Erről mit gondolsz? Összedől egy mítosz?

Azt, hogy már bebizonyosodott, hogy a Kárpát-medencei államokat leszámítva még mindig a finnugrisztikához ragaszkodik. Már mindenhol röhögnek ezen. Persze homokba dughatjuk a fejünket, de akkor is a szkítákhoz állunk közelebb. Nem csak a nyelvészetünk hanem a mondáink is ebbe az irányba mutatnak. A tudományos világ azon részei pedig akik az ősnyelvet kutatják vagy hogy melyik a legrégebbi nyelv mind arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar nyelv volt az- az ősnyelv, vagy az ahhoz legközelebb álló.

Ezt a népemlékezetünk is alátámasztja. Nimród építette a Bábel tornyát, amelyet isten a nyelvi zavarokkal büntetett. Ennek következtében alakultak ki, e mondáink szerinti nyelvek. Hunor és Magor 2 dalia két egy testvér Nimród (v. Ménrót) fia.

Kézai is azt mondja a kódexében, mit az árpádháziak is úgy hitek, hogy Hunor és magyar egy nép amely Nimródtól származik.

A modern történettudomány minden különösebb vizsgálat nélkül 'szép mesének'

nyilvánította a magyar Nimród-mondát, Kézait pedig azzal vádolta meg, hogy Nimródot

egyszerűen csak kölcsönvette az Ószövetségből, hogy a magyarságnak elfogadható

bibliai őst szerezzen.

A feltett kölcsönzésnek azonban sok akadálya van. Nimród ugyanis mint Kám

leszármazottja szerepel a Bibliában, viszont a keresztény egyházatyák, kiket Kézai

jól ismert, a magyarokat és a hunokat egyöntetűen Noé másik fiától, Jáfettől

származtatták. Ha tehát Kézai egyszerűen a Bibliából szedte volna Nimródot, az

egyház tanítása ellen járt volna el, Kám nemzetségében keresve őst nemzetének. Ezt

pedig mint katolikus pap, főként mint a király saját lelkésze, nem tehette meg.

A Biblia arról sem tud, hogy a bábeli tornyot Nimród építette volna. Viszont az

araboknak van egy ősrégi mondájuk, hogy a bábeli tornyot Nimród építette, mert meg

akarta látni Ábrahám Istenét. Hasonló mondák más népek közt is maradtak fenn

Mezopotámiában és a Közelkeleten. Ezekről azonban Kézai nem tudhatott. Honnan került

tehát ez a motívum krónikájába?

A modern bibliatudomány azt is megállapította, hogy a Genezisben Noé

leszármazottaiként szereplő személyek nem egyéneket képviselnek, hanem népeket és

országokat, s hogy az ószövetségi zsidók Kám nemzetségébe azokat a népeket sorozták,

melyek legveszedelmesebb ellenségeik voltak. Nimród a régi arab legendákban

következetesen mint Ábrahám ellensége szerepel. Minthogy Ábrahámot az arabok éppúgy

ősüknek tekintették, mint a zsidók, ez a szembeállítás arra utal, hogy Nimród népe a

szemita népeknek igen veszedelmes ellensége lehetett és felettük uralkodott is.

Nimródnak ez az ellenszenves beállítása a későbbi zsidó irodalomban is megmaradt és

a korai keresztény egyházatyák is átvették. Így pl. a 'Naftali testamentuma' című

apokrif zsidó irat az istentelen Nimródról beszél, aki a népeket Isten ellen

lázadásra vezette. Szent Izidor szerint Nimród tanította a perzsákat a tűz

imádatára, “a fekete Kus fia, fedezte fel a csillagászatnak és mágiának gonosz

tanait."

A fentiekből kitűnik, hogy Nimród a Kézai korában közkézen forgó egyházi irodalomban

egyáltalán nem szerepelt rokonszenves személyként, akit egy tisztességes katolikus

pap nemzete számára kívánatos ősnek tekintett volna. Kézai tehát nemcsak a Biblia

korában divatos értelmezésével, de egész keresztény műveltségével szállt szembe,

amikor a magyarságnak Nimródtól való származását nyíltan megvallotta.

Jellemző, hogy a Képes Krónika szerzője, aki Nagy Lajos korában írt, vitába száll a

Nimród-mondával, hangsúlyozva, hogy az ellentétben áll az egyházatyák tanításával,

de amikor egy későbbi fejezetben az Árpád-ház családfáját sorolja fel, Álmos vezért

maga is Nimród egyenes leszármazottjának tünteti fel. Az Árpád-háznak tehát kellett

lenni egy hivatalos családfájának, melynek elején Nimród szerepelt, s ez még

bizonyára a honfoglalás korából, a (nyugati) kereszténység felvételét megelőző

időkből származott.

Érdekes megjegyezni, hogy egy angol történész, Tawnley-Fullam, már 1911-ben

felvetette a gondolatot, hogy a Nimród mondában foglalt magyar hagyomány független a

Bibliában foglalt mózesi hagyománytól. Ezt a véleményt a magyar történészek teljesen mellőzték, bár a jónevű Westminster Review-ban jelent meg.

A magyar Nimród-monda elemei tehát arra utalnak, hogy a magyarok még abban az időben kezdték el Nimródot ősüknek vallani, amikor maguk is Mezopotámia vidékén éltek és

ott szemita népek felett uralkodtak.

[link]