Miért nem tesz semmit a Magyar Kormány az iskolai erőszak ellen? A többi lent.

#22

Jogos, igazad van, rosszul használnam.

Kösz

Nem vagyok kormánypárti, de megerősítem: a jogszabályi környezet elvileg megvan. A tanulók jogai között szerepel, hogy joguk van az iskolában a fizikai és lelki bántalmazástól mentes környezetben tanulni. (Nem tudom szó szerint idézni, de ez a lényege.)

Ez a jog sérül minden egyes alkalommal, amikor valaki verekszik, vagy akár "csak" szóban bántalmazza a másikat; ill. amikor az órákon nem viselkedik - a szintén a törvényben leírtaknak - megfelelően, és így a tanár kénytelen a tananyag helyett a fegyelmezéssel foglalkozni.

A jogsértők elleni fellépés terén viszont erősen hiányos a jogszabály. - Pontosabban ezt a Pedagógiai Program vagy a Házirend szokta tartalmazni, hogy milyen fegyelmi vétség milyen büntetéssel jár. Csak ezt meg nagyon sok tanár nem tartja be, elintézik a verekedést vagy bármi mást egy ejnye-bejnyével, esetleg egy rosszabb magatartásjeggyel, aztán el van felejtve.

Egyébként nagyon tévednek azok, akik egyből a romákra értették a helyzetet, pedig a kérdésben még csak célzás sem volt erre.

Tudom, hogy sok helyen ez valóban megáll. Viszont sok helyen meg nem.

A mi iskolánkban a roma tanulók aránya az 1%-ot sem éri el. Az általam az elmúlt években tanított osztályok összes diákja közül mindössze kettő volt roma. Mindkettőnek voltak tanulási nehézségei, de a magatartásuk nem volt problémás, az egyiknél némi órai beszélgetéstől eltekintve.

Nálunk bizony a "fehér bőrű" gyerekek agresszívak egymással szemben, szinte minden napra jut egy-egy kisebb-nagyobb verekedés, vagy ha "az okosabb" nem üt vissza, akkor "csak" verés. Ez általában a nagyjából azonos korúak között jellemző; a nagyobbak "pusztán" szívatják a kisebbeket időnként különböző módokon. Minden osztályban vannak magatartásproblémás gyerekek, átlag 3-4, ennyi pont elég ahhoz, hogy ne lehessen normálisan tanítani, ill. hogy szünetekben és délután is mindig legyen valami balhé. Ezen gyerekek egy része rendelkezik hivatalos szakvéleménnyel, miszerint magatartászavaros, de integráltan oktatható. És ez a problémák kezdete... Mert az ilyen gyerekeknek nem elég, hogy megkapják a papírt, és aztán a normál iskolák tanárai kínlódjanak velük, ill. az osztálytársaik kénytelenek legyenek elviselni őket. Pszichológushoz kellene járniuk rendszeresen, ill. fejlesztésekre. De ezek hiányoznak.

Megjegyzem, az egyéb problémákkal küszködők sem kapják meg a szükséges támogatást, sokszor még a kötelezően előírt fejlesztőórákat sem, mert nincs elég szakember. Nálunk a közel ezer gyerekre van egyetlen egy pszichológus, és egyetlen egy fejlesztőpedagógus. Logopédus nincs, pedig az érintett gyerekeknek elvileg törvényben biztosított joga a logopédiai ellátás. A szomszéd városban két iskolára van egy pszichológus, azaz kb. 1400 gyerekre. A törvényalkotók szerint ennyi elég... Ezen lehetne és kellene változtatni, csak szerintem az illetékeseknek fogalmuk sincs a valóságról, és/vagy nem érdekli őket.

Ebben hibásnak tartom az iskolák vezetőit is, mert jelezni kellene a problémákat a fő-fő illetékeseknél, és nem csak vállat vonogatni, hogy "a KLIK-ben azt mondták, hogy nem lehet".

Nálunk is (és még másik iskoláról is tudok, ahol így megy) papíron minden szép és jó, minden rászoruló gyerek jár korrepetálásra, fejlesztésre, pszichológushoz, közben meg ennek a fele sem igaz. :(

Még egy gondolat, mert valaki említette az iskola jelzőrendszer funkcióját: ez sajnos szintén csak elméletben működik jól, a valóságban meg kb. sehogy. A "tisztelt" kollégák többsége szerintem nem is tudja, hogy létezik ilyen, és fogalma sincs arról, hogy neki kötelessége lenne jelezni, ha pl. családon belüli bántalmazásról tud, vagy a gyereket súlyosan veszélyeztető egyéb körülményről.

Miért nem tesz semmit a Magyar Kormány az iskolai erőszak ellen?

Azért mert ebből nincs anyagi haszon a keményen dolgozo kormány számára.

Én kulfokdon elek itt egyáltalán nincs ilyen , komolyan vészik ha ilyen v hasonlo dolog van. De nem jelemzo az ilyen viselkedés v molasztalas a másság miatt.

"Én kulfokdon elek itt egyáltalán nincs ilyen , komolyan vészik ha ilyen v hasonlo dolog van. De nem jelemzo az ilyen viselkedés v molasztalas a másság miatt."

A francot nincs, legfeljebb te nem tudsz róla. Hagyjuk már ezt a "kűfődön élek, itt még a szemét is kiviszi magát" című f..szságot, baromi unalmas.

Az oktatással kapcsolatban nekem is vannak ötleteim, de amíg a gimis gyerekem lazán, különtanár nélkül leteszi 11.-ben az első felsőfokú nyelvvizsgáját, és két éven belül tervezi a másikat, azért nem szeret hiányozni a suliból, mert a legtöbb tantárgyból az anyag 80%-át megjegyzi az órán, így bőven van ideje a hobbijaira és társas kapcsolatokra is, addig azért olyan nagy baj nincs. Nagyon jó képességű, de nem zseni, és nem egy kiemelten elit gimiről van szó. Azt is hozzá kell tennem, hogy 3 gyerek melletti szülői pályafutásom során találkoztam sokféle pedagógussal, vannak nagyon jó és nagyon rossz tapasztalataim is. Nem véletlenül emeltem ki az iskolai bántalmazások kapcsán (és NEM csak a fizikai erőszakról, vagy cigányproblémáról van szó) a tanárok felelősségét. Volt szerencsém olyan osztályfőnökhöz, aki erre kiemelten odafigyelt, proaktívan együttműködve a szülőkkel és csírájában elfojtott minden ilyesmit, meg olyan tanárhoz is, aki le se sz..rta az egészet, még meg is volt sértve, ha egy szülő netán segítséget kért tőle ilyen ügyben.

Kérdező, te meg térj már magadhoz. Mégis mit vársz, álljon minden iskolában 5 készenléti rendőr? Ha bezársz egy sulit, hogyan biztosítod az oktatást, amikor 16 éves korig tankötelezettség van? És mi van, ha bezárod, aztán ugyanazokat a problémás kölyköket átrakod egy másik intézménybe, mi a francot érsz el vele?

#25.:

24. vagyok. Úgy látszik, nem jött le eléggé a válaszomból, hogy igenis felelősnek tartom a pedagógusokat IS, nem is kicsit.

Hozzáteszem, a gyermekvédelem sem működik úgy sok helyen, ahogy kellene, tudnék "rémtörténeteket" mesélni.

Mindkét esetre viszont felelősnek tartom az államot is, mert először is: nincs rendes képzés, oktatás erről a területről. Én például főiskolára jártam, a 4 év alatt egyetlen hangot nem hallottam a témában, egyik tantárgyba sem volt beillesztve a gyermekvédelem; pszichológiából tanultunk valamicskét a testi és lelki abúzus tüneteiről és következményeiről, de ennyi. A régebben végzettek meg még ennyit sem tanultak. Családsegítőkhöz, gyerekjóléti szolgálatokhoz meg már lasszóval fogják a munkaerőt, bármiféle speciális képzés nélkül mennek főleg fiatalok, és az idősebbek sincsenek annyira topon, hogy "kiképezzék" őket. A gyámügyisek közül sokan nem ismerik a jogszabályokat rendesen, nem egy ilyenbe futottam már bele sajnos, és még sorolhatnám a hiányosságokat.

Másodszor: nincs megfelelő ellenőrzés. Nem elég meghozni egy törvényt, azt be is kell tartatni. Mondjuk, ennek a mikéntjére perpillanat nincs ötletem, de azt tudom, hogy mint kb. minden területen, itt is úgy működik sokak számára a dolog, hogy "amíg nem ellenőriznek, addig nem érdekel".

Ismerek olyan kollégát, aki azért nem tette meg a jelzést, mert előzőleg már volt tapasztalata, hogy mit művelnek a gyámügyesek, részben meg is értem őt. Én magam is mulasztottam már két esetben is, bár lelkiismeret-furdalással, de megvolt rá a jó okom. Egy másik kolléga a rendőrséget nem akarta kihívni, "meraszegénygyerek", meg mert már volt hasonló esete azelőtt is.

Ismerek olyat, aki "nem tudja, van-e joga feltételezni, hogy a gyereket verik otthon" (látható sérülés, és a gyerek egy nyilvánvalóan betanított szöveget mondott el a keletkezéséről); és több olyat, akinek gőze nincs arról, hogy probléma esetén mi a teendő, sőt, hogy egyáltalán VAN teendő.

Ja, és a "kedvencem", hogy visszakanyarodjak az iskolai bántalmazáshoz, bullying-hez, amikor sok pedagógus azzal küldi el a bármilyen bántalmazásra panaszkodó gyereket (aki egyébként a törvény alapján teljesen jogosan fordul hozzá segítségért), hogy "te meg ne árulkodjál". :(

És mindezek szintén "jó iskolákban", ahol a hátrányos helyzetű gyerekek aránya is alacsony.

Szóval egyáltalán nem mentem fel a pedagógusokat, de kellene egyrészt "fejtágítás" a témában, másrészt pedig valahogy kellene lennie számonkérésnek is.