Mennyit nőtt az életszínvonal a II & III. Orbán kormány alatt?

Érdekes kérdés. Megpróbálok viszonylag politikamentesen válaszolni.

Alapvetően a mi családunk 2008-ig, tehát a gazdasági válság eljöveteléig szerintem átlagon felüli életszínvonallal rendelkezett. 2 évente el tudtunk menni síelni és évente egyszer mentünk külföldre nyaralni! Ezt azért mondom mert szerintem a nyaralás egy jó fokmérője lehet egy ember életszínvonalának. Több luxus terméket vagy drágább terméket megengedhettünk magunknak 2008 előtt.

2008 után, 12 év alatt egyetlen egyszer voltunk külföldön nyaralni, belföldön 2 évente van pénzünk nyaralni menni és síelni sajnos már nagyon-nagyon rég nem voltunk. :( Drágább termékekre meg nem igazán van keret most. Na most, az az érdekes ebben az egészben, hogy a család többi tagja ugynazt a munkát végzi, én pedig még feljebb is kerültem a ranglétrán több fizetésért és mégis valahogy nem jön ki a dolog. Hogy ez az inflációnak tulajdonítható vagy nekünk lett több láthatatlan költségünk... nem tudom. Nyilván a válság is bejátszott de könyörgöm azóta eltelt 12 év.

Közvetlen környezetemről tudok még neked nyilatkozni. Alapvetően két családot ismerünk akik szignifikánsabban jobban élnek 2010 óta, mindenki más közel ugyanolyan vagy rosszabb életszínvonalon él. Van ismerősünk aki már belföldön sem tud elmenni nyaralni pedig pont ugyanazt a foglalkozást űzi ő is.

Csak hogy mégis vigyek bele egy kis politikát: Alapvetően én abban látom a problémát hogy a mostani adópolitika a felsőosztálynak kedvez. AZ 1 kulcsos adórendszer egyértelműen annak jó aki nagyon sokat keres. Vissza kéne vezetni az adósávokat hogy az alsóosztályra és a középosztályra szabott mértékű adók is létezzenek. Egy másik problémát abban látok hogy 2010 után az élet olyan területeit adóztatják meg legjobban ami az alapvető megélhetéshez szükséges. Mire gondolok? Az ÁFA mértéke Európai de talán világ szinten is rekord magas nálunk. Nem az élelmiszereket kéne szétadóztatni hanem a luxustermékeket és szolgáltatásokat. De ez igaz az élet más területeire is sajnos. Mindenhol az drága ami "megkerülhetetlen". Pl: havi budapest bérlet 10 k Ft stb. ; autó fenntartása is drágább stb.

A jövedelmi helyzet leírásában azonban nem csak a teljes munkaidőben dolgozók átlagfizetésére vonatkozó adatok a mérvadók. A dolgozó lakosság megélhetését ugyanis számos más munkavállalási és fizetési forma is biztosíthatja, például a részmunkaidős állások, alkalmi megbízások, bérpótlékok, jutalmak, és még sok hasonló. Ráadásul az átlagbér számítása is sokat torzít a valós képen, a fizetések esetében rendszerint viszonylag kevés, ámde kiugróan magas vezetői bér felhúzza az összes érték számtani közepét a nagy tömegben előforduló, az átlagtól jóval elmaradó keresetekhez képest. És van még egy komoly hiányossága a KSH statisztikájának: az csak a legalább öt fős létszámú vállalkozásoknál lévő munkahelyekre terjed ki.

Érdemes tehát elvonatkoztatnunk a teljes munkaidőben dolgozók fizetéseitől, és ehelyett a teljes vállalati szférára koncentrálni. Ha a bérszínvonalat a nemzeti számlákban megjelenő teljes bértömegnek a keresőkre való leosztásával jellemezzük, már egyáltalán nem láthatunk szédületes növekedést. 2008-hoz képest 2019-re az eddig rendelkezésre álló adatok alapján forintban kifejezve és mindenféle, az inflációval való kiigazítás nélkül csak valamivel több, mint harmadával nőttek a keresetek, a pénzromlással is számolva pedig

nagyjából most tartunk a válság előtti szinten.