni vele egy 20-25 fős osztályban?

Nem értem, hogy miért hiszed te is azt, hogy a két végletes megoldás helyett az, hogy egyénre szabott lehetőségek lesznek, az egyből megszüntetését jelenti a magántanulói lehetőségnek. Hogy miért lenne rosszabb egy „kimenekített” gyereknek, ha hetente be kell járnia az iskolába, csak nem minden órára. Hogy mitől lenne rosszabb egy diszlexiásnak, ha rá szabható egyéni tanredet igényelhet és nem kell irodalom órára járnia, ellenben mehet fejlesztésre.

Nm tudom jól fog-e működni a rendszer, ahogy senki sem tudhatja. De a lehetőség, hogy ezentúl lesznek fokozatok, hogy nem az adott iskola fog dönteni, ahol esetleg éppen konfliktusa van a szülőnek, gyereknek a pedagógusokkal, az inkább jó irányt mutat.

„ Aki belelát a hazai állami iskolák működésébe, pontosan tudja a valóságot: túlterhelt, felülről csesztetett, így frusztrált tanárok, eszközök hiánya, zabszemmel a seggükben irányító igazgatók, hozzá nem értők által gyártott központi tankönyvekből kötelező oktatás…”

Aki belelát az oktatásba az nem mond ilyen hülyeségeket. Az iskolákban soha nem volt eszközbőség, mindig is hiányok voltak – de most hatalmas fejlesztések mennek. Az elmúlt pár évben az 1 db projektorról eljutottunk oda, hogy minden teremben van kivetítésre lehetőség számítógéppel, több okostáblával és egy osztálynak elegendő tablettel. Az egy informatika terem helyett kettő lett. Nem lettűn NASA, nincs mindenhol +D kivetítő, de nem is lesz. Igen, most is eszközhiányosak vagyunk, de messze nem olyan rossz a helyzet mint volt előtte.

A tankönyvekről szőtt mese meg felejtős lehetne végre. A diáknak minden tankönyv egyetlen könyv, nincs választási lehetősége. Neki totál mindegy, hogy milyenből kellene tanulnia, csak a pedagógusnak fontos. És igen vannak sokan, akik nem valóak a pályára. Rokonom gyerekének a tanára pl. megveteti a tankönyvet majd azzal kezdi az évet, hogy kijelenti a tankönyv sz*r és abból nem is szabad tanulniuk. Akkor minek vette meg? van választási lehetőség, nem csak egyféle tankönyv van. Hogy neki pot az tetszett ami már nincs a listán, az lehet. De ha tud úgy tanítani, hogy tankönyvre sincsen hozzá szüksége, akkor minek kell neki bármilyen avgy mi lehet a problémája bármelyikkel? De te, mint szülő, bármikor megvehetsz bármilyen tankönyvet a ygerekednek. Ha az osztály úgy dönt, akkor a szülők a tanár kérésére nyugodtan vehetnek több ezer forintos könyveket és tanulhatnak abból. Tudod nekem nem volt igazán ínyemre, amikor 2 általános iskolás gyerekemnek 36 ezer forintot kellett fizetnem a tankönyvére, majd a felét nem is használták, mert az nincs benne a tantervben és helyette fénymásolatokat használtak, mert az meg hiányzott. Szép volt, csilivili meg drága – de jó az nem .

Igen, a Waldorfnál valóban gázos a helyzet. de nem is tartom azt az iskolatítpust megfelelőnek, bár tőlem működhetne. Csak éppen családon belüli tapasztalat, hogy nyolcadikot elvégezve a gyerekek ott álltak egy nagy semmivel. Sem tudásuk, sem képességeik nem voltak abból az igen jó hírű Waldorf iskolából kikerülve, csak problémáik. Nincs sem rálátási, sem beleszólási lehetőségen az ügyeikbe, kívánok nekik sok sikert és ha rajtam múlna hagynám őket békében. A rokonom is csak azóta nem szereti azt az iskolát, amióta rájött ő maga, hogy mennyivel jobban jártak volna a ygerekei ha nem oda íratja be őket – de ez legyen az ő döntése.

Amit én látok az iskolában az az, hogy vannak rengetegen akik előre akarják vinni az ügyet, tanítani akarnak és szeretnek, javítanák az iskolát. Majd jönnek az örök elégedetlenkedők, akik mindig kárognak, keresztbe tesznek, tüntit szerveznek és lázonganak. De pont nem ők azok a pedagógusok, akik javítanák a helyzetet – ők azok, akik szerinted a kiégett, rosszindulatú kategóriába esnek. Aki sír azon, hogy túlterheltek a diákok, de rak még rájuk egy lapáttal, mert az ő tárgya persze mindenek felett van, vagy aki siránkozik az eszközhiány miatt majd be se kapcsolja az okostáblát, pedig ott van a termében. Vagy éppen a tehetséggondozásért kiabál, majd köpködi azt a kollégáját aki kitalált és megcsinált egy plusz fejlesztő foglalkozást a csoportjának.

