Elmondjam a feleségemnek, hogy a Fideszre szavaztam?

Nem az számít, hogy kire szavaztál és az ugyanaz-e, mint akire a párod szavazott. Mi sem mindig szavaztunk ugyanarra a jelöltre, pártra a párommal.

Az a lényeg, hogy a fontosabb dolgokban hasonlóan gondolkodtok-e vagy el tudjátok-e fogadni, hogy valamiben nem vagytok egyformák, nem gondoljátok ugyanazt helyesnek.

Ha ez megvan, akkor a különbség csupán annyi, hogy te a fideszben láttad ezek megvalósulásának lehetőségét ő meg a momentumban, nincs vele gond. Az egyik legjobb barátommal szinte mindenben egyféleképpen gondoljuk a dolgokat, család, nemzet, gazdaság - mégis ő mszp-s volt mindig is, én meg fideszes. Mert más csapatról gondoltuk, hogy ugyanazt képesek lennének elérni számunkra, ahogy a másikról meg, hogy éppen ellene dolgoznak. És?

Nem kell vele külön leülnöd és elé tárnod, hogy te bizony nem a momentumra szavaztál, de ha szóba kerül, akkor ne hazudj róla. Elég ha azt mondod, te akkor úgy gondoltad, hogy a legjobb döntés számodra ha a fideszre szavazol. Ha nem értené miért, akkor mond neki, hogy te elfogadod, hogy ő a momentumot támogatta a szavazatával és megérted, hogy őket választotta volna, ő is csak ugyanezt tegye meg. Te tiszteletben tatod az ő véleményét akkor is, ha nem egyezik a tiéddel, mert számodra nála nem ez a kérdés a fontos, hanem ő maga, hogy dönthessen ahogyan akar és nem akarod befolyásolni, mert képes önállóan véleményt alkotni és ez nagyszerű dolog, amit te nagyon szeretsz benne. Ezért nem is szeretnél vele politikai kérdésekről vitázni, mert nem ez a fontos, hanem hogy te őt szereted.

Gyereketek nem attól lesz még egy ha ugyanarra a pártra szavazol, hanem ha megtaláljátok annak lehetőségét, hgy ez mindkettőtöknek jó legyen.

A fiatal pároknak mindig el szoktam mondani, hogy a legnehezebb szülőnek lenni egy gyerekkel. Az a gyerek minden percben igényli a szülei teljes figyelmét, míg ha van testvére, akkor ketten vagy többen már egymással tudnak játszani, egymást tudják segíteni. Az első gyereknél mindent először csinál a szülő, a másodiknál már sokkal könnyebb, mert a tevékenységek nem ismeretlenek, a feladatok nem olyan ijesztőek. de a legfontosabb, hogy az egyke gyerekek nagy hátránnyal indulnak az életben, nem az egyik legfontosabb dolgot nem tudták megtanulni gyerekkorukban: a társhoz való igazodást, elfogadást, az osztozkodást, az együttélés alapvető szabályait. Ezért a későbbiekben nehezebben fognak kapcsolatot tartani másokkal, sokkal énközpontúbbak lesznek, kevésbé rugalmasak és a párkapcsolataikban sem lesznek annyira készek a kompromisszumokra, vagyis gyakrabban lesz problémájuk a közösségben. Az egyke gyerekes családokban a környezetemben a két véglet elég gyakori, vagy a gyerek túlzotan arrogáns, hiszen a személyisége erős, de nem tanult meg osztozkodni másokkal - vagy ellenkezőleg, nem tanulta meg a "testvérharcok" során megvédeni a saját érdekeit, ezért a többieknek könnyebben válik célpontjává és könnyebben használják ki. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a testvérek mellett ne lenne ugyanilyen gyerek vagy az egykék ne élhetnének jó életet, csak bizonyos dolgokban hátrányokkal indulnak és azt még külön tanulniuk kell amikor közösségbe kerülnek. Ha van szempont ami szerintem a gyerekvállalásnál elgondolkodtat olyan anyát aki amúgy 1 gyermeket akart csak, akkor ez a kettő: előny a gyerekének ha van testvére és neki is könnyebb a gyermeknevelés az évek során, ha van testvére a gyereknek.

"szerintem azt hiszi, hogy én is a nemzetrontókra szavaztam."

És milyen jól hiszi. :D