Nem lehet, hogy nekünk magyaroknak egész egyszerűen ennyi jár?

#12 Pontosan! Nem véletlenül megy ki sok honfitársunk is például Angliába, mert ott a brittek megteremtettek már egy olyan életszínvonalat, amiről mi csak álmodozunk. Az más kérdés, hogy így a magyarból is migráns lesz és a kinti magas költségek miatt összességében csak annyit ér el, hogy félre tud rakni némi pénzt, és kicsit nyugodtabb lesz az élete, nem kell máról holnapra élnie, mint itthon, mivel kiszámíthatóbb az élet. Viszont ennek az az ára, hogy soha nem lesz az ország teljes értékű állampolgára, nem fogja magát úgy érezni, ahogy a szülőföldjén és még sorolhatnám. Sokat beleesnek abba a hibába a külföldre vándorolt magyarok közül, hogy elkezdik összehasonlítgatni magukat az itthon maradt magyarokkal, a kint megkeresett fontot forintosítják, aminek semmi értelme nincs, főleg akkor, ha nem tervez itthon befektetést és nem is akar hazajönni. A média is mindig, minden körülmények között azt hajszolja (lásd: Házon kívül), hogy kint mennyivel jobbak a fizetések és csak olyanokat mutat meg, akiknek bejött az élet. A valóság viszont nem ez. Tévesen mindenkivel elhitetik azt, hogy itthon nem lehet érvényesülni és kár is megpróbálni. Ez gerjesztett propaganda, és többnyire kormányellenes. Azokról nincs szó, akik még annyival sem jönnek haza, mint amennyivel kimentek, mert mondjuk a magyar cimborájuk úgy lehúzza őket kint, mint a pinty... Ezekről soha nem szólnak a híradások. Ismerek ilyet, szerinte mindenki tudna ilyet mondani az ismerősei köréből. A lényeg, hogy ha a magyar mentalitáson nem változtatnunk, akkor mehetünk akár hova, ugyanazt fogjuk képviselni, ugyanazt a kicsinyes, irigy, a mának élő és két hónap alatt meggazdagodni akaró felfogást visszük magunkkal.

Sokan kizárólag gazdasági dolgokat írtatok. Ez rendben is van, ez is fontos, sőt! De ahhoz, hogy ezeket elérjük, először fejben kell változtatnunk, mindenkinek magában kell változást elérnie és rá kell jönnünk, hogy csak együtt, közös összefogással tudunk valamit elérni, ezt pedig az eddigi megszokott módon nem lehet, főleg a változó világban. Hatalmas munkanélküliség fenyegeti Európát a robot elterjedése és a bevándorlás is meg fogja nehezíteni az életünket. Nem szeretnék vészjósló lenni, de ha nem kapunk észhez még most, akkor nagy baj lesz. Az nem megoldás, hogy mindenki kihúz külföldre és ezzel éveket elveszteget, ahelyett, hogy itthon építené az országot. Igen, én még most is azt vallom, hogy nekünk jelen körülmények között ennyi jár, mivel ennyit teszünk az életünk jobbra fordulásáért és nem többet. A nagy átlagról beszélek. És igen, ha jobb emberek lennénk, kedvesebbek, alázatosabbak, kitartóbbak, céltudatosabbak (és most nem fajelméleti dolgokra gondolok...) akkor többet is kapnánk vissza az élet tortájából.

#2 Nem mondtam, hogy alanyi jogon jár a fizetés bárkinek is, nem is értem ez, hogy jött le Neked a mondandómból. Igaz nem éheztem, de tudom, hogy milyen napokig csak lekváros kenyeret enni és internetem sem volt akkor, amikor sokaknak már igen. Mégis vagyok valahol, lediplomáztam minden támogatás nélkül, és egyik életcélomnak tartom, hogy hozzásegítsem a magyarokat ahhoz, hogy megváltozzon a gondolkodásuk. Tudom, van akiken már nem lehet segíteni, ezért is kezdem a fiatalokkal.

Egy kimutatás szerint a munkaképes korú lakosság 70 %-a el tudna végezni egy főiskolát. Ehelyett tudjuk, hogy mi a helyzet és hogy hol állunk a ranglétrán Európában.

A szovjet elnyomásra sem lehet mindent fogni, ugyanis a vége felé már igenis gyenge volt a rendszer és azóta eltelt 30 év, ami alatt sok minden változhatott volna, de nem így történt. Az állandó politizálás nem visz sehová, ha így haladunk 10-15 év múlva is egymással fogunk marakodni, amíg elhúz mellettünk a világ...

#15 És mi van, ha nem tudsz környezetet váltani semmiképp sem, hanem ott kell boldogulnod valahogy, akárhogy, ahol épp vagy, úgy és olyan módon ahogy tudsz. Sokaknak nincs lehetősége elmenni és nem is akar. Gondolj csak bele mi történne akkor, ha mindenki így gondolkodna és az első nehézség után itthagynà az országot. A barlangos példádat azért nem tartom túl jónak, mert ott még csak puszta megélhetésről volt szó, nem elégedettségen töprengett bárki is, az ősembernek eszébe nem jutott, hogy de jó lenne fejlődni, örült, ha volt mit ennie és nem ő szolgált táplálékul valamelyik vadállat számára. Az elvolúció pedig pont arról szól, hogy nem tudsz környezetet vàltani, hanem megtanulsz alkalmazkodni és kész, pont ahogy Te is írtad. Nincs más mód, nincs más lehetőség. A fejlődés csakis így fog elkezdődni, nem úgy, hogy utalom haza a pénzt az otthon maradtaknak, hogy ők elköltsék és továbbra se legyenek motiváltak abban, hogy belefogjanak valamibe. Úgy fejlődünk, ha össze fogunk, hozom amim van, Te hozod amid van, össze adjuk, meglátjuk mire elég, megnézzük más, hogyan csinálta, megpróbáljuk elérni azt, majd idővel ha lehetséges, akkor meghaladni őt, ezáltal őt is további fejlődésre ösztönözve.

Továbbà Kína hatalmas adósságokat halmozott fel, amely mostanra olyan mértékű lett, hogy komoly veszély fenyegeti a gazdaságukat, tehát nem csak a szorgalomnak köszönhetik, amit elértek, ráadásul eléggé diktatórikus náluk a berendezkedés, úgyhogy ez szerintem szintén nem jó példa. Sajnos igaz a mondás, hogy nem minden arany ami fénylik.

A merjünk kicsik lenni felfogás viszont, soha nem visz minket előre. Nem azt mondom, hogy a közel jövőben amerikai szintű gazdaságunk, életszínvonalunk lesz, de ha meg sem próbáljuk akkor biztosan nem. Magunkhoz képest kellene már jelentős fejlődést elérni és ehhez szerintem az szükséges, hogy először mindenki egyéni szinten legyen motivált abban, hogy elérjen reálisan kitűzött, elérhető célokat, amivel a saját és a közössége életéhez is hozzáad valamit, fejleszti, formálja, gyarapítja azt. Valaki az eszével, valaki pedig a fizikai erejével. Egyik sem több a másiknál, mert mindkettőre ugyanúgy szükség van. Viszont mindezek előzménye a hatékony, célorientàlt és gyakorlatias oktatás. Ez az, amit a kor elvàràsaihoz kell alakítani és nem a haladást próbálni meg visszavetni, lelassítani, csak, hogy ne kelljen új tanulási módszereket kitalálni és bevezetni. Remélem ezek után nem làtod már féligazsàgnak, amit írtam.