Bocs a hosszú szövegért, de az elmúlt években annyi visszásságot láttam belülről és annyi hazugságot hallottam az oktatással, iskolákkal kapcsolatban, hogy nehezen állom meg. A köznevelési törvényt változtatni kell, mert így, most nem jó. Az, hoyg a változtatás mögött jó szándék és megfelelő elképzelés van, azt nem kétlem. Hogy meg tudják-e valósítani, hogy azt érik-e el vele ami a szándék, az a jövő kérdése. Csináltak már hatalmas ostobaságokat is az elmúlt években, szerencsére közülük a legtöbbet már visszavonták, megváltoztatták. de az, ha maradunk a langyosban vagy megint azok szavára hallgatunk akik már 20 éven keresztül bizonyítottan ártottak az oktatásnak korábban, az nem vezet sehova.

Nyilván mindenki a saját tapasztataiból indul ki, te is, én is. És igazad van, nem tanítok, csupán a saját és az ismerőseim gyerekeinek, a tanár barátaim és azon tanárok véleményét ismerem, akikkel a munkám során találkoztam. Bizonyára mind a saját „buborékunkban” élünk, mert ezeknek az embereknek sajnos nem olyan pozitív a véleménye az oktatás helyzetéről, mint neked. Az életpályamodelltől a (kommunikáció szerint) megnövelt béren át a(z állítólag nem létező) tanárhiányig, vagy akár a tanárképzés siralmas helyeztéig számos intézkedés eredménye negatív szerintük. Többen közülük azért mentek át alapítványi iskolákba vagy lettek magántanárok, mert nem bírták a nyomást – amire gondolom, rávágnád, hogy „pont nem ők azok a pedagógusok, akik javítanák a helyzetet – ők azok, akik szerinted a kiégett, rosszindulatú kategóriába esnek”, de ez nem így van, ők azok, akik „tüntiznek”, mert pontosan látják, hogyan nyomorít meg ez a rendszer gyereket, tanárt, szülőt. És ők azok, akik egy alapítványi iskolában (és most hagyjuk a Waldorfot, olyan iskolákra gondolok, amelyek a központi kerettanterv alapján működnek) valóban tudnak tanítani, differenciálni, tehetséget gondozni vagy segíteni a felzárkóztatást.

A szülői oldalról nézve számomra az a nagyon meglepő, hány olyan család van manapság (igaz, csupán Budapestet ismerem), ahol erőn felül hajlandóak fizetni azért, hogy a gyerek alapítványi iskolába (vagy akár tanulócsoportba) járhasson, ne államiba. A te nézőpontodból ez bizonyára csupán tömeghisztéria. A mi nézőpontunkból felelős szülői magatartás azért, hogy mentálisan egészséges, gondolkodni, másokkal együttműködni képes felnőtt váljék a gyerekünkből.

Mindezek ellenére hangsúlyozom, nem gondolom azt, hogy minden állami iskola rossz, vagy minden tanár „gonosz”. Azt viszont igen, hogy nehéz a helyzete az iskoláknak és a tanároknak, és ezen az utóbbi évek intézkedései nem segítettek, ezért fenntartásaim vannak az újabbakkal szemben is.

Persze értem, hogy te ezekkel ellentétes dolgokat gondolsz és tapasztalsz, és remek dolognak tartom, hogy ilyen jó iskolában van szerencséd tanítani.

„A magántanulói intézményről pontosan leírtam, hogy milyen esetek vannak, semmivel nem mondtál ennek ellen.”

