Ha most vagy/lennél fiatal: CSOK, falusi CSOK vagy külföld?

Még csak 27 vagyok. 1 gyerekem van, külföldön élünk, programozò vagyok. Anyagilag otthon is jól éltünk, de

Azt szeretném ha a gyerekem (és tervezünk még párat) egy nyitott gondolkodású társadalomban nőne fel, ahol nem szégyen máshogy gondolkodni, eltérni az átlagtól. Így nem tervezünk hazamenni.

"#21: elmész pl. a BME mérnökinfo szakára, ott tanulsz rendesen, diplomát szerzel (Bsc majd Msc). Munkába állás után 3-4 év után nettó 500k fizu. Kész és ez mehet még megy feljebb minél több tapasztalatod van és ha jó vagy persze. True Story. Ez csak egy példa. Dolgozni kell érte, de teljesíthető."

Ha mindenki programozó lesz, akkor nyugodjál meg, de a munkaerőpiacon sem lesznek ilyen bérek. 20 éve a jogász volt a slágervégzettség, 10 éve a gazdasági szakok, 5 éve a mérnökik, most meg ez. Én is ilyen területen dolgozom, hidd el látom, hogy ez nem mehet a végtelenségig.

Arról nem is beszélve, hogy albérlet mellett ebből az 500-ból maximum a felét teheted félre, és 35-től indul egy normális, picike lakás. Ekkorába pedig álmaidban nem mernél gyereket vállalni.

Budapest (és más nagyobb városok) árai már rohadtul nem a magyar ember pénztárcának valók, ezeket már befektetésként veszik, meg külföldiek vásárolnak be.

#33 látom átment a lényeg... Nem csak ezzel a szakmával lehet jól keresni.. Hol mondtam ilyet, hogy mindenki legyen az? Egy példát mondtam, hogy én fiatalon (24F) hogy csinálom. Nem azt akartam üzenni, hogy mindenki ezt csinálja, hanem hogy ha jól akarsz keresni, dolgozz meg érte, (mivel fiatalokhoz szólt a kérdés, a fiataloknak meg is van a lehetőségük még erre) ne az öledbe várd a jó létet.

En is szeretnék egy olyan világban élni ahol mindenki az lehet ami akar és nem kell a pénz miatt aggódnia, de ilyen világ nem lesz soha.

Lehet, hogy ilyen világ nem lesz soha, de azért az országok között óriási a különbség.

Nyugaton megélhetsz például tisztességes ápolói munkából, diplomásként nem is alacsony szinten... Önállóan.

Itthon meg képtelenség megélni belőle, hogyha nem támogatnak rendszeresen a szüleid pénzzel vagy nem vettek neked lakást.

Vegetálasra jó.

5 év alatt lehet venni lakást,ha külföldön dolgozol.

Megvárnám a válságot,meg amíg bedől a CSOK,akkor majd szépen lentebb mennek az ingatlanérak.

Huszonéves vagyok, van x millió megtakarìtàsom. Annyira felmentek az árak (a fizetések meg nem követték), hogy lemondtam a lakàsvàsàrlàsròl. Csokot nem fogok igénybe venni. Egy gyereket szeretnék a párommal, azt sem parancsra és hatàridőre. De igazából lényegtelen, nem releváns az egy gyerek után járó támogatás az ingatlan árakhoz képest.

Nekünk marad a külföld, ha minden jól megy júliusban költözünk.

37# vagyok, azt kihagytam, hogy nálunk egy lepukkant putri is 30 millió most. 5 éve ezek 6-8 millió körül mentek. Honnan kellene a különbözetet megszereznem, ilyen rövid idő alatt? Amennyivel a fizum nőtt, legalább annyival nőttek az árak is, nem tudok többet félre rakni havonta, mint 5 éve .

Tényleg bérbe kéne adni a méhem és beígérni 3 gyereket(ha akarok, ha nem), ahhoz, hogy ne albérletben vegetàljak?

Én egyáltalán nem várom el egyébként, hogy bármennyivel is tàmogasson az állam, összegyűjtöm én a lakásra valót+veszek fel valamennyi hitelt ha muszáj . De legalább ne hàtràltassanak az eszement, átgondolatlan intézkedéseikkel. Irreális ami most megy az ingatlan piacon.

Ez lenne a fiatalok támogatása?

3 gyerek szerintem a mai világban egy átlag család számára rengeteg. Anyuka 10 évre kiesik a munkából kb.. Apuka ha nem lép le, akkor robotolhat éjjel-nappal.

Szerintem ilyen fizuk mellett 1 gyerek a reális, nonszensz, hogy bele akarjàk kényszerìteni az embereket a 3 gyerek vàllalàsba..

Az egész helyzet nagyon dühìtő. Arról nem is beszélve, hogy rohadtul nem adott a feltétel már a szüléshez sem ebben az országban. A lezüllött oktatàsròl nem is beszélve. Nálunk a környéken már csak egyházi suli van.. Bölcsi 1 van, több éves vàròlistàval.

És akkor a képedbe toljàk, hogy családbaràt ország meg de jó a fiataloknak.. Hm, csak épp a fiatalokat a kutya sem kérdezi meg, hogy tényleg jó - e..

Egy ismerős pár van a környezetemben, aki igénybe vette a csokot és elégedettek. A többiek fogják a fejüket a 30 misis panelek miatt. Vagy már külföldön vannak.

🤔

Végigolvastam és 2 dolog kiderült: az egyik, hogy aki ki akar menni, az ki is fog, mindegy hogy mi van itthon, mivel segítik azt aki itt akar élni, aki meg nem gondolja komolyan, annak csak a szája jár és neki semmi nem lesz elég jó.

A másik: a többség azt hiszi, hogy a "külföld" az maga a mennyország, elég kimenni és máris hatalmas fizetése lesz kevés munkával, minden csillivili lesz és hipiszupi. A valóság közben az, hogy ott ugyanúgy dolgozni kell - csak ott ugyanazért nem fog siránkozni mint amiért itthon. Hogy ott nem fizették az ő tanulását, mégis ott fog dolgozni, adózni, azt az országot fogja a munkájával, tudásával gazdagítani, ami nem költött rá egy fillért sem - így ott a semmiből is pénz lesz amit lehet további gazdagodásra költenie az országnak, itt meg a valamiből is csak semmi lesz, hiszen olyanra ment el az adó, aki lelépett és nem lesz aki helyette dolgozzon, jobbá tegye az országot.

Mivel nekem a családalapítás nem attól függött hogy mit ad hozzá az állam, így ma sem ettől tenném függővé ha most lennék fiatal - próbálom a gyerekeimet is úgy nevelni, hogy ne ilyenek legyenek. Akkor is terveztünk pár éves külföldi életet, amikor mi voltunk kezdő család, mert minden fiatalnak javára válik ha tapasztalatokat szerez, világot lát. Kedvezőbb ajánlatot kaptunk ezért maradtunk, de közeli rokonaim közül többen is mentek ki pár évre. Van aki kint is maradt, mert ő ott érzi magát jobban. A többség azonban maradt itthon. Pont azért léptünk be az EU-ba, hogy ezt megtehessük, dönthessünk - azon sírni, hogy most akkor sikerült és aki akar az kimegy, igen nevetséges.

Semmiképpen nem akartam soha kint leélni az életemet, de nem tudhatom, hogy hogyan alakult volna ha tényleg kimegyünk. A terv pár év volt, aztán iskolakezdésre hazajövetel.

Ha most lennék 29 éves akkor egyikre sem gyúrnék. Ha lenne párom és szeretnénk gyereket összeházasodnánk és AKKOR megnéznénk, hogy közösen mit szeretnénk, itthon maradni vagy "világot látni". Amíg a gyerek kicsi és az anya úgyis vele van - ha vele akar lenni - mindegy hogy itt vagy máshol teszi, mindenütt megoldható. Az iskolakezdés a határpont, mert ha máshol kezdi el az iskolát onnan nagyon nehéz hazajönni. Kint általában gyengébbek, ha pedig nem magyarul tanul akkor nehezen hozza be a hátrányát utána, a magyar nyelv nagyon nehéz még egy magyar kisdiáknak is. De ez is megoldható. A lényeg, én maradni akartam a gyerekeimmel amíg lehet - de ezt csak Magyarország adja meg, máshol fél évet biztosítanak, utána az anya már nem kap semmit általában. Vagyis ha az anyának is kint van a munkahelye akkor nem itthonról kapna gyedet, gyest, vagy mennie kellene dolgoznia és akkor ebből lennének nehézségek, vagy nem keres pénzt. Akkor meg már nem ugyanaz a család bevétele, mint előtte, már nem is annyival jobb, mint itthon volt.

Ha az anya és apa is dolgozik, külföldön nincs olyan általános, ingyenes napközi ellátása a gyerekeknek, mint itthon. Nincs állami bölcsöde, óvoda, ahol csak az étkezést kell fizetni, mást nem. Az iskolákban nem természetes hogy odaviszed reggel, munkakezdés előtt és mehetsz érte munka után - bizony, innen van pénze rengeteg egyetemistának, mert kellenek a bébiszitterek.

Jól hangzik, hogy kint szebbek a kórházak, de orvos nálunk több van 100 lakosra nézve mint máshol. Csak míg nálunk természetes hogy azonnal mehetsz az orvoshoz, kint jobban meggondolod, hiszen néha biztosítás függő. Nem véletlenül járnak át annyian fogorvoshoz vagy tervezhető műtétekre ide még az osztrákoktól is.

Francia barátaink (magyarok) kint akartak mindig is élni, mégis sokat gondolkodtak azon hogy hazajönnek, pont a családokat segítő rendszer miatt. Mert hiába keresnek jobban ha a bébiszitter kell hogy vigyázzon a gyerekekre állandóan.

A lényeg: van akinek jobb kint, van akinek meg nem. Most mindenki választhat. Ha megint 29 éves lennék és még nem lenne gyereke nem is akarnék még 1-2 évig, akkor kimennék és kipróbálnám milyen máshol élni. Aztán hazajönnék. Akkor is ha nem lenne csok meg családi adókedvezmény - de most még ezek is ott lennének a serpenyőjében a mérlegnek.