Mi volt Bakócz Tamás politikai hátszele?

Hát azt nem tudom, hogy mire gondolt Szent István, de az biztos, hogy neki hite volt. Én úgy gondolom, hogy az ember akinek hite van és mindvégig ki áll mellette az hiteles és hiteles tud lenni.

Nem keverném Szent Istvánt a TV-székházat ostromlókkal. Azok az emberek nem az Istentisztelet után mentek oda és kezdtek el randalírozni, törni zúzni és rossz pogány módjára lázadozni. Azok legtöbbje a kocsmából a sörösüveg mellől ment oda.

#30

"Merted volna ezt mondani Szent Istvánnak vagy Szent László királynak? "

Nem kellett nekik mondani.

Ugyanis nagyságuk éppen abból állt, hogy hogy a pápának NEM volt hatalma az országon belül.

Az egyhát feje a király volt.

Maga a pápa is elismerte, hogy amíg a pápa "csak" apostoli, a magyar király apostol.

Sőt !

A magyar királynak vétójoga volt a pápaválasztást illetően, és ezzel Ferenc József élt is.

Persze a kettősség mindig is megvolt, hogy mindenáron a nyugathoz hasonuljunk, vagy tartsuk meg eredeti kultúránkat...

De hát a Nyugat az elmúlt 1000 évben százszor bizonyította, hogy NEM kellünk neki. Csak mint gyarmat.

"Csak éppen nem esztergomi érsekké, vagy magas beosztású pappá. Arra megvoltak a megbízható elvtársak. akár csak ma."

Pedig az egyházi pálya épp hogy több "kisembernek" biztosított társadalmi felemelkedést. Ha tehetséges volt a gyermek, akkor bekerült a kolostori iskolába és utána ahogy elvégezte, már csak rajta múlt, hogyan műveli magát. Persze, származás alapján is magas rangú főpap lehetett valaki, mert ismerjük a nepotizmust (ami egyébként nem csak az egyházban, hanem bárhol máshol jellemző volt). De nem kizárólag: tehetséggel is fel lehetett jutni. Erre nem csak Bakócz a jó példa, hanem mondjuk Pázmány Péter is, aki szintén nem volt egy kiemelkedő család sarja (az apja igaz megyei alispán volt, de protestáns, így katolikus körökben nem volt egy "nagy név"), aztán mégis esztergomi érsek lett és a Habsburgok tanácsadója.

Ideje lenne levetkőzni végre ezt a kommunista dogmát, hogy "az egyház kizsákmányolt a középkorban". Pont, hogy az egyház biztosított lehetőséget a karrierre...

"Ugyanis nagyságuk éppen abból állt, hogy hogy a pápának NEM volt hatalma az országon belül."

Szerinted ki nevezte ki a püspököket Magyarországon: a király vagy a pápa?

Meg azért ne ferdítsünk, A Szent István korabeli Magyar Királyságnak és a Pápai Államnak nem volt rossz a kapcsolata.

"A magyar királynak vétójoga volt a pápaválasztást illetően, és ezzel Ferenc József élt is."

A ius exculsionis, amire utalsz csak a XVI. században kezd kialakulni és nem a magyar apostoli király címmel van összefüggésben, hanem a római császári méltóságból fakad és mint egy hagyományként "újraélesztették". Ferenc József nem mint magyar király, hanem mint osztrák császár élt ezzel a joggal 1905-ben. Szent István ekkor már rég a mennyei hazából nézett le országára...

"Ugyanis nagyságuk éppen abból állt, hogy hogy a pápának NEM volt hatalma az országon belül."

Szerinted ki nevezte ki a püspököket Magyarországon: a király vagy a pápa?

Meg azért ne ferdítsünk, A Szent István korabeli Magyar Királyságnak és a Pápai Államnak nem volt rossz a kapcsolata.

Ezt a kijelentést cáfolnám. Abban az időben a Pápa nem gyakorolt Magyarországon püspök kinevező hatalmat, nem volt ilyen főhatalma, hatásköre, ő "csak" Róma püspöke volt, Szent Péter székének örököse, Krisztus földi helytartója. Abban az időben a magyar egyházfőket, püspököket a magyar király nevezte ki egyházi emberek és tanácsadók véleménye alapján és a saját véleménye alapján.

Részelt Szent István király legendájából Hartvik püspöktől:

"Maga a király a nemrég alapított püspökségeket, ׀ mégpedig mind magát az érseki, mind az összes püspöki egyházakat, miután terjedelmes kerületüket egyenként kijelölte, és mindegyiknek mindenben alkalmas egyháznagyot tett az élére, ׀ az apátságokkal egyetemben majorságokkal, udvarházakkal, szolgákkal és javadalmakkal királyilag felruházta, keresztekkel, edényekkel és az istentisztelethez járó más eszközökkel – aszerint, hogy mire volt külön-külön szükségük – kielégítően felszerelte, ׀ és ׀ minden egyes évben, ameddig csak élt, tetézte az ajándékokat és megajánlásokat, nehogy valamit is kívülről kérjenek, akik a tárház tisztét igazgatják."

A magyar király(István) érseket nevez ki(Részelt Szent István király legendájából Hartvik püspöktől):

"Volt egy Sebestyén nevű szerzetes, kinek életét feddhetetlennek s vallásosságát Isten szolgálatában odaadónak tartatták. Ezt a tiszteletre méltó király csodálatos szeretettel kezdte kedvelni, mert valaki mennél vallásosabb volt, ő ahhoz annál szívesebben hajolt. Ezt hát élete érdemeiért főpapi tisztségre méltónak ítélte, s az esztergomi érsekség kormányzására kinevezte. Ám minthogy megostoroz Isten mindenkit, akit fiává fogad, a mondott Sebestyént is, hogy türelmét próbára tegye, testi szemeinek világától egy időre megfosztotta. De hogy a hitben zsenge nyáj a pásztor vezetése híján a kitűzött helyes ösvényről le ne térjen, a római főpap egyetértésével a király a többször említett Asrik kalocsai püspököt állította a helyére. Három év leforgásával Sebestyén Isten irgalmából visszakapta szeme világát, az apostoli szék tanácsára visszakerült hivatalába, Asrik pedig érseki palásttal tért meg saját egyházához, a kalocsaihoz."

"Meg azért ne ferdítsünk, A Szent István korabeli Magyar Királyságnak és a Pápai Államnak nem volt rossz a kapcsolata."

Valóban jó volt Magyarország viszonya a Pápai Állammal és Konstantinápollyal is de ebből semmiféle alá vagy fölé rendeltségi viszonya nem következik Magyarországnak és a magyar királynak ezen keresztény régiók irányába.

Részelt Szent István király legendájából Hartvik püspöktől:

"Olvassuk az apostolokról írt jövendölésben: „Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk” (Zsolt. 18,5). Ez a mondás áll nemcsak a tizenkettőre, hanem mindenkire, akit Isten az evangéliumot hirdetni küldött, akinek hite, szavai és erkölcse révén gyarapodott az egyház. Ezek között nem a legkisebbnek tartják ama legkeresztényibb királyt: jóakaratának és művének hírét, melyet az egyházak építésében saját hatáskörében szerzett, messze fekvő földeken és igen híres városokban széthintette.

Szerzeteskolostort alapított ugyanis Jeruzsálemben, abban a városban, ahol Krisztus emberi természete szerint tartózkodott, bőséges mindennapi eleséget szolgáltató majorságokkal és szőlőkkel gazdagította. A világ fejében, Rómában is, István első vértanú nevére tizenkét kanonokból álló, minden tartozékkal bővelkedő gyülekezetet állított, és egy kőfallal körülkerített telepet házakkal és vendégfogadókkal azon magyaroknak alapított, akik imádkozás végett felkeresik az apostolok fejedelmének, boldog Péternek küszöbét. Még a királyi várost, Konstantinápolyt sem fosztotta meg ajándékozó jótéteményeitől, csodálatos művészettel épült templomot adományozván minden hozzávalóval.

Méltán nyerte el hát birodalma határain belül az apostol nevét, mert noha az evangélium hirdetésének tisztét ő maga el nem vállalta, a hit hirdetőinek, mint vezérük és felügyelőjük, megteremtette a gyámolítás és gondoskodás vigaszát."

Szent Istvánt és Szent Imre herceget 1083-ban avatták szentté.

[link]