Éltél a rendszerváltás előtt? Én nem, de pl a szüleimtől hallom, hogy sokkal jobb volt. Te mit gondolsz?

Vádol a fene, érdekel is engem a te hitvallásod, egyszerűen csak látható. Szerintem az emberek a kommunizmus alatt ezerszer több szenvedésnek voltak kitéve, állandó rettegésben éltek és még sorolhatnám. Undorító volt az egész rendszer, úgy, ahogyan volt. Ne csak a történelemkönyvből informálódj, ott van ezer másik könyv, ami sokkal hitelesebb, mint a történelemkönyv.

Tudod azt,hogy jelenleg ekkora kockázatokért cserébe semmit nem kapnak az emberek, azt a kommunista utódpárt (MSZP) okozta, teljes mértékben.

"Tudod azt,hogy jelenleg ekkora kockázatokért cserébe semmit nem kapnak az emberek, azt a kommunista utódpárt (MSZP) okozta,"

Az MSZP annyira kommunista, vagy szocialista, mint te. Semennyire. Aki lát, az ezt is észreveszi.

"A kapitalizmus viszont nem bukhat el, mert az az ideológia áll a legközelebb az emberi természethez, és a természet törvényeihez."

Ezt gondolták anno a feudalizmusról, a rabszolgatartásról és a törzsközösségről is.

Remélem is, hogy nem lesz megint olyan "szocializmus", mint a rendszerváltás előtt, de valamit örökkévalónak kikiáltani felelőtlenség és hülyeség.

A legjobb a kettő keveréke volna (Nem! Nem úgy, mint Kínában!!!).

"Az MSZP annyira kommunista, vagy szocialista, mint te. Semennyire. Aki lát, az ezt is észreveszi. "

Aki lát az azt is látta, amikor az internacionálét énekelték. Az MSZP hivatalosan az MSZMP jogutódja. Akkor miről beszélünk?

"Én sem éltem akkor, '90-ben születtem, de legalább nem írok marhaságokat."

A te hozzászólásod is értéktelen, bocs. Ha nem tudod, miről beszélsz, ne szólj hozzá.

Én éltem már a Horthy-rendszerben,a Rákosi-érában és a Kádár-korszakban is.

Felháborít,hogy olyanok mondanak véleményt,akiknek fogalmuk sincs ezekről az évekről. Ez még hagyján,de milyen jogon sértegetik azt,aki az igazat írja? Arról nem is beszélve,hogy összekeverik a különböző korokat.

Nem vagyok lusta,és primitív sem,40 évet dolgoztam közgazdászként. Nem voltam soha párttag, a pártmaffiának pedig még véletlenül sem a tagja. A családomban sem volt egyetlen párttag sem.

A Horthy-rendszer:

A nagyszüleim 10 holdas parasztok voltak, épphogy megéltek. Apám kisiparos volt. Nem éheztünk,volt hol laknunk,de nem élhettünk nagy lábon. Ha kinőttem a ruhámat,anyám meghosszabbította,és úgy mentem az iskolába. Ha új kabátot kaptunk,az akkora volt,hogy kibírja 2-3 évig.

A gyári munkások és az uradalmi cselédek pedig akkora nyomorban éltek,mint ma a cigányok.

Az úriosztály,az arisztokraták pedig Abbáziában nyaraltak,Párizsban szórakoztak stb. cselédeket tartottak.

Még lehetne erről a korról sokat írni,de ennyi is elég.

A Rákosi-korban viszont totális diktatúra volt. Ma Orbán állandóan a népakaratról beszél. Nekem ilyenkor mindig Rákosi jut eszembe. Ő is a népakarat nevében vette el a házakat,földeket,gyárakat.Aki osztályellenség volt, azt elvitte az ÁVH. Ebben a korban valóban kellett attól félni,hogy éjszaka jönnek érted,és elvisznek,és talán soha nem tudod meg,hogy mi volt a bűnöd. Erre az időszakra igaz,hogy középiskolába vagy egyetemre csak azt vették fel,aki munkás-paraszt származású volt,és nem tanult az iskolában hittant. Nem véletlenül tört ki a forradalom 1956-ban.

A Kádár-rendszer első évei valóban a megtorlásról szóltak.

De a 60-as évektől jobb lett a helyzet.

