Mennyi időnek kell eltelnie, hogy Horthy Miklóst normálisan ítéljék meg a közbeszédben is?

"Ez az igazság, akármennyire is fáj."

"Hiába próbáljátok letagadni a történelmet, háborús bűnös volt és pont."

Aztamindenit, ezek aztán az érvek... :D

"Mely választásra gondolsz ? Szerintem senki sem tagadja az irányított demokráciát, de az akkori viszonyok között érthető volt, a fennálló törvényes rend elleni lázadások, kommunista és szélsőjobbos hatalomátvételi kísérletek hatására, amiket erősítettek a Nagy Háború véres áldozatai, a Versailles környéki diktátumok és a gazdasági világválság, bele kellett piszkálni, hogy se kommunista, se szélsőjobb ne legyen hatalmon. "

Ez így leírva számomra nevetséges.

Ennyi erővel teljesen legálisnak nevezhető a Magyar Függetlenségi Népfront majd a Hazafias Népfront győzelmei a választásokon 1947-1989 között, hiszen megóvták azoktól a magyar népet, akik már kétszer háborúba vezették az országot 50 év alatt.

Arról már nem is beszélve, hogy Gömbös mégis csak hatalomra juthatott.

"Hasonló rendelkezéseket hoztak ekkoriban szinte az egész Európában. Például Jugoszlávia 1920. november 1-jei, 36.116/1920. sz. szükségrendelete, az 1923. március 29-én kelt csehszlovák rendtörvény, 1924. december 19-ln kelt romániai rendtörvény, 1926. november 26-i olasz rendtörvény, Hollandia 1920-ban, Svájc 1922-ben, Németország 1922. július 21-én, Észtország 1925. február 12-én alkotta meg a kommunista, anarchista hatalomátvétel, illetve propaganda elleni törvényeit."

Azért fellépni egy kommunisták és nyilasok ellen, nem ugyanaz, mint meggátolni mindenki mást, hogy hatalomra jusson, kivéve egy szűk elitet.

Esetleg azt meg tudnád magyarázni, hogy Németországban, Hollandiában és Svájcban miért nem beszélünk irányított választásokról?

Csehszlovákiában ezen törvényt követő első választásokon 1925-ben, hogyan lehetett a MÁSODIK legtöbb képviselővel rendelkező párt a Kommunista és miért magyarüldözésről beszélnek a törvényt követően?

Észországban is különböző pártok nyerték a választásokat a 20-as években, szóval nagyon semmit nem támaszt alá a mondandód.

Ha elfogadod tőlem is a választ, tobas:

"Ennyi erővel teljesen legálisnak nevezhető a Magyar Függetlenségi Népfront majd a Hazafias Népfront győzelmei a választásokon 1947-1989 között, hiszen megóvták azoktól a magyar népet, akik már kétszer háborúba vezették az országot 50 év alatt."

- Egészen más az, ha valamit maga a politika ítél veszélyesnek, illetve saját ténykedésével a társadalmat az attól való megóvásnak, illetve ha valamit az utókor szaktudománya értékel veszélyes politikai irányvonalak elhárításának.

"A fasiszta vagy nemzeti szocialista totalitarianizmus legfontosabb ismertetőjegyeivel – hivatalos ideológia, egypártrendszer, parlamentarizmus felszámolása, a szellemi és kulturális élet gleichschaltolása és teljes ellenőrzése, a társadalmat permanens rettegésben tartó fegyveres terrorrendszer stb. – ez a rendszer nyilvánvalóan nem rendelkezett. Kétségtelen viszont, hogy teljes demokráciának sem tartható.

Ezen autoriter rendszere belül Horthy sokáig a „középerős” köztársasági elnökök jogállásához hasonló jogkörökkel rendelkezett. Az 1920-as törvények értelmében, amelyek jogosítványait szabályozták, a nemzetgyűlés, illetve később az országgyűlés által alkotott törvények a kormányzó szentesítése nélkül léptek életbe. A törvényjavaslatokat a kormányzó mindössze egyszer dobhatta vissza „további megfontolás” végett. Ha az így visszaküldött tervezetet a nemzet-, illetve az országgyűlés változatlanul fenntartotta, akkor Horthy 15 napon belül köteles volt kihirdetni. Meghatározott korlátok között elnapolhatta (harminc napra), sőt, tartós munka- és döntésképtelenség esetén be is rekeszthette és fel is oszlathatta a parlamentet. Ez utóbbi esetben azonban haladéktalanul új választásokat kellett kiírnia. A kormányzó tehát királyi vagy diktátori hatalmat egyáltalán nem gyakorolhatott. Mindazonáltal a kormányzó jobbára – néhány ritka pillanattól eltekintve – távol maradt a politikától, az ország irányítását ténylegesen a miniszterei végezték.

Horthy 1920-ban kialakított jogköre az 1930-as években több lépésben bővült. Az 1933. évi XXIII. tc. biztosította számára az országgyűlés huzamosabb időre szóló elnapolásának lehetőségét. Az 1937. évi XIX. tc. pedig megszüntette az országgyűlésnek azt a jogát, hogy alkotmánysértés vagy törvényszegés esetén a kormányzót felelősségre vonhassa. Ugyanez a törvény intézkedett a kormányzó „relatív vétójogának” kiterjesztéséről a törvényhozással szemben. A törvényjavaslatokat eszerint már nem egyszer, hanem kétszer küldhette vissza, s kihirdetésüket nem hatvan napig, hanem 6-6 hónapig halaszthatta. Lehetőséget kapott az utódjának ajánlására is.

A kormányzói jogkörök ilyen mértékű – az „erős” köztársasági elnök, illetve az alkotmányos király jogállásához hasonlítható – kiterjesztése mögött sokan egyfajta kormányzói diktatúra megalapozásának szándékát sejtették. Valójában azonban nem erről volt szó, hanem a kül- és belpolitikai okok miatt előállt szélsőjobboldali veszéllyel szembeni alkotmányos ellensúly keresésének egyik formájáról.

Ez a félelem nem volt megalapozatlan. A náci Németország támogatását élvező és az 1938-ban minden kerületben titkossá tett választójog lehetőségeit kihasználó nyilas szélsőjobboldal ugyanis csaknem megnégyszerezte mandátumai számát. A fasiszta, illetve náci típusú pártok képviselőinek száma ekkor 49-et tett ki, s ezzel megközelítették a 20%-os reprezentációt. A konzervatív kormányzó – valamint a felsőház – jogkörének megerősítésével tehát erre a szélsőjobboldali veszélyre válaszolt az uralkodói elit. A korszak vitathatatlan eredménye, hogy mind a háború utáni zavaros években (főként Bethlen miniszterelnökségének konszolidáló hatásával), mind a ’30-as évek végén Németország megerősödésekor, Magyarország a szomszédos országokkal ellentétben nem lett fasiszta állam, a szélsőjobboldal pedig mindvégig megmaradt parlamenti ellenzékben.

Mikor Szálasi 1937-ben munkásújságában kifejtette: „Szabad csatamezőn, az életben akarjuk és fogjuk a magyarság ellenségeit harcra kényszeríteni, és velük véglegesen leszámolni. Mi a hatalom birtokosai, és nem részesei akarunk lenni”, egyértelműen kimerítette az alkotmányos rend megdöntésére irányuló szervezkedés vétségét, s a belügyminiszter 1937 áprilisában feloszlatta a Nemzet Akaratának Pártját, Szálasit és több mozgalmi társát rövid időre letartóztatták. A Magyar Nemzetiszocialista Párt néven újjáalakult csoportosulást ismét betiltotta a kormány, Szálasit pedig három év fegyházra ítélték. "

Romsics Ignác történészprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Rubicon történelmi folyóirat 2012/1-2 szám.

"Arról már nem is beszélve, hogy Gömbös mégis csak hatalomra juthatott."

- Igen, ahogyan Imrédy is, de utóbbit lemondatta a kormányzó, és előbbi is csak azért kerülte ezt el, mert ismert volt halálos betegsége.

Gömbös példája mutatja, hogy Mussolini programjával, kormányból ellenzékbe, majd onnan vissza kormányba térve milyen társadalmi támogatottságot tudott kiépíteni, vagyis a weimarizálódás esélye már csak ezen keresztül felfogva is reális alternatíva volt az ország belpolitikai helyzetének alakulásában.

"Esetleg azt meg tudnád magyarázni, hogy Németországban, Hollandiában és Svájcban miért nem beszélünk irányított választásokról?"

- Németországban le is zajlódott a weimarizálódás. Hollandia és Svájc nem élte át egy, az első háborút elvesztő, gazdaságilag összeomló ország traumáját, utóbbi magát a háborút sem.

"Csehszlovákiában ezen törvényt követő első választásokon 1925-ben, hogyan lehetett a MÁSODIK legtöbb képviselővel rendelkező párt a Kommunista és miért magyarüldözésről beszélnek a törvényt követően?"

- Ennek ismeretében úgy tűnik, hogy nem működött hatékonyan.

"Észországban is különböző pártok nyerték a választásokat a 20-as években, szóval nagyon semmit nem támaszt alá a mondandód."

- Észtország egy akkor emberemlékezet óta függetlenség nélküli nemzet volt az Orosz Birodalom hegemóniájában. Gyakorlatilag minden a semmiből alakult ki, és akkor nyert formát.

" Egészen más az, ha valamit maga a politika ítél veszélyesnek, illetve saját ténykedésével a társadalmat az attól való megóvásnak, illetve ha valamit az utókor szaktudománya értékel veszélyes politikai irányvonalak elhárításának. "

Ez elfogadható is lenne, de nem politikai irányvonalakat hárítottak el, hanem a egy szűk csoport hatalmát tartották fenn. Ilyen alapon a magyar jobboldalt is el kellene tiltani az ország vezetéstől, mert két világháborúba is belevezette a magyar népet.

"a magyar jobboldalt is el kellene tiltani az ország vezetéstől, mert két világháborúba is belevezette a magyar népet."

- Már ennyiben elbukik az érvelésed.