Az ellentmondás az, hogy szerinted mindig a gyerek a problémás, ha ki kell venni az állami rendszerből (ahogy most is újra erre hoztál fel példát), szerintem pedig sok esetben nem a gyerekkel/szülővel van a gond. Sajnos nekünk olyan állami sulit sikerült megtapasztalnunk, ahonnan fél osztályokat hoztak el, mivel a tanítónők folyamatosan alázták, gúnyolták, krétával dobálták, stb. a gyerekeket – és nem egy ilyen volt, hanem szinte az összes (és az igazgató szerint ezek teljesen rendben lévő dolgok, „ha nem tetszik, el lehet menni”). Persze, az osztályok másik felének ez tökéletesen megfelelt, mert a gyerekük vagy nem merte otthon elmondani, mit tapasztal a suliban, vagy ezt tekintette normálisnak, vagy – mint a szülők kifejtették –, „egy gyereknek ne legyen véleménye”, „tanulja meg, hogy ilyen az élet”, vagy „máshol sem jobb”. Bár én azt gondolom, az sem egészséges, ha Pannika azt nézi évekig, hogy Nórikát folyton alázzák mellette, elfogadom, hogy vannak szülők, akik számára ez a helyes nevelési módszer. De azt te sem gondolhatod, hogy ebben az iskolában ennyire sok „problémás” szülő és gyerek gyűlt össze, hogy több évfolyamon lázongtak az elvetemültek, de különben minden totál rendben folyt.

„Az állami rendszer nem alkalmas a kivételes esetek kezelésére. Pontosan emiatt nem vagyok híre az erőltetett »integrált« oktatásnak, amikor képességre és bármire tekintet nélkül szándékosan vegyíteni kell a diákokat, mert csak.”

„Hogy miért lenne rosszabb egy »kimenekített« gyereknek, ha hetente be kell járnia az iskolába, csak nem minden órára. Hogy mitől lenne rosszabb egy diszlexiásnak, ha rá szabható egyéni tanredet igényelhet és nem kell irodalom órára járnia, ellenben mehet fejlesztésre.”

Ha a most „kimenekített” magántanulókat visszaterelik egyéni munkarendben (nem tanrend, hanem „munka” :)) az iskolába, az pont megint az integráció felé mutat, nem? Ha az engedélyező szerv azt állapítja meg, hogy néhány órára nem kell bejárnia, attól még be kell járnia oda, ahol nem tudják kezelni, ahonnan esetleg „kiutálták”, nem?

„A tankönyvekről szőtt mese meg felejtős lehetne végre.”

Igazad van, nem kötelező tankönyvből tanítania a tanároknak. De ha mégis szeretnének, akkor miért gond, ha megválaszthatják, miből? Viszont az általam ismert iskolák zömében a tankönyvválasztás úgy fest, hogy kötelezően meg kell rendelni az állami tankönyvek valamelyikét (oké, lehet „újgenerációs”, államostított Apáczai vagy NTK stb. is), és ha mondjuk a tanár egy ezeken kívülit szeretne, akkor azt az igazgató (félelemből) nem engedi megrendelni. Van, ahol elég bevállalós, és megengedi – gondolom, ezeket az igazgatókat fogják az új tv. módosítás értelmében a tanári kar és a szülők megkérdezése nélkül lecserélni eztán. ;)

Persze én elfogult vagyok a tankönyvpiac államostításával kapcsolatban, mert sajnos beleláttam/belelátok, hogyan, miből, kik és mit csinálnak. És ez alapján nem tudsz meggyőzni arról, hogy nem szimplán az EU-pénzek lenyúlásáról és arról van szó, hogy a kormány népszerűsítse önmagát az ingyenes tankönyvekkel.

#14

A probléma ott van, hogy te azt hiszed, hoyg szerintem minde jó és szép, meg minden rendben van az oktatásban. Tévedsz. rengeteg ostobaság, korlátoltság, baj és hiány van az oktatásban. Nagyon sokat kell a pedagógusoknak dolgozni, míg vannak akik tojnak bele, csak ledarálják az óráikat, szemétkednek kicsit a diákjaikkal, örömködnek ha egyest adtak és húznak el, nehogy bármi mást is kelljen csinálniuk.

Ahogyan azt hiszed hogy „Többen közülük azért mentek át alapítványi iskolákba vagy lettek magántanárok, mert nem bírták a nyomást – amire gondolom, rávágnád, hogy „pont nem ők azok a pedagógusok, akik javítanák a helyzetet – ők azok, akik szerinted a kiégett, rosszindulatú kategóriába esnek”,„ Pedig nem így van. A pedagógia éppen azért csodálatos, mert nincs egyféle sikeres módszer arra, hogy hogyan kell és lehet tanítani, ahogyan nincsen olyan módszer amivel mindenki jól tud tanítani vagy minden gyereket lehet tanítani. Éppen az a baj, hogy módszertől függetlenül, a lelkes, tenni akaró és tudó kollégák életét teszik tönkre azok akiket és a rosszindulatú, kiégett kategóriába teszek. Ők a kerékkötök, nem azok akik tenni akarnak csak másképpen. Ilyenből mindenhol lehet találni, csak a jobb iskoláknak meg van az a lehetősége, hogy idővel megszabaduljanak tőlük, mert találnak helyettük mást.