Mi 3 gyereket neveltünk fel,mind diplomát szerzett,és valóban ingyen tanulhattak. Csak érdekességként: A lányom pl. egy 30 fős osztályba járt. Közülük 28-an mentek főiskolára vagy egyetemre. A másik kettő csak azért nem tanult tovább,mert férjhez ment. Nem a párttagság,vagy a szülő beosztása számított. Aki akart,az mehetett tovább tanulni. Nem voltunk vezető beosztásban,és a párt sem támogatott minket. Aki akart dolgozni, annak volt munkahelye ,tudott lakást venni,házat építeni,ha jó szakmája volt,akkor munka után maszekban dolgozott,vett kocsit ( mégha éveket kellett is rá várni),vett hobbit vagy egy kis nyaralót.

A munkahely nem bocsáthatott el senkit ok nélkül, a terhes és a kisgyerekes anyákat védte a törvény.A szakszervezet akkor valóban szakszervezet volt. A szakszervezettől lehetett kapni üdülési beutalót, a gyerekek mehettek táborokba,a 70-es évek után Ibusz-úttal kaphattál külföldi nyaralást is.

Létbiztonság volt. Igaz,hogy a gyárigazgatók,párttitkárok többet kerestek,mint a beosztottak,de legfeljebb a duplája volt a fizetésük. Egy jó villanyszerelő akár kétszer annyit keresett,mint a főnöke.

Az pedig nagy hülyeség,hogy egy főkönyvelő 70 tag fizetését számolgatta.

Egy TSZ-ben,Állami Gazdaságban,Vállaltnál volt egy igazgató,egy főkönyvelő,egy gazdasági vezető. Mindegyiknek a 70-es évek után diplomája volt. A főkönyvelő a cég gazdasági ügyeiért felelt,és irányította a beosztottait,de soha nem számfejtett bért. Nem is ért volna rá,mert nem volt körülötte egyetlen menedzser sem.

Mindegyiknek szakembernek kellett lennie,de párttagságot csak az igazgatótól vártak el.

Még egy fontos különbség a mai csodálatos rendszerhez képest: ha egy cég veszteséges volt,akkor senki,még az igazgató sem kapott prémiumot,ha csődbe ment a cég,akkor még le is csukhatták. Ha nagyon jól állt pártvonalon,akkor esetleg megúszta. Ma lehet akármilyen veszteséges egy cég, a vezetők attól még zsebrevágják a 100 milliós jutalmakat. Ha leváltják őket,a rossz munkájukért legalább félévi fizetésüket megkapják végkielégítésként.

Az igaz,hogy nem volt szólásszabadság,vallásszabadság,de ez az egyszeű embereket nem nagyon érdekelte. Eljártak a templomba,nem politizáltak,tudomásul vették,hogy a helyzeten nem tudnak változtatni. Ahogyan a mai emberek többsége is kénytelen tudomásul venni,hogy csak annak jó,aki sokat keres. Ezt pedig csak az érheti el,akinek vannak megfelelő helyen pártfogói,vagy adót csal, stb. Nagyítóval kell keresni,aki valóban csak a tehetsége és a tudása révén jut anyagilag előbbre.

Igaz,hogy a szocializmus egy erőltetett,mesterségesen fenn tartott gazdaság volt,és előbb-utóbb teljesen összeomlott volna,nem volt olyan árúbőség,mint ma,de nem voltak multik sem. Szükségszerű volt a rendszerváltás,a kapitalizmusra való áttérés. De nem ilyenre,mint ami ma Magyarországon van. Nem volt szükségszerű,hogy minden egyes kormány eladjon valamit az ország vagyonából,generálva a munkanélküliség növekedését. Az ország nagy része létbizonytalanságban él, és reménye sincs a jobb életre,bármit is ígérnek a pártok. Ezt elég sokan tudják is. Ma egy fiatal hiába dolgzik,hiába takarékoskodik,ha nincs gazdag szülő,reménye sincs lakásra. Nem kell fényezni a Kádár-rendszert,és nem is kellene visszahozni,de az kellene,hogy mindenkinek legyen munkája,és megélhetése,tisztességesen felnevelhesse a gyerekeit,taníttahassa őket,ha tehetségesek. A politikusok és a kormányok pedig ne a saját hasznukkal törődjenek,hanem az ország javával.Csak sajnos,erre nem sok az esély.

Még annyit,hogy soha nem szavaztam az MSZP-re,és a nyugdíjam mellett ma is dolgozom ( van kertem,varrok a szomszédoknak,ismerősöknek),egyenlőre még van miből,szerényen,de tisztességesen megélnem.

A válasz írója 66%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 20:24

Korrekt és igaz válasz!Kiváncsi leszek,hogy mikor jön el végre az az idő,mikor egy átlagfizetésből(110-120e ft) is meglehet élni Magyarországon?