Kezdőoldal » Politika » Magyar politika » Egyetértetek, hogy a mostani...

Egyetértetek, hogy a mostani fokozódó munkaerőhiány jó lecke az ország munkáltatói társadalmának és megérdemlik?

Figyelt kérdés

Hogy miért élnek sokan külföldön?Hiába drága az élet és egy szoba 120.000 forint. Mégis színvonalasabb, élhető életet biztosít . Mi van otthon ? Egy cikk jól rávilágít a dologra . ........ Az elmúlt hetekben sokat jöttem-mentem, és még többet beszélgettem. Egy idő után feltűnt, hogy egy bizonyos dolog újra és újra felbukkan. Akár vidéken voltam, akár a fővárosban jártam, szinte mindenhol transzparensekbe, kirakatra ragasztott, sokszor pecsétes, sietős betűkkel odavetett feliratokba botlottam: konyhai kisegítőt keresünk! Azonnali kezdéssel futárt keresünk! Recepcióst, kőművest, felszolgálót, eladót, hentest, takarítót, burkolót. És még sorolhatnám.


A beszélgetések során is felbukkant a munkaerőhiány, mint téma. Nincs ember. Nem tudunk kit felvenni. Pedig jó a fizetés. Persze, dolgozni is kell, de jó a pénz, amit kapnak. Az egyik vállalkozó nem is leplezte elkeseredettségét: nem érti, de az emberek nem akarnak dolgozni. Fogják magukat, és inkább kimennek külföldre, legyintett, ő ezt tényleg nem érti.


Elgondolkodtam.


Az országból a válság óta rengetegen mentek el, még mindig csak becsülni lehet a pontos adatokat. Ezt sokáig senki nem vette komolyan, pedig kitartóan kongatták a vészharangot néhányan. Kevesen voltak és nem is túl hangosak. Két-három évvel ezelőtt az építőipar és a kereskedelem őrült csodálkozásba kezdett, gyorsan csatlakozott hozzájuk a vendéglátás is.


A csodálkozás abbamaradt, most már a túlélés a cél.

Hajlamos vagyok a moralizárására, valóban, és elég tapasztalatot gyűjtöttem eddig, szóval megpróbálom más szempontból megközelíteni a munkaerőhiány problémáját. Erről nem esik sok szó, kényelmetlen téma. De én nemcsak a moralizálást, hanem a kényelmetlen témákat is felvállalom.


Nem akarnak dolgozni, pedig jó a pénz.


Hát, most, bizonyos helyeken, bizonyos ágazatokban. De nem volt mindig így. Nagyon sokáig nem volt jó a pénz. A negyvenesek számára rohadtul ismerős lehet a mondat, amit én is megkaptam nem egyszer. Hogy ha sokat pofázok, vagy ha nem csinálom meg, nem baj, négyen állnak a kapu előtt a helyemre várva. Hogy bármikor találnak helyettem valakit, aki dalolva, ugyanezért a pénzért, de lehet, hogy bruttó ötezerrel kevesebbért is.


Elfelejtettük, hogy voltak idők, mikor a munkáltatók olyan hatalommal bírtak és úgy éltek vissza ezzel a hatalommal, hogy a munkavállalónak nem maradt más joga, mint összeszorított foggal tűrni. Mindent.


Hogy harmadikán nem érkezik meg a fizu, majd tizedikén, a hivatalos része. Amit zsebbe’ kap, az megérkezik, mert azt a főnök osztja, borítékban, úgy, mintha kegyet gyakorolna. Hogy az építőiparban, a kereskedelemben és a vendéglátásban mindig is fekete színe volt a gazdaság szónak és sokan évekig dolgoztak úgy, hogy nem voltak bejelentve, nem volt tébéjük, nem tudtak betegszabadságra és táppénzre menni. Ha munkahelyi baleset érte őket, legszívesebben elásták volna a munkaterületen, hogy több gond ne legyen vele.


Elfelejtettük, hogy volt idő, mikor a munkáltató válogatott, mert volt miből. És nem vett fel pályakezdőt, nem vett fel harmincéves férjezett asszonyt, nem vett fel kisgyerekes anyukát, nem vett fel ötvenéves férfit. Mert ezek problémás munkaerők, a pályakezdő hülye és be kell tanítani, a harmincéves férjezett nő elmegy szülni, a kisgyerekes gyerekeinek meg egybefolyik a taknya-nyála és többet lesz velük otthon, mint a melóhelyen. Az ötvenéves meg lassú, hülyül és egyre több baja lesz.


