Antall kormány idejében milyen volt az életszínvonal?

Az Antall kormány idején jelentősen csökkent a lakosság életszinvonala, hangulata. Szinte minden héten ezreket küldtek el a csődbement gyárakból. A melós persze máshol nem talált munkát, hanem a munkanélküliek táborát gyarapította. Óriásira nőtt a munkanélküliség. Az unatkozó ember meg hol máshol múlatná az idejét, és feledné a bánatát, mint a kocsmában. Az ismerősöd elég egyszerű lehet, ha a lepukkant egyes, kettes golfok töméntelen számából arra következtetett hogy milyen jó világ van...

Az Antall kormány idején érezte meg a Kádári posványban eltunyult, és elkényeztetett magyar proli, hogy mi is az a kapitalizmus. Addig csak annyit tudott róla, hogy Hegyeshalomnál kezdődik, és Gorenjét meg videjót lehet ott venni. Akkora lett az emberekben a kiábrándulás, hogy négy év múlva a 94-es választásokon elsöprő többséggel szavazták meg az emberek a régi Kádári kommunista párt utódját az MSZP-t...

Antall József ezt már nem érte meg. Előtte elhunyt. A pártja az MDF annyira meggyengült utána hogy soha többé nem töltött be komoly fontos szerepet a magyar politikában.

Ez nyilván szubjektív, voltak akik rosszul jártak a rendszerváltással és voltak akiknek a helyzete kevésbé változott. Az ismerősöd valószínűleg ez utóbbi kategóriába tartozott és csak annyit érzékelhetett az egészből, hogy megnőtt a választék.

A számok azonban egészen mást mutatnak. Az átlag életszínvonal a rendszerváltással nagyot esett és csak az ezredfordulóra érte el ugyanazt a szintet. Onnantól a legutóbbi gazdasági válságig emelkedés volt, és mostanában kezdjük elérni újra a válság előtti szintet.

Az Antall-kormány nem életszínvonal politikát folytatott. Igyekezett a szocializmus utáni csődöket kiküszöbölni, produktívvá tenni a gazdaságot, hogy ne legyen a termelés minuszban, hanem termelje meg amit eloszt. Kiépíteni a piacgazdaság alapjait, tőkét bevonzani, hitelt kezelni, ráadásképpen a begyűrűzött olajválság okozta gondokra is megoldást keresni, középosztály kifejlesztését megalapozni, vállalkozásra alkalmas réteget fejleszteni, privatizálni, a közszféra mellé versenyszférát is teremteni.

Ez sajnos keserűséggel jár, amit meg is mondott az elején, hogy nagyon nehéz lesz de ezen most végig kell mennünk. Például sok munkanélküli lett, nőttek az árak. Már kevesebb dolgot finanszírozott az állam, és az egyénnek kellett megteremtenie többet magának.

Így még akkor is romlott a hangulat rohamosan ha egyre többféle áru volt elérhető belföldön akár nagy dolgokban autókban is. Sokan a mai napig nem értik meg miért vesztették el azt a nagyfokú biztosságot amit az előző rendszer adott nekik. Így az életszínvonal kérdését viták övezik. Sokak szerint romlott, sokak szerint javult. De a lehetőségek mindenképp több kaput nyitottak. És így az Antall kormány eredményeit is viták övezik. De mára kijelenthető, hogy nemhogy romlott a helyzet de igen nagy eredmények születtek a gazdaságban(versenyszféra kiépítése, privatizáció, kiépül a kapitalizmus alapja, sok új gazdasági törvény), mégha ezt az életszínvonal nem is éreztette kellőképpen.