Soha nem azzal van a baj aki nem ért egyet másokkal – én pont olyan vagyok aki nem ért egyet az iskolámban levők többségével bizonyos kérdésekben. A baj azzal van aki CSAK szövegelni tud, csak a másikat leszólni és aki mindig scak azt magyarázza meg miért nem tudja megcsinálni, használni, alkalmazni stb. Az egyik kollégám évek óta nem tud tankönyvekhez jutni, mert az egyik tárgya a „kevésbé fontos” kategóriába esik, így régi, könyvtári példányokat használ. Megoldotta. Elmondja hogy így értelmetlen a dolog meg nehéz, de megoldja. ha ő morog, akkor igaza van és a többiek is elfogadják. Ahogy ő is megérti, hogy tényleg nem volt eddig azoknak a könyveknek a cseréjére lehetőség. Most talán lesz.

Pont azt írtam le neked, hogy mennyire nem értek egyet az erőltetett együtt tanítással. Igenis azoknak a gyerekeknek akiknek egyéni oktatásra, kiemelt figyelemre, plusz időre lenne szükségük, nekik ezt meg kellene adni. és éppen ezért nem szeretném ha megint azok dönthetnének az oktatásban akik 20 éve is tették, mert ők érték el, hogy kötelezően mindenki „integrált” oktatásban részesüljön. Miattuk nem lehet kis létszámú osztályt indítani azoknak a diákoknak, akik többet igényelnének – mert az szegregáció, megkülönböztetés stb. Igenis pont azoknak a kollégáknak lenne itt nagy feladata és lehetősége, akik éppen azért kellett elmenjenek az állami iskolákból amiket leírtál. mennyivel jobb lenne ha pl. a mi városunk 4 általános iskolájában legalább 2 olyan osztályt is lehetne indítani, ahol max. 10-12 fővel haladnának, saját tanárral, aki egyben fejlesztő pedagógus is vagy éppen olyan módszer szerint tanítana, amit inkább az alapítványi iskolákban tud megvalósítani.

„Az ellentmondás az, hogy szerinted mindig a gyerek a problémás, ha ki kell venni az állami rendszerbő”

Nem. Ez csupán az egyik volt azok közül amiket példának felhoztam, pont mert te írtál arról, hogy „kimenekítették” a gyereket a közoktatásból. Azt nem értem, hogy miért kell előre leírni egy intézkedést, amikor azon kívül, hogy ezentúl nem csak a két végletre lesz lehetőség, még semmi mást nem tudunk. Miért hiszed azt rögtön, hogy ez csakis ellenük jöhetett létre és csakis rossz lehet.

„Igazad van, nem kötelező tankönyvből tanítania a tanároknak.”

Nem ezt írtam. Éppen ellenkezőleg. A lényeg, hogy a tanárnak fontos a tankönyv és nem a gyerenek. A szülők pedig a tanártól hallják hogy a tankönyv rossz vagy jó – esetleg a gyerektől. Nekem a sajátom panaszkodott pl. a mozaikos könyveire, hogy nem lehet belőlük rendesen tanulni, holott szerintem nem volt vele gond. Ahogy viszont a kollégám szerint nagyon jó tankönyv meg szerintem volt használhatatlan. A szemlélet változott meg és ez a tankönyviadást érzékenyen érintette. Az ingyenes tankönyvellátás volt a cél, ezzel viszont nem fér össze az, hogy piaci alapon készített tankönyveket korlátlanul lehessen vásárolni. Nekem, mint szülőnek, az állami kiadású tankönyv éppen úgy megfelelt, mint bármelyik másik, a különbség annyi amennyit most nem kell kifizetnem. De ha senkinek nem kell a tankönyvért fizetnie, akkor ott van a lehetőség, hogy az osztállyal a tanár megbeszélje, hogy azt az 1-2 könyvet ami jobb lenne vagy szerinte inkább használni kellene, azt megvegyék. Gyerekem iskolájában is ezt teszik. megkérdezték hogy hajlandóak-e a szülők megvenni a gyereknek az XY könyvet 4800Ft-ért és amikor igent mondtunk, akkor megrendelték. Van belő példány a könyvtárban, aki nem akarná kifizetni annak lehet kölcsönözni, de szerezhetnek máshonnan is.

Nem akarlak meggyőzni arról, hogy egyes személyeknek nincsenek benne hátsó szándékai avgy ne akarnának ügyeskedni vele, mert ez mindig is így volt és így is lesz. De te meg ne akard vele elhitetni, hogy a piacon levő tankönyvkiadók a diákok két szép szeméért és nem a haszonért készítették és forgalmazták a tankönyveiket. A különbség most annyi, hogy akinek van pénze az most is megvehet bármit a gyerekének, akinek viszont nincs pénze, annak nem is kell. És az állami tankönyvekből az internet világában tökéletesen lehet tanulni még a legjobb iskolák, legjobb diákjainak is.

Érdekes fordulat az ügyben a Waldorf Szövetség lobbitevékenysége nyomán az alábbi közlemény:

„1. Maximum 30%-os eltérési lehetőség az állami kerettantervi struktúrától:

Megállapításra került, hogy a törvényben szereplő fogalmak és előírások olyan módon lesznek értelmezve, amelynek a Waldorf-kerettanterv jelenleg is teljes mértékben megfelel, ezért ez a változtatás egyáltalán NEM FOGJA HÁTRÁNYOSAN ÉRINTENI a Waldorf-iskolákat.

2. A félévenkénti szakaszolás előírása:

Ezzel a kerettantervi előírással kapcsolatban két lehetséges út áll előttünk:

- az új NAT és állami kerettanterv novemberi várható megjelenésével egyidejűleg a végleges szövegek alapján módosulhat az Nkt. vonatkozó előírása.

- amennyiben ez bármely okból nem történne meg, úgy az új Waldorf-kerettantervet összhangba kell majd hoznunk ezzel az előírással. A mostani egyeztetés alapján látunk lehetőséget arra, hogy ez a SZÁMUNKRA IS MEGFELELŐ MÓDON TÖRTÉNJEN MEG.

3. Tankötelezettség kérdése:

A tankötelessé válás KORHATÁRA NEM VÁLTOZIK: mint ahogy az eddigiekben is, úgy ezentúl is az augusztus 31-ig betöltött 6. évtől kezdődően válik egy gyermek tankötelessé, de továbbra is lehetséges az óvodai nevelés egy évvel való meghosszabbítása. A különbség az, hogy ezentúl az Oktatási Hivatal lesz az, aki a döntést meghozza ezzel kapcsolatban. Az egyeztetés során egyértelműen megerősítésre került, hogy az OH alapvetően az intézmény véleménye alapján fog döntést hozni. A kérelem beadási határideje január 15-e, ezért tanácsos lesz a minden "bizonytalan" gyermekre megkérni az óvodai ellátásban maradást.

Amint elkészül a hivatalos eljárásrend, felvesszük a kapcsolatot az OH tisztségviselőivel és egyeztetni fogunk a témában, hogy a többletadminisztrációs feladaton kívül a döntési kompetencia áthelyezése NE OKOZHASSON KÁRT a Waldorf-intézményeknek és a családoknak.

4. Óvodakötelezettség kérdése:

Az óvodakötelessé válás előírása változni fog. Az óvodakötelezettség továbbra is 3 év, az eddigiekben a gyermekeket 5 éves korig lehetett felmenteni, ezentúl azonban ezt csak 4 ÉVES KORIG LEHET megtenni. Ebben az esetben is egy külső szerv - a területileg illetékes Kormányhivatal - fogja meghozni a döntést. Az egyeztetés során itt is egyértelműen megerősítésre került, hogy a Kormányhivatal alapvetően az intézmény véleménye alapján fog döntést hozni.

Amint elkészül a hivatalos eljárásrend, felvesszük a kapcsolatot a fővárosi és a megyei kormányhivatalok tisztségviselőivel és egyeztetni fogunk a témában, hogy az 5-ről 4 évre csökkenésen és a többletadminisztrációs feladaton kívül ez a "döntésáthelyezés" NE OKOZHASSON KÁRT a Waldorf-intézményeknek és a családoknak.”

A fentiek az alábbi kérdéseket vetik fel:

1. Hoztak egy törvényt, aminek az értelmezését még nem találták ki?

2. Hoztak egy törvényt, ami még változni fog, ha kijön az új Nat.?

3. Tulajdonképpen semmi sem változik, csak betettek egy bürokratikus szervet a folyamatba?

4. Tulajdonképpen semmi sem változik, csak betettek egy bürokratikus szervet a folyamatba?

Nos, én még mindig nem értem, ennek így mi értelme volt. Miért nem várták meg, míg kijön az új Nat., miért nem találták ki, hogyan is kell majd érteni a törvényben írtakat, és minek egy-egy hivatal beékelése a folyamatba, ha az el fogja fogadni az eddig döntést hozó intézmények véleményét?

Vagy mindez csak a W-okra igaz? Ez lenne csak az igazán pikáns!