Elfelejtettük, hogy voltak idők, mikor a cégek csak úgy, huss, eltűntek. Egyik napról a másikra. Vagy megették őket a nagyhalak. Vagy a főnök be bukta az alvállalkozóként vállalt melót, nem fizették ki és elúszott a cég. Ha szerencséje volt, ki tudott annyit menteni, hogy ő meg a családja eltengődjön, de legalább a kecó meg a két kocsi megmaradjon, ha nem volt szerencséje, felakasztotta magát a padláson.


Elfelejtettük, hogy a magyar piacgazdaság azt jelenti, hogy nyolc óra munka helyett tízet kell lehúzni a melóhelyen és a plusz két órát nem fizeti ki senki. Jobb helyeken a főnök háromhavonta adott egy tízezrest. Annak örülni kellett, mint majom a farkának. Vagy azzal hálálta meg a napi két óra ingyen munkát, hogy csinált a telken egy bográcsozást és elnevezte összetartásnak.


Elfelejtettük, hogy voltak idők, mikor a munkavállaló szó teljes anyagi felelősséget jelentett, persze lepapírozás nélkül, és ha nem stimmelt, behorpadt, leesett, leégett, összedőlt, aztán süllyedt el, akkor levonták a bérből. Abból, amit zsebbe kapott. És ha nem tetszett, még ki is rúgták.


Elfelejtettük, hogy voltak idők, mikor a dinamikus, lendületes, fiatalos csapatban dolgozni azt jelentette, hogy a saját autóval kellett járni, a saját laptoppal dolgozni, a saját telefont nyüstölni és ezért nem fizettek egy forintot sem, mert ez természetes volt. Örüljön, hogy ebbe a fantasztikus környezetbe került, ami néhány IKEA bútort jelentett és giccses szobaszökőkutat az iroda sarkában.


Elfelejtettük, hogy voltak idők, mikor a fizetés annyi volt, amennyit a munkáltató gondolt. És a kőműves, az ács, a bolti eladó, a pincér sose voltak megbecsült szakma. A szakmunkást és a szakmunkát lenézték, nem értékelték. Se a tudást, se az embert. A bolti eladó nettó kilencvenért ment szombat-vasárnap is a garázs abc-be meg az éjjel nappaliba melózni, az építőiparban kicsit többet fizettek, megvolt az százötven is. Amíg volt munka.


Elfelejtettük, hogy voltak idők, mikor vállalkozónál, káefténél dolgozni egyáltalán nem volt életbiztosítás, mert a tulajdoni viszonyokat úgy keverték, mint egy pakli kártyát, ha a főnök felesége félrekúrt, ha a főnök infarktust kapott vagy rákos lett, baleset érte vagy a fia elkártyázta a családi vagyont, a húsz-huszonöt alkalmazott ment a levesbe.


Elfelejtettük, hogy ezek az idők sokáig, nagyon sokáig tartottak. És ebbe k_rvára bele lehet fáradni, bele lehet unni,hogy ez alatt az idő alatt elveszett a bizalom, hogy az embereknek nemcsak a jó pénz kell, hanem a biztonság, az, hogy tudjon két-három évre előre tervezni és ne személyi kölcsönt kell felvenni, ha bedöglik a hűtő.


Szóval, lehet, hogy most már jó a pénz és adnának,csak már késő. Negyed évszázadot nem lehet büntetlenül megúszni. És az egyáltalán nem biztos, hogy az emberek nem akarnak dolgozni,akarnak, csak nem így, mert ebből elég volt,elegük lett.


Valami mást kéne kitalálni,például felelősséget vállalni, tisztességesnek lenni, felnőni a feladathoz, átérezni, hogy nemcsak egy cég tulajdonosa vagyok, hanem húsz család sorsa függ a döntéseimtől, meg effélék.


2018. aug. 26. 20:50
1 2 3
 11/30 Lazy Lover ***** válasza:
78%
Meg érdemlik a mocskos rabszolga tartók menjenek is csődbe azt kívánom....
2018. aug. 26. 22:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/30 anonim ***** válasza:
44%
Elfelejtetted kérdező, hogy Angliában és Németországban nagyobb a munkaerőhiány mint nálunk?
2018. aug. 26. 22:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/30 anonim ***** válasza:
70%
Ott viszont jóval többet is fizetnek, és nem újkori rabszolgaként bánnak a munkavállalóval. Nem poénból megy ki, aki csak teheti. Ha egy körzeti orvos megkapja a nettó 1 millió 900 ezret, itt meg örülhet, ha a levonások után marad százezer forintja, szerinted hol fog dolgozni?
2018. aug. 26. 22:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/30 anonim ***** válasza:
96%

Persze hogy ember hiány van de ennek nem az az oka hogy nincs ember, csak minimálbérért nem mennek el egy nagyvárosba dolgozni az emberek mivel 90k kézbe mire leadózza az meg a rezsire albira nem elég.


