Munkanélküli fiatalok! Ha manapság létezne egy olyasmi ország, mint az NDK, vagy valamelyik más tagja a Keleti-Blokknak (tehát európai kultúrájú, alapvető életkörülményeket biztosítja, csak kommunista) átszöknétek oda?

Ha létezne ilyen és élet színvonalban megfelelő létbiztonságot nyújtana, akkor is hiába szöknénk át nem maradhatnánk ott, mert kitoloncolnának. Politikai menekültként sem fogadnának be, mert ugye a nyugati demokrácia nem igazán üldöz senkit politikailag, másrészt nemzetbiztonsági szempontból sem tartana az adott szavaiddal élve az olyasmi ország megbízhatónak egy olyan embert aki élt a nyugati blokkban. Arról nem beszélve, ha netán csoda történne és az ország befogadna a nyugaton maradt rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel az életben többet nem találkozhatnál, sőt telefonon is legfeljebb annyit beszélhetnél, hogy szép napos idő van, vagy fúj a szél. NDK-s emberek NSZK-s ismerőseikkel egyedül a Balatonon találkozhattak 1989-ig személyesen. Ha az NDK-s állampolgár a balatoni nyaralásból hazaért a magyarországi nyaralásáról részletesen be kellett számolnia a pártbizottság előtt és azt is, hogy minden egyes nap az NSZK-s rokonokkal mit, mikor és miről beszélgettek, ki mikor ment éppen a balatoni nyaralóban, szállodában wc-re. Ilyen részletekig legalábbis a 70-es évek végéig ilyen kemény volt. Nem biztos, hogy kérnék egy ilyen országból.

Nem vagyok munkanélküli, de létezik ilyen, Fehéroroszországnak hívják.

Fehéroroszországban egy pár hét eltöltése után szerintem sírva könyörögnénk egy magyarországi közmunkás életszínvonalért is. Nem beszélve az oroszos felfogást a közigazgatás minden területén a magyarországi fiatal, intelligens közúti rendőrök néhai kissé néha eltúlzott bírságolását is.

Szökne a halál!

Ritka hülye kérdés. Egyébként, nem. Igaz, nem vagyok munkanélküli, de voltam már, ilyen faxság viszont eszembe nem jutott volna.

Onnan mindenki csak elszökött. Több mint 2 millióan a fal felépüléséig, és még utána is sokan, az életük kockáztatása árán.

Én munkanélküli vagyok. Ha az 1940-1950-es évekbe éltem volna és 1947-ben lettem volna 26 éves, akkor beálltam volna az ÁVO-ba, hogy kapjak fizetést és legyen munkám. Az volt a legjobb munka, hogy másokat kellett lehallgatni, ütni, vágni, őrizni, nőket megerőszakolhattam volna büntetlenül, szóval beléptem volna az ÁVO-ba, de pl. ha a Szovjetunióban éltem volna ott meg a Lenin által létrehozott CSEKA-ba, későbbi nevén NKVD-be léptem volna be. Ha NDK-ban éltem volna akkor meg a STASI-ba a kelet német titkos rendőrségbe létem volna be, de nem szöktem volna el más országokba. Maximum azt csináltam volna, hogy Magyarországon az ÁVH megszűnése után 1957-ben megpattantam volna a Szovjetunióba, mert nem akartam volna, hogy felelősségre vonjanak az ÁVH-s múltam miatt.

Nagyon remélem, Anubis mindezt csak hülyítésből írja :)

Komolyan gondoltam. Beléptem volna az ÁVO-ba, de csak a megélhetésem biztosítása miatt. A mai világban munkanélküli vagyok, nagyon nem találok munkát, ha az 1940-es években lettem volna hosszú távon munkanélküli és más lehetőségem nem lett volna, akkor bizony beléptem volna az ÁVO-ba. Most is, ha lenne az ÁVO-hoz hasonló szervezet akkor belépnék, hogy kapjak fizetést, ne legyek munkanélküli. Azon is gondolkoztam, hogy csatlakozok az Iszlám Államhoz, mert vannak magyarok a soraikban és kapnak zsoldot. A munkanélküliségből már elegem van, minden helyről elutasítást kapok, szóval már bármit elkövetnék, hogy pénzhez jussak, gondolkoztam már bankrabláson, pénzszállító kocsi megtámadásán is.

Ha ilyesmin gondolkodsz, azonnal felejtsd el. Nem veheted biztosra, hogy nem a rácsok mögött kötsz ki.