A Kádár-rendszerbéli mindennapokról szeretnék minél több mindent megtudni. Milyen szakirodalmat ajánlanátok?

20.

És akkor mi van? Én is éltem, bár kamaszként. Voltam úttörő stb. És a szüleim is akkor éltek, dolgoztak, még láttam a berlini falat "élesben", voltam Ceausescu Romániájában, úgyhogy nehogy bemutasd nekem az akkori életet, te nagy öreg mester.

Nagy a különbség, hogy nem akarsz és nem utazol, és aközött, hogy akarnál, de nem utazhatsz.

Egy konkrét példa. '88 nyarán Görögországba mentünk nyaralni. Ma, ugye, ez nem olyan nagy dolog. De akkor nem vihettél elég lóvét. Egyszerűen nem válthattál annyit, hogy abból ott egyél, igyál, jól érezd magad.

Ezért - és ezt mindenki más is így csinálta - azt mondtad a határon - mert megkérdezték, ma azt mondanám, mi köze hozz? - hogy hova mész és meddig maradsz, hogy Bulgáriába mész nyaralni, de egy - két napra átmész Görögországba is. Letagadni nem tudtad, hogy oda mész, benne volt az útlevélben a vízum.

Azt sem mondhattad, hogy eleve oda készültél, mert ahhoz legálisan nem lehetett elég lóvéd. Persze volt a gumiszőnyeg alatt a kocsiban, feketén, de azt nem feszegették, ha udvarias voltál. Egy hazug, csaló, igénytelen rendszer volt.

És ha nem voltál jóban a párttitkárral, vagy valamiért nem kedvelt a rendszer, akkor bizony nem kaptál kék útlevelet és kész.

A kérdező a Kádár-rendszerbeli mindennapokra volt kíváncsi.

Az utazás egy a sok téma közül, de semmiképp nem a mindennapok része.