Nem 33,5% lenne az adó munkavállaló és nem 150% munkáltatói részről lehetne emelni a béreket de nem emelik mert ilyen soha nem látott adóterhek mellett nem lehet.

2018. aug. 26. 22:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/30 anonim ***** válasza:
71%
Az egész országnak jó lecke lesz. :):)
2018. aug. 26. 22:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/30 anonim ***** válasza:
42%

8-as,erre mondják sokan,hogy csak olyan helyre ne menj dolgozni külföldön,ahol magyarok vannak,vagy magyarok vannak a vezetőségben.

Jó vége nem lesz,mert hiába kint dolgoznak,hozzák otthonról ezt a mentalitást.

2018. aug. 26. 23:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/30 anonim ***** válasza:
68%
Egy szakmunkást, gondolok itt festő, ács, bádogos, kőműves, villanyszerelő, autószerelő, burkoló, víz-gáz szerelő stb. eltart egy kisváros busásan, anélkül, hogy állásinterjúkra kéne járnia megalázó bér reményében. Nem is fognak. Nincs ezen mit csodálkozni. Nem kell hülyének nézni az embereket és zsebbe kell nyúlni munkabért illetően. Ha valaki kifest 3 lakást 200ezerért havonta(és ez még olcsó), az havi 600. Nem fog elmenni havi 80-100 ezerért egy céghez sem.
2018. aug. 26. 23:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/30 anonim ***** válasza:
100%

"Ha valaki kifest 3 lakást 200ezerért havonta"


Pöstön? vagy Felcsúton?


Az ország nem az észak-nyugati régióból áll ám, menj le Baranyába vagy Szabolcsba az a 200 sokszor egy család KETTŐ!!! havi összjövedelme amiből nem festőt fizetnek meg hanem örülnek hogy nem halnak éhen, persze ezt nem fogja fel aki nem onnan valósi vagy nincs ott rokona stb.


Akkora szakadék van országon belül hogy az már félelmetes.

Pont festő vagyok szóval meg se próbáld megmagyarázni kérlek. Baranyába Teri néni az egész másfeles lakására azt mondja hogy ki tud fizetni 20ezret mondhatsz rá nemet! de a szomszédja is ezt fogja mondani meg annak a szomszédja is. Ha nincs miből fizetni nem fogja tudni kifizetni és az átlag 60-70 ezres nyugdíjából örül ha telik gyógyszerre meg zsíros kenyérre és akkor ő még szerencsésnek számít arra felé.

2018. aug. 26. 23:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/30 anonim ***** válasza:
39%

Én annyira nem látom, hogy munkaerőhiány lenne, de tegyük fel, hogy van.


Erre reagálnék:


"És nem vett fel pályakezdőt, nem vett fel harmincéves férjezett asszonyt, nem vett fel kisgyerekes anyukát, nem vett fel ötvenéves férfit. Mert ezek problémás munkaerők, a pályakezdő hülye és be kell tanítani, a harmincéves férjezett nő elmegy szülni, a kisgyerekes gyerekeinek meg egybefolyik a taknya-nyála és többet lesz velük otthon, mint a melóhelyen. Az ötvenéves meg lassú, hülyül és egyre több baja lesz."


Tudod, a Kádár-korszakban rászoktatták a népet, hogy a munkahely egy jótékonysági intézmény, aminek elsődleges célja a munkavállaló kényelméről gondoskodni, és emellett esetleg törődhet azzal is, hogy profitot termeljen, de ez kizárólag másodlagos. Ezért szívunk a mai napig.


Mert a harmincéves nő simán eljátssza, hogy három hónapig dolgozik, aztán terhes lesz, elmegy táppénzre (aminek 30%-át te fizeted), aztán 3 évig otthon van, ezalatt megszüli a következőt, aztán jönne vissza dolgozni, amit egyből két hónap szabadsággal indít (ezt te fizeted). Ha a céged közben csődbe megy, perelni fog, hogy fizesd ki neki azt a 2 hónapot, te meg törheted a fejed, ki is volt ez a Mari, akit 3 hónapig láttál évekkel ezelőtt. (Megtörtént eset.)


Ha olyan munkakörre veszed fel, amit terhesen nem végezhet, akkor köteles vagy másikat biztosítani neki... vagy a teljes fizetését biztosítani 9 hónapon keresztül. Egy rakás feladat van, amire kisgyerekes nő sem osztható be, nemhogy terhes. Pl. éjszakai munkavégzés.


Ha fizeted a tanfolyamát, ami szükséges a munkájához, akkor is dönthet úgy, hogy ő közben otthon marad gyeden, aztán a második gyerekkel gyeden, aztán a harmadikkal főállású anyaként, és utána tervez visszatérni, 14 (!) évvel azután, hogy beiskoláztad. (Ez konkrétan itt, a GYIK-en volt.)


Ha beteg a kisgyerek, valamiért a népesség 90%-a úgy érzi, ilyenkor csak az anya dolga otthon maradni vele. Egyáltalán, gyerekért oviba-suliba menni, szülői értekezletre járni is legtöbbek szerint az anya dolga, és ezért nem vállal túlórát se.


Félreértés ne essék, tisztelem az anyákat, én is nő vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy meg kell szülni és fel kell nevelni a jövő nemzedékét. Én arra vagyok kíváncsi, hogy ha én alkalmaznék 3 nőt, a konkurenciám meg 3 férfit, akkor az állam mivel honorálja, hogy többel járultam hozzá a jövő nemzedékhez, mint a konkurencia.


Mindez azért pofátlanság, mert az állam irdatlan összegeket gombol le a munkaadóról és az alkalmazottról mindenféle TB meg szociális hozzájárulás címén, azzal az ürüggyel, hogy cserébe majd gondoskodik az emberről, aztán amikor tényleg gondoskodnia kellene, akkor az egészet egy elegáns mozdulattal áttolja a munkaadó nyakára. És a társadalmi támogatottsága ehhez megvan, mert az emberek szemében egyrészt a munkaadó egy k*cs*g, akit felvet a pénz és csak szemétkedésből nem ad mindenkinek ötmillás fizetést, másrészt negyven évig mindenki azt szokta meg, hogy a munkahely dolga őróla gondoskodni.


Az ötven fölötti munkavállalók egy részével meg nem az a baj, hogy lassú, mert nem feltétlenül az, de ő még keményen az előző rendszerben szocializálódott, és nem fogja megérteni, hogy ő, aki harminc éve dolgozik, miért kapja ugyanazt a fizetést, mint a Ferkó, aki pályakezdő, és nem fogja megérteni, hogy ha harminc éve ugyanazt csinálja, és ugyanerre a Ferkó is képes, akkor neki csupán a kora alapján nem jár több.


Fel kéne az embereknek nőni a kapitalizmushoz, mert azzal, hogy az állam a munkáltatók pénzén próbál működtetni egy kvázi-szocializmust, csak azt éri el, hogy a vállalkozók is ki fognak menekülni az országból, aztán másból nem fog állni az ország, mint közmunkásból, nyugdíjasból, állami naplopóból meg droidból az autóösszeszerelő-üzemekben, és utóbbit a gépesítés előbb-utóbb le fogja váltani. Szóval hosszú távon nem a vállalkozóval cseszel ki, ha külföldre vonulsz, mert azt ő is megteheti.

2018. aug. 27. 06:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/30 anonim ***** válasza:
100%

#19, van igazad, bár én a felvetésed több pontjával vitába szállnék, ha nem baj.


Nyilván senki nem várja el egy munkahelytől, hogy karitatív szervezet legyen, viszont most a vadkapitalizmusban sikerült átesnünk a nyihaha túlsó oldalára. Gyakorlatilag rabszolgatelepek lettek a munkahelyből. A fizetés pocsék, a munkaidő hosszú, és ha nincs monopolhelyzetben az adott munkavállaló (pl. programátoréknál), akkor kuss a neve. Napi rendszerességgel hajítanak ki embereket csak azért, mert 40 fokos lázzal nem ment be dolgozni. Ha a főnök betegszik le, őt miért nem hajítják ki ilyen könnyelműen? Pláne hogy ő maga feleannyi profitot nem termel mint a beosztott adósrabszolga.


A női munkavállalókkal kapcsolatban igazad van, ez oké. De a gyermektelen, szingli nőkhöz is ugyanígy állnak, sőt, szerintem még a meddőkhöz is. Hogy majd biztos gyereke lesz, lelép X évre és bevételkiesést fog okozni. Ez olyan, mintha a bíróság mindenkit bűnösként kezelne, hiába bizonyítaná az ártatlanságát.


Idehaza az a baj, hogy vadkapitalizmus van, a tőkések úgy értelmezték a gengszterváltást, hogy akkor nekik már mindent szabad. Az államhatalom meg tevékenyen asszisztál is hozzá, a munkások érdekeit senki nem védi, pláne a multikkal szemben, akiknek az érdekképviselete valahol az óceán túloldalán van. Ausztriában is kapitalizmus van, Svájcban is, Németben is, ott egy benzinkutas mégis hazavihet 1500 eurót. Ha egy osztrákot magyar fizetéssel jutalmaznának odakint, szerinted elvégezné a munkát? És akkor megy a cirmogás, hogy mindenki kihúzott Németbe, és nincs munkaerő...

2018. aug. 27. 15